A GfK nemzetközi piackutató vállalat nemrégiben a pénztárcánkba nézett. Persze nem tüzetesen, szigorú feleség módjára, csak amúgy virtuálisan.
Az emberek nagy többségének valószínűleg úgyis elege volt már abból, hogy a közvélemény-kutatóknak 40–60 koronás órabérért dolgozó, unott és alulmotivált egyetemisták lépten-nyomon arról kérdezték, hogy elmegy-e szavazni, és ha igen, akkor kire adja majd voksát. A GfK-sok arról érdeklődtek a járókelőknél, mennyi pénz lapul tárcájukban.
Megdöbbentő kérdés. A kérdezőbiztosok valószínűleg rengeteg frusztráló élményt gyűjtöttek be, mire sikerült felmérni az ezerfős, reprezentatív mintát. Hisz ez olyan cikis kérdés, kellemetlen bevallani, mint a munkaidő alatti pornófilmnézést. Hasonló kérdésre valószínűleg e sorok írója is azt válaszolta volna: – Na húzzál anyádba! – holott alapvetően békés természetű, és ifjú korában a tánciskolát is látogatta, melynek akkor még az illemtanoktatás is részét képezte. Mert hát, kinek mi köze hozzá.
Szóval vért izzadva, de sikerült rávenni ezer embert, hogy válaszoljon ezen intim kérdésre. Hat százalékuknál nem volt egy vas sem. Húsz százalékuk egy százassal a zsebében indult el otthonról; a megkérdezettek 39 százalékánál 101–500 korona közötti összeg volt. Tizenhét százalékunk ötszáznál több, de ezernél kevesebb koronát tartott magánál. Ezer ember közül csak 143-nál volt ezer koronánál nagyobb összeg, viszont mindössze kilenc olyan válaszadó akadt, akinél ötezer koronánál több volt.
Az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy a bankautomata-hálózat sűrűsödése és a kártyával valófizetés elterjedése az oka annak, hogy az emberek kevés készpénzt tartanak maguknál. Való igaz, hazánkban 2005 júniusában több mint 3,8 millió bankkártya van forgalomban, ezeket 1753 automatában és közel 17 ezer terminálban használhatjuk fel. Növekedett a bankkártyával végrehajtott tranzakciók száma is, de ezekkel az adatokkal hadd ne untassam az olvasót.
Hazánkban nem egész háromezer település van. Ha minden városban és faluban csak egy automata volna, akkor sem jutna minden településre. És még a járási városokban sem számít megszokottnak, hogy bárhol fizethetünk kártyával. Tehát az elektronikus fizetési boom csak az egyik lehetséges magyarázat. Azt viszont könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy egyesek azért nem tartanak sok készpénzt maguknál, mert nincs nekik. Aki például minimálbérért dolgozik, vagy akörüli nyugdíjat kap, annak – miután befizette a számláit – nem is marad a birtokában 5000 koronánál nagyobb összeg. Így nem hordani sem gond. Egyszerű ez.
