Tudják önök, kicsoda Mária Machová vagy Mária Kadlečíková? Nem dereng? Nem gond, a két hölgy nem tett le semmi olyant az asztalra, ami miatt különösebben emlékezni kéne rájuk. Az első Dzurinda-kormány két miniszter asszonyáról van szó, az előbbi a privatizációért felelős tárcát irányította (jelenleg a Központi Adóhivatal vezérigazgatója), az utóbbi pedig az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesi bársonyszéket koptatta (jelenleg a FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezetének regionális igazgatója). Brigita Schmögnerová (jelenleg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke), idő előtt távozó pénzügyminiszter asszony társaságában ők képviselték a gyengébb nemet a Mečiar-kormányt váltó sokpárti kabinetben. A HZDS-vezér legutóbbi kormányában is helyet kaptak a hölgyek, még ha olyan inkompetens tárcavezetők formájában is, mint a magyar iskolákat különösen kedvelő Eva Slavkovská, vagy Zdenka Kramplová, a külügy élén valaha állt legalkalmatlanabb miniszter. Csak az első Mečiar-kormány és a második Dzurinda-kabinet sikeredett ilyen „legényesre.” Eddig.

Iveta Radičová, a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének vezetője kedden váltotta Ľudovít Kaník távozó munka-, szociális és családügyi minisztert, így megvan a kormány első nőnemű tárcavezetője (bár önmagában afelett a tény felett örvendezni, hogy végre egy hölgy is helyet kapott a Szabadság téren, botorság lenne, különösen aznap, mikor az alkotmánybíróság kimondta, hogy az antidiszkriminációs törvény alkotmányellenes). Radičová pártonkívüli, a szociális ellátórendszer reformjának egyik társszerzője, Oxfordot is megjárt egyetemi tanár. Szakember, ami nem hátrány, de nem is feltétel Mikuláš Dzurinda kormányában.

Kaník a „piszkos munka” nagy részét már egyébként is elvégezte, s egyszer még hálásak leszünk neki, még ha most a legnépszerűtlenebb miniszterek egyike is volt. Radičová így most nyugodtan „mérsékelheti a reformok negatív következményeit”, piros pontokat szerezve ezzel a kabinetnek, ami a választási évben nem hátrány. Az egyébként dekoratív miniszter asszony szaktudásán túl a politikai marketing terén is sikeres fegyver lehet.

Aki rendszeresen figyelemmel követi a pártpreferenciák és a politikusi népszerűségi mutatók alakulását, láthatja: a hazai politikai élet nem ritkán demagóg kiskosztümje, Zuzana Martináková messze a legnépszerűbb politikusnő, s pártja – legalábbis némelyik közvélemény-kutató ügynökségnél – már-már a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt környékezi, vélhetően az elnök asszony népszerűségének betudhatóan, mert egyébként semmit nem tettek le az asztalra. Milyen jól is jönne ez a majdnem öt százalék az SDKÚ-nak... S ha ehhez egy népszerű női politikus kell a sok őszülő vagy magasodó homlokú vagy borostás vagy búsmagyar bajszú tárcavezető közé, ám legyen.