Lehet, hogy ön is földtulajdonos?
Pozsony. Tavaly decemberi adatok szerint Szlovákiában körülbelül 580 ezer hektár föld vár gazdára, ezek az úgynevezett nevesítetlen földek. Ezeknek a földterületeknek az ügyét több politikai erő is „felkarolta“. A Szlovák Nemzeti Párt és a Smer képviselői több alkalommal hangsúlyozták: a restitúciót és a földek nevesítését az magyarok – az Fidesszel együttműködő MKP vezetésével – arra szeretnék kihasználni, hogy szlovák területeket szerezzenek meg. Holott mind a restitúciók, mind a földnevesítések esetében csupán a tulajdonjogi viszonyok rendezéséről van szó. A mintegy 600 ezer hektárnyi föld tulajdonosai mindmáig nem kérték ki földjeik tulajdoni lapját.
Tehát olyan földek tulajdonjogának a rendezésére nyílik mód, amelyek jelenleg állami kezelésben vannak, de az ismeretlen helyen tartózkodó eredeti tulajdonosok tulajdonjoga nem évült el, illetve a földet törvényesen nem kobozták el, nem államosították, nem sajátították ki. Ha a földet nem kobozták el, és nem sajátították ki, akkor az eredeti, telekkönyvben feltüntetett tulajdonosok, vagy örököseik egy egyszerű telekkönyvi eljárás alapján megkaphatják az adott föld tulajdoni lapját. Amennyiben a tulajdonos már nem él, akkor a törvényes, vagy végrendeleti örökös hagyatéki póteljárást indíthat a területileg illetékes járásbíróságon. A hagyatéki póteljárás megindítására a világ bármely országában, bármilyen állampolgársággal rendelkező örökös javaslatot nyújthat be az illetékes járásbíróságra. Az ún. nevesítetlen földek egy része 2005. szeptember 1-jén állami, majd községi tulajdonba kerül, tehát célszerű ezen időpontig az eljárást lefolytatni. A tulajdonjog érvényesítése érdekében első lépésként tehát ki kell kérni a telekkönyvi kivonatokat a birtokosok jegyzéke alapján, amelyekhez az illetékes telekkönyvi hivatalban lehet hozzájutni. Ez alapján lehet eldönteni, hogy érdemes-e megindítani az eljárást. A sokat emlegetett 580 ezer hektár az ország területének mintegy 1,1 százalékát teszi ki. Az Új Szó szerződést kötött a Kartográfiai Hivatallal. A szerződés kimondja, hogy a Kartográfiai Hivatal átadja lapunkak az állami költségvetésből finanszírozott ROEP (fölújított földnyilvántartás) nyilvántartási jegyzékének egy részét, a nem nevesített tulajdonú földek adatbázisát, az 1964-ig vezetett telekkönyvekben bejegyzett tulajdonosok nevével.
Az esetleges félreértések elkerülése végett a személy- és településneveket abban a formában közöljük, ahogy a Kartográfiai Hivatal kiadta. Abban az esetben, ha saját magukat, rokonaikat vagy ismerőseiket vélik felfedezni a jegyzékben, és meg szeretnék indítani a nevesítési eljárást, első lépésként ellenőrizni kell az illetékes földhivatalban kit tartanak számon az adott parcella tulajdonosaként. Ha nincs jogerősen kiállítva új tulajdonlap, vagy csak alternatív tulajdonlap van kiállítva a parcellára, akkor egy régi adásvételi szerződés, hagyatéki jegyzőkönyv, földosztási jegyzék vagy más hasonló dokumentumfelmutatásával igazolni kell, hogy a jogigény megalapozott, s az említett okiratok csatolásával kezdeményezni kell egy friss tulajdonlap kiállítását. Ez az egyszerűbb jogi eljárások közé tartozik, de a jogban járatlan tulajdonost vagy örököst könnyen elriaszthatják az esetleges kezdeti nehézségek. A Szövetség a Közös Célokért jogsegélyszolgálata ilyen ügyekben próbál segítséget nyújtani. Az SZKC irodáiban kérésükre megírják az okmányok beszerzéséhez szükséges kérvényeket (nemcsak nevesítési, restitúciós ügyekben is). A jogsegélyszolgálat vezetője Szabó Olga. Ügyvédi irodájának telefon- és faxszáma 035/785-11-10; e-mail címe: szabolga@stonline.sk; levélcíme: 946 39 Patince, J. Fučík u. 213. Földügyekben segítségükre lehet Gál Gábor, az MKP parlamenti képviselője, valamint képviselői asszisztense, Csirik Zsolt is. Gál Gábor képviselői irodája Galántán található, a Kodály Zoltán utca 787/6 szám alatt. Időpont-egyeztetésre a 031/70-16-141 telefonszámon van lehetőség. A képviselő e-mail címe: gal.gabor@stonline.sk Csirik Zsolt Dunaszerdahelyen, a Bartók Béla korzó 12/a szám alatt fogadja az érdeklődőket. Telefonszáma: 031/550-41-41. (ú) (ú, HTMH, MN)
Miért érzi ennyire személyes felelősségének a földügyben való szerepvállalást?
Mindnyájan ismerjük az elmúlt évtizedek történelmi tapasztalatait. A földet művelő parasztság borzasztóan kiszolgáltatott helyzetbe került. A szövetkezetesítéssel nemcsak magántulajdonuktól fosztották meg a parasztokat, hanem a föld szeretetétől is, hiszen annak termése többé már nem az övék volt. Van egy másik fontos ok is, amiről sajnos kevesebb szó esik: a termelőeszközök állami tulajdonba helyezése. Ne feledjük, a mi gazdáinknak nem volt lehetőségük fokozatosan fejleszteni, korszerűsíteni gépállományukat, amiből adódóan ma a legtöbben képtelenek lépést tartani mind nyugati vetélytársaikkal, mind a kollektivizált vagyont birtokló szövetkezetekkel, esetleg azok utódcégeivel. A kolhozosítás idején elvették az akkori kor igényeinek megfelelő termelőeszközöket, a rendszerváltáskor azonban elfelejtettek újat adni helyettük. Véleményem szerint éppen az volna a legfontosabb, hogy a történelemtől meggyötört parasztságnak visszaadják a földtulajdonba vetett hitét. Arról nem is beszélve, hogy ez a föld egyben a szülőföldünk is.
Melyek azok a legérdekesebb ügyek, amelyekkel eddig találkozott?
Minden eset egyedi és érdekes. Konkrét nevet nem említek, de 1997-ben az egyik Beneš-dekrétumra hivatkozva vonták meg visszamenőleg egy restitúcióra jogosult személytől szlovák állampolgárságát. Ezáltal egy kárpótlásra jogosult személyből kárpótlásra jogosulatlan személyt kreáltak. Megjegyzem, ez az 1997-ben alkalmazott módszer még a magam esetében is a szlovák állampolgárságom elvesztésével járna. Aztán akadt egy olyan, idős lévai asszony, akinek zsidó származású férjét először a fasiszta törvények, majd – mivel a háború előtt magyar nemzetiségűnek vallotta magát – a Beneš-dekrétumok alapján semmizték ki. A hölgy 88 éves, és 14 éve pereskedik eredménytelenül. De azért állítom, hogy nem hiába, hiszen minden egyes elutasító határozat egyben dokumentum annak a demokráciának a szintjéről, amelyben ma élünk. Sokan voltak, akik felhívtak, megkerestek. Én a telekkönyvek felkutatását tartottam a legnagyobb segítségnek, és ezeket kb. ötven család esetében sikerült is beszerezni. Mindenképpen szerettem volna, hogy legyenek néhányan, akik sikerre viszik az ügyüket. Szerencsére megjelentek a listák, aminek következtében az érdeklődők most már egyedül is kiindulási pontot találhatnak ingatlanjaik felkutatáshoz. A telekkönyveket természetesen ezek után is be kell majd szerezni, nem kell viszont sötétben tapogatóznia az érdeklődőnek, ha utánuk kutat.
Mihez kezdjen az, aki már tájékozódott a telekkönyvből?
A telekkönyvek alapján a földvagyon nagysága, a családfa, valamint a tulajdonjog állapota mérhető fel. A további lépések már az esetleges földtulajdonosra várnak. A legideálisabb ilyenkor, ha kartográfushoz (geodétához) fordulnak, mivel az esetleges leöröklés miatt a földvagyont egyértelműen kell az örökösödési jegyzőkönyvbe bevezetni. Az elvtelen nyilvántartási rendszernek köszönhetően azonban éppen ez a legnehezebb. Ha már egyetlen parcella esetében is hibás az örökség jegyzőkönyvezett tárgya, akkor a kataszteri hivatal az egész jegyzőkönyv beírását elutasíthatja. Jogászhoz csak abban az esetben érdemes fordulni, ha jogtalan tulajdonszerzés következtében másnak a tulajdonlapjára került az öröklendő parcella.
Az emberek többségének megszűnt a földhöz való viszonya, az örökösöket nem érdekli a föld. Elképzelhetőnek tartja, hogy akadnak olyanok, akik nevesítik a földjüket, aztán gazdálkodni kezdenek?
Egészen biztosan. Személyesen is ismerek néhány régi-új tulajdonost, akik így tettek. Azt viszont bárki megteheti, hogy bérbe adja a földjét. Sőt, még társaságok is alakulhatnak, amelyek a bérleti díjakból hosszú távon megélhetést, vagy legalábbis egy kis mellékest nyújthatnak a tagoknak.
Szlovákiában még mindig nem elég aktívak az emberek földügyben?
A legtöbben még mindig nem tudnak a földnevesítés szükségességéről, hiszen ne feledjük, az első listák még csak néhány hete jelentek meg. A másik probléma, hogy az érdeklődés sokszor kudarccal végződik. Sokan azért nem vágnak bele a nevesítési eljárásba, mert úgy érzik, túl kicsi a földjük, és nem éri meg a fáradtságot. Az elmúlt évtizedekben sikerült kioltani a föld iránti érzelmi kötődést az emberekből. Sokan, akik árendát kapnak a szövetkezettől vagy annak utódcégeitől, 2005 szeptember elsejével a földtulajdonnal az árendára való jogot is el fogják veszíteni. Ez azért következhet be, mert az árendát fizetők nem mindig a tulajdonlap alapján fizetnek-fizették azt a keveset, hanem a valamikori telekkönyvek, vagy a kataszterbe be nem vezetett örökösödési jegyzőkönyvek alapján.
A törvényalkotók gyakran hangsúlyozzák, hogy az egyszerű államosításnál jobb megoldás az önkormányzati tulajdonba való helyezés. Ön is így gondolja?
Hadd válaszoljak egy kérdéssel: a kezét, vagy a lábát törné el szívesebben? A magántulajdon megszűnése szempontjából ugyanis mindkét eljárás egyformán káros. Néhány hete nyilvánosságra került a lavinát elindító Rimaszombati járás listája. Ez egy olyan régió listája, amelyben az említett paraszti értékrend gazdasági egyensúlyt hozott magával a kollektivizálás évei előtt. Az azt követő időszak viszont nincstelenséget okozott, és – az értékrendszer elvesztésének tulajdoníthatóan – asszimilációt eredményezett
Ön szerint mi lenne a legoptimálisabb megoldás?
Az önkormányzatok akár holnaptól kezelésbe vehetnék ezt a földvagyont. Bérletet szedhetnének a beazonosítatlan tulajdonos letéti számlájára – természetesen csökkentve az összeget az önkormányzati földadóval. Nem elhanyagolható, hogy ennek következményeként az önkormányzat komolyabb pozíciót szerezhet magának a bérlővel szemben. Az agrártámogatás – amelynek nagyságáért a MKP ebben a választási ciklusban küzd – ennek köszönhetően nagyobb mértékben jelentkezne a földtulajdon bérletében, vagyis a választóink, és – tisztelet a kivételnek – nem a kollektivizált vagyont bitorlók oldalán.
Térjünk vissza a jelenlegi helyzethez. Korábban kellett volna közzétenni a földtulajdonosok névsorát?
A lehetőségekhez képest mindenképpen, hiszen a földnyilvántartási jegyzék felújítása (ROEP) tulajdonképpen 1996 óta zajlik. Sőt már ezt megelőzően, 1991-ben is elkezdtek jegyzéket készíteni a földekről (ZRPS), amelyek már tartalmazták az extravillán beazonosítatlan tulajdonosok nevét. Vagyis egy „földnevesítési kampánynak” már évekkel ezelőtt neki kellett volna látni, s azóta – apránként, egy-egy névsor közzétételével – folyamatosan ébren kellett volna tartani a közérdeklődést. Elvégre a jogszabályt tíz éve alkották, a figyelem azonban csak az utóbbi fél évben terelődött rá. Más kérdés, hogy amikor feketén-fehéren kiderült, hogy a 2005. szeptember elsejei tulajdonvesztő időpont túl korainak bizonyul, etikus lett volna – ha már eltörölni nem akarják – néhány évvel kitolni. Nemcsak azért, mert a ROEP tíz év elteltével még csak a félidejénél tart, hanem elsősorban amiatt, hogy a nevesítetlen földek ügyében kulcsszerepet játszó nyilvános listák még csak néhány hete kerültek nyilvánosságra.
Kit terhel a felelősség a mulasztásokért?
Nem tudom. De lassan nem ártana tisztázni.
A SZÖVETSÉG A KÖZÖS CÉLOKÉRT KÖZLEMÉNYE
A Szövetség a Közös Célokért területi tájékoztató irodáiban 2003 áprilisában hirdettük meg az ingyenes jogsegélyszolgálatot Szabó Olga ügyvéd szakmai irányításával. Az elmúlt másfél év alatt mintegy 1500 konkrét ügyben adtunk eligazítást szlovákiai és magyarországi polgároknak, és naponta több tíz a névtelen, általánosságban érdeklődők száma.
A jogsegélyszolgálathoz forduló polgárok az SZKC irodáiban, Dél-Szlovákia 11 városában kaphatnak segítséget az egyszerű kérelmek és beadványok megírásához, a bonyolult ügyek elindításához pedig ügyvéd nyújt tanácsot. Jelenleg négy ügyvéd szakmai segítségét vesszük igénybe: Szabó Olga – hívható kedden és csütörtökön a pathi irodájában, a035/ 78-51-110-es telefonszámon, fax küldhető a 035/78-51-111-es tszámra, elektronikus levélcíme szabolga@stonline.sk;
Orbán Edit – elérhető csütörtökönként a 0910/212-360 telefonszámon, levélcíme: 811 02 Pozsony, Mostová 8, elektronikus posta: edita.orbanova@post.sk;
Gál Gábor parlamenti képviselő galántai irodájában időpontot lehet egyeztetni a 031/70-16-141 vagy 0908/423-753 telefonszámon, illetve a gal.gabor@stonline.sk elektronikus címen;
Csírik Zsolt dunaszerdahelyi irodájában időpontot lehet egyeztetni a 031/55-04-141 telefonszámon, vagy a zsolt.csirik@stonline elektronikus címen.
A Szövetség a Közös Célokért jogsegélyszolgálata a budapesti székhelyű Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával működik, ezért az első eligazító tanácsadás ingyenes, a további ügyvédi szolgáltatás költségeit a polgár állja. Közösségünk szempontjából a legsürgetőbb feladat a földtulajdon visszaadásáról szóló törvényből adódó lehetőség megragadása, ezért a sajtóban és különböző fórumokon ráirányítjuk a figyelmet erre a lehetőségre. Hangsúlyozzuk, hogy a nevesítetlen föld tulajdonjogát két úton lehet rendezni: államigazgatási eljárás keretében kell visszaigényelni, vagy az örökösödési eljárással a Polgári Törvénykönyv értelmében. Tapasztalatunk szerint a polgárok még mindig nem tudatosítják eléggé, hogy az 503/2003 törvényben meghatározott módon az állam tulajdonába került földek visszaigénylésére jogvesztő határidő vonatkozik, ez 2004. december 31-e, és hogy ebben az esetben a jogosult személyek csak szlovák állampolgárok lehetnek. A visszaigénylésre vonatkozó beadványt a szükséges mellékletekkel együtt ez év végéig kell benyújtani az illetékes földhivatalhoz. Amennyiben a formai feltételeknek megfelelő beadványt a földhivatal elutasítja, a határozat felülvizsgálására javaslat adható be az illetékes járásbíróságra. Tehát a jogsegélyszolgálat tevékenységét 2004 év vége után is folytatni kell, annál is inkább, mert sokan csak most, a nevesítetlen földek tulajdonosainak sajtóban közzétett és a világhálón is megtekinthető névsora alapján szerzik be a póthagyatéki eljáráshoz szükséges okmányokat. A hagyatéki eljárások elindítása, a bírósági beadványok beadása a jövő év folyamán várható.
A Polgári Törvénykönyv alapján örökölhetők meg azok a Szlovák Földalap kezelésében lévő földterületek, amelyek elhunyt személyek tulajdonát képezik. A hagyatéki eljárást az illetékes járási bíróságon kell kezdeményezni, csatolva a jogosultságot igazoló szlovák nyelvű iratokat. Az örökös természetesen lehet külföldi állampolgár is. Azon földterületek esetében, amelyek a Szlovák Földalap kezelésébe kerültek, annak ellenére, hogy a jogos tulajdonos él, egyszerű kataszteri eljárás keretén belül rendezhető a föld tulajdonjoga.
Forduljon bizalommal a Szövetség a Közös Célokért területi irodáinak munkatársaihoz.
Pogány Erzsébet, a központi iroda igazgatója
Olyan földek tulajdonjogának érvényesítésére nyílik mód, melyek jelenleg állami kezelésben vannak – az eredeti tulajdonosok tulajdonjoga még nem évült el
Sokan nem sejtik, hogy ők is földtulajdonosok
A Szlovák Nemzeti Párt és a Smer képviselői több alkalommal hangsúlyozták: a restitúciót és a földek nevesítését a magyarok – a Fidesszel együttműködő MKP vezetésével – arra szeretnék kihasználni, hogy szlovák területeket szerezzenek meg. Holott mind a restitúciók, mind a földnevesítések esetében csupán a tulajdonjogi viszonyok rendezéséről van szó.
A mintegy 600 ezer hektárnyi föld tulajdonosai mindmáig nem kérték ki földjeik tulajdoni lapját. Tehát olyan földek tulajdonjogának a rendezésére nyílik mód, amelyek jelenleg állami kezelésben vannak, de az ismeretlen helyen tartózkodó eredeti tulajdonosok tulajdonjoga nem évült el, illetve a földet törvényesen nem kobozták el, nem államosították, nem sajátították ki.
Ha a földet nem kobozták el, és nem sajátították ki, akkor az eredeti, telekkönyvben feltüntetett tulajdonosok, vagy örököseik egy egyszerű telekkönyvi eljárás alapján megkaphatják az adott föld tulajdoni lapját. Amennyiben a tulajdonos már nem él, akkor a törvényes vagy végrendeleti örökös hagyatéki póteljárást indíthat a területileg illetékes járásbíróságon. A hagyatéki póteljárás megindítására a világ bármely országában, bármilyen állampolgársággal rendelkező örökös javaslatot nyújthat be az illetékes járásbíróságra.
Az ún. nevesítetlen földek egy része 2005. szeptember 1-jén állami, majd községi tulajdonba kerül, tehát célszerű ezen időpontig az eljárást lefolytatni.
A tulajdonjog érvényesítése érdekében első lépésként tehát ki kell kérni a telekkönyvi kivonatokat a birtokosok jegyzéke alapján, amelyekhez az illetékes telekkönyvi hivatalban lehet hozzájutni. Ez alapján lehet eldönteni, hogy érdemes-e megindítani az eljárást.
A sokat emlegetett 580 ezer hektár az ország területének mintegy 1,1 százalékát teszi ki.
A Kartográfiai Hivatal néhány napja szerződést kötött a Szabad Újsággal. Ennek értelmében a Kartográfiai Hivatal átadta a lapnak az állami költségvetésből finanszírozott ROEP (fölújított földnyilvántartás) nyilvántartási jegyzékének egy részét, a nem nevesített tulajdonú földek adatbázisát, az 1964-ig vezetett telekkönyvekben bejegyzett tulajdonosok nevével. A hivatal igazgatóhelyettesének engedélyével lapunk is közli a Rimaszombati járás nevesítetlenföld-tulajdonosainak nevét. Megdöbbentő, de csak ebben az egy járásban több mint 21 ezer tulajdonos van.
Az esetleges félreértések elkerülése végett a személy- és településneveket abban a formában közöljük, ahogy a Kartográfiai Hivatal kiadta, csupán a rövidítéseket írtuk át. Abban az esetben, ha saját magukat, rokonaikat vagy ismerőseiket vélik felfedezni a jegyzékben, és meg szeretnék indítani a nevesítési eljárást, első lépésként ellenőrizni kell az illetékes földhivatalban kit tartanak számon az adott parcella tulajdonosaként. Ha nincs jogerősen kiállítva új tulajdonlap, vagy csak alternatív tulajdonlap van kiállítva a parcellára, akkor egy régi adásvételi szerződés, hagyatéki jegyzőkönyv, földosztási jegyzék vagy más hasonló dokumentum felmutatásával igazolni kell, hogy a jogigény megalapozott, s az említett okiratok csatolásával kezdeményezni kell egy friss tulajdonlap kiállítását.
A Határon Túli Magyarok Hivatalának tanácsa a földvisszaigénylés lehetőségéről
Egyes esetekben van esély
Gyakran felmerülő kérdések: a kitelepítettek visszaigényelhetnek-e földet? Magyar állampolgár lehet-e egyáltalán jogosult? Mi a teendő, ha eljárást szeretnének indítani a visszaigénylés érdekében? A sajtóban napvilágot látott, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, vélemények sajnos nem adnak egyértelmű tájékoztatást az érintettek számára. Ezért nézzük meg a problémát a jog szemüvegén keresztül.
A földvisszaigénylésre Szlovákiában a rendszerváltást követően a 229/1991-es számú törvény adott lehetőséget, azonban a rövid határidő (2002. dec. 31.) miatt ezzel sokan nem tudtak élni. A Magyar Koalíció Pártjának kezdeményezésére a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 503/2003-as számú törvénye alapján a szlovák állampolgárok 2004. december 31-ig ismételten – újabb egy évre – benyújthatják kérvényüket azokra a földekre, amelyeket a Szlovák Nemzeti Tanács a Beneš-dekrétumok végrehajtására kiadott 104/1945 sz. rendelete alapján koboztak el, vagy az ötvenes-nyolcvanas években kártérítés nélkül kisajátítottak. A föld visszaigénylésének a lehetősége azonban csak a szlovák állampolgárokat illeti meg. A földtörvény egyébként 250 hektár szántóföldben, és további 100 hektár egyéb földben határozta meg a visszaigényelhető tulajdon nagyságát.
Földjeiket nem kaphatják vissza azok a volt tulajdonosok, sem azok örökösei, akiket 1945– 48 között az ún. lakosságcsere címén kitelepítettek Csehszlovákiából. Amennyiben viszont valakit úgy telepítettek ki, hogy a földelkobzás tényét nem tüntették fel a telekkönyvi kivonatban, abban az esetben nem teljesen reménytelen volt tulajdonának visszaszerzése.
A nem szlovák – tehát köztük a magyar – állampolgárok részére az ún. nevesítetlen, vagy pontosabb kifejezéssel beazonosítatlan tulajdonosú földek tulajdonjogának érvényesítésére nyílik mód. Szlovákiában ugyanis közel 600 ezer hektár föld van állami kezelésben, amelynek a tulajdonosai mindmáig nem kérték ki földjeik tulajdoni lapját, illetve nem kötöttek bérleti szerződést földjeik használójával. Tehát olyan földek tulajdonjogának a rendezésére nyílik mód, amelyek jelenleg a Szlovák Köztársaság területén állami kezelésben vannak, de az ismeretlen helyen tartózkodó eredeti tulajdonosok tulajdonjoga nem évült el, illetve a földet törvényesen nem kobozták el, nem államosították, nem sajátították ki.
Ha a földet nem kobozták el, és nem sajátították ki, akkor az eredeti tulajdonosok, vagy örököseik az alábbi eljárás szerint juthatnak a földhöz: a telekkönyvben feltüntetett tulajdonos egy egyszerű telekkönyvi eljárás alapján megkaphatja az adott föld tulajdoni lapját. Amennyiben a tulajdonos már nem él, akkor a törvényes, vagy végrendeleti örökös hagyatéki póteljárást indíthat a területileg illetékes járásbíróságon. A hagyatéki póteljárás megindítására a világ bármely országában, bármilyen állampolgársággal rendelkező örökös javaslatot nyújthat be az illetékes járásbíróságra.
Az ún. nevesítetlen földek 2005. szeptember 1-én községi tulajdonba kerülnek, tehát célszerű ezen időpontig az eljárást lefolytatni. Ugyanakkor az a tény, hogy egy adott földterület esetleg községi tulajdonba kerül, még nem zárja ki a tulajdonjog újraérvényesítésének lehetőségét, mégpedig polgári per keretében. A tulajdonjog ilyen formában történő rendezése egyébként nincs összefüggésben a már említett 503/2003-as számú módosított földtörvénnyel, azaz a múltban bármikor el lehetett indítani az eljárást. Gyakorlati jelentőséggel azonban csak a rendszerváltást követően, a 229/1991-es számú földtörvény elfogadása óta bír.
A tulajdonjog érvényesítése érdekében első lépésként tehát ki kell kérni a telekkönyvi kivonatokat, amelyekhez az illetékes telekkönyvi hivatalban lehet hozzájutni. Ez alapján lehet eldönteni, hogy érdemes-e megindítani az eljárást. Célszerű magyar anyanyelvű szlovákiai ügyvédek szolgáltatását igénybe venni. Ilyen jellegű jogi tanácsadással a Szövetség a Közös Célokért is foglalkozik. Bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek ez ügyben a HTMH-részéről a II. Területi Főosztály tud nyújtani (tel: 00361/3729 538).
HTMH-ÖSSZEFOGLALÓ
község tíz évig nem adhatja el a 2005 szeptemberében tulajdonába kerülő földterületet
Ha rövid a kardod, toldd meg...
Az elmúlt hónapokban három témát próbáltak összevonni a „tényfeltáró” cikkek szerzői azzal a szándékkal, hogy azt a látszatot keltsék: a földvisszaigénylések körül valami nagy igazságtalanság alakult ki. Az első téma a 229/1991 Tsz., a köznyelvben csak földtörvény néven ismert törvény, és az 503/2003 a kárpótlási törvény rendelkezései.
A 229/1991 Tsz. törvény előadója voltam az akkori szövetségi parlamentben és az én módosító javaslatom alapján sikerült ezt a törvényt kárpótlási jogalapként érvényesíteni azokban az esetekben, mikor a föld tulajdonjoga az 1948 előtti időszakban a Beneš-dekrétumok alapján került az állam tulajdonába. Az akkori időben óriási jelentőségű törvény 13 év után – ismerve konkrét eredményeit – sarkalatos törvénye a szlovák jogrendnek.
Szlovákiai magyar szemmel pedig a XX. század egy legfájóbb tulajdonjogi igazságtalanságát sikerült vele, ha nem is teljesen, de részben orvosolni. A Beneš-dekrétumok alapján kisajátított földterületekből az elmúlt 13 évben több ezer hektár visszakerült a volt tulajdonosok vagy azok leszármazottjai tulajdonába. Nem tagadható, hogy az eljárás hosszadalmas volt, s főleg az első években rettentő sok lelki erőt és türelmet igényelt a kárpótlást igénylőktől – az eredmény viszont impozáns.
A 2003-ban elfogadott 503/ 2003-as törvény lényegében a 229/1991-es földtörvény által nyújtott kárpótlási lehetőség „felújítása” azokra az esetekre, amikor a kárpótlásra jogosultak a bürokrácia és körülményes intézkedési lehetőségek folytán nem éltek a földtörvény adta lehetőségekkel.
Nem igaz az az állítás, amelyet az egyik cikk szerzője sugall, hogy az 503/2003-as törvény alapján lényegesen nehezebb a föld visszaigénylése, mint előtte. Az az igazság, hogy a visszaigénylésekhez pontosan ugyanannyi dokumentumra van szükség, mint a 229/1991-es földtörvény alapján. Talán a hivatali intézés egyszerűbb, mivel az ingatlan-nyilvántartás 13 év alatt lényegesen javult. A földtörvény alapján 11 000 jogosult személy kérelme esett pozitív elbírálás alá, a törvény alkalmazható voltát mi sem bizonyítja ennél jobban.
Fontos tény, hogy az 503/2003-as törvény elsősorban a kárpótlási igény újbóli érvényesítésére ad lehetőséget. Az MKP-t, mint a törvény kezdeményezőjét, tehát tisztességes szándék vezeti. Hiszen az egyik kétkedő cikk szerzője is, saját állítása alapján, kedvezményezettje ennek a törvénynek: tehát visz-szakapja a földtulajdonát, amelyről már lemondott (a 229/1991-es törvény alapján nem indított kárpótlási eljárást a többi 3172 kérvény kezdeményezőjével együtt).
A második témakör az úgynevezett nevesítetlen földek témája. Ebben a témában a legtöbb a ködösítés és a csúsztatás. Az első fontos megállapítás, hogy a nevesítetlen földek alatt olyan földterületet kell érteni, amelynek nincsen bejegyzett tulajdonosa. Nos, az ilyen földterületek száma elenyésző, mivel általában olyan földterületekről van szó, amelyek az elmúlt években jöttek létre, például úgy, hogy a vízmosás hozta őket létre a folyók partján. A földterületek 99,99 százalékának Szlovákiában van bejegyzett tulajdonosa – tehát nem nevesítetlen földről van szó.
Most jutottunk el ahhoz a témához, amely „a dolgok mozgatója” megjelölésre is jogot formálhatna. Mivel Szlovákiában a szocializmusban is, eltérően a szomszédos országok nagy részének joggyakorlatától, a földterületek tulajdonosainak nyilvántartása folyamatosan kapcsolódott az 1948 előtti tulajdonosi névjegyzékhez, a mai nap is szerepelnek a telekkönyvekben és egyéb tulajdonosi nyilvántartásokban olyan személyek, akik az elmúlt 60 évben nem jelentkeztek, illetve nem indítottak semmiféle tulajdonosi joggyakorlásra utaló eljárást. Ennek több oka is lehetett: például a II. világháborúban elesettek családja kivándorolt vagy elpusztult, 1948 után sokan az ország más területeire költöztek, így nem kerültek a tulajdonosi jogok a hagyatéki tárgyalás jegyző-könyvébe, tehát a most vezetett tulajdonos valójában már régen meghalt és törvényes örökösei, ha voltak, nem érdeklődnek ezen tulajdon iránt.
A 180/1995-ös, a földrendezésről szóló törvényerejű rendelkezés értelmében Szlovákiában elindult egy földtulajdon-rendezési folyamat. Az állam több százmillió koronát költ arra, hogy egy adott kataszteren belül olyan tulajdonjogi állapotok jöjjenek létre, hogy a sok kis parcella vagy kis tulajdonrész tulajdonosainak vagyonát összevonják. (Például öt kis parcellából, amely az adott kataszterben szétszórtan, öt különböző részen terült el. A földrendezés után egyetlen parcella keletkezik, amelynek tulajdonosa az öt szétszórt parcella tulajdonosa, és amelynek térmértéke megegyezik az öt kis parcella összességének térmértékével.) Ez egy mindenképpen fontos és jó szándékú törvény. Feltételezhető, hogy a rendezési eljárások során sok olyan tulajdonosnak sikerült azonosítania tulajdonát, akiknek ez eddig nem sikerült. Tény, hogy a törvényalkotók 1995-ben, Mečiar második kormányzása alatt, szerették volna a törvényt felhasználni azon földterületek tulajdonjogi rendezésére, amelyek tulajdonosai a fentiekben leírt okok miatt nem voltak aktívak. A törvény úgy rendelkezett, hogy ezen földterületek az állam tulajdonába kerülnek 2005. szeptember 1-től. Az 503/2003-as törvény pedig úgy módosította ezt az elvet, hogy ezen földterületek átkerülnek az állam tulajdonából a község tulajdonába, és a község 10 éven keresztül ezeket a földterületeket nem adhatja el, illetve nem helyezheti zálogjog alá.
Hangsúlyozom: ezen földterületek tulajdonosai, ha később jelentkeznek – szabad kárpótlási eljárás keretén belül –, 10 évig kárpótlásra jogosultak az állammal szemben. Tehát ha valaki 60 éven keresztül nem mutatott érdeklődést a földtulajdona iránt, ez a földtulajdon átkerül a község tulajdonába. A volt tulajdonos, ha jelentkezik, 2016-ig jogosult kárpótlásra, sőt mivel a község 10 éven keresztül nem adhatja el a földterületet, a törvényalkotó azt sugallja, hogy esetleg lehetősége van a községgel megegyezni, hogy visszakapja tulajdonjogát.
Lehet ugyan vitatkozni arról, jobb lenne-e ezeket a földterületeket továbbra is a nem jelentkező tulajdonosok nevén vezetni a nyilvántartásban, de kétségtelen, hogy az elfogadott elv mindenképpen valós tulajdonost jelöl meg a község személyében, és az így befolyó jövedelem az adott község bevételét emeli, s létrehoz egy valós tulajdonosi réteget az adott kataszteren belül.
Akkor mi az oka ennek a nagy sárdobálásnak az MKP felé? Milyen érdek vezérli a cikkírókat? Tételezzük fel, hogy léteznek olyan földterületek Pozsony környékén, amelyek tulajdonosai nem jelentkeztek, előkutatni sem sikerült őket az elmúlt 13 évben. Ezen földterületek hosszú távon komoly értéket képviselnek, és ha nem sikerül egy év alatt előkeríteni tulajdonosukat, akkor a község tulajdonába kerülnek, és tíz évig lényegében nem hasznosíthatóak, még akkor sem, ha a község részéről lenne ilyen szándék – a törvény tehát nem ad lehetőséget a spekulációra. És ez pozitívum.
A helyzet nézetem szerint nem olyan bonyolult, csak egyesek rövid kardjukat most toldják meg egy lépéssel. Kérdés az, hogy ehhez miért van szükség ránk, kívülállókra?
Ahhoz, hogy visszaszerezzük jogos tulajdonunkat, alig teljesíthető törvényi feltételeknek kell eleget tenni
Földet vissza csak nehezen adnak
Kinyilvánított járatlanként nem kívánok belefolyni az újságíró és a földművelésügyi miniszter szakmai vitájába, mindössze egyetlen megjegyzéssel és egyetlen konkrét példával járulnék hozzá a bonyolult földügyek még bonyolultabbá tételéhez.
Mindkét avatott szakember hivatkozik mind a 180/1995-ös, mind pedig az 503/2003-as számú törvényre, miközben az egyikük méltatja, a másikuk pedig elítéli azokat. A vita hevületében ugyanakkor mindketten figyelmen kívül hagyják a nevezett törvények alapvetőjét, a törvények végrehajtó rendelkezéseit. Nos, a 180/1995-ös törvény, (melynek átmentett és módosított változata az 503/2003-as törvény) végrehajtó utasításai így kezdődnek: a szlovák törvényalkotás a termőföld tulajdoni viszonyainak rendezése folyamán egy, a nemzetközi jogban szokatlan, merőben újszerű filozófia megvalósítására törekszik, mégpedig abban az értelemben, hogy az eredeti tulajdonosok számára előbb lehetőséget biztosít a nevesítetlen földek záros határidőn belül való beazonosítására, majd a továbbra is ismeretlen tulajdonosú parcellákat államosítják, illetve önkormányzati tulajdonba veszik. Ez a filozófia valóban szokatlan, mint ahogy szokatlan az is, hogy egy, a választók érdekeinek védelmét programjában deklaráló párt az ilyen filozófiával azonosulni tud. Ezért furcsa a miniszter úr rögzített megjegyzése, miszerint: „A kérdés megítélésénél nem elhanyagolható a tény, hogy az MKP a 150 tagú parlamentben mindössze 20 szavazattal bír, ennek mértékében tudja a döntéshozatalt befolyásolni.” Az 503/2003-as számú törvényt ugyanis az MKP képviselői nem befolyásolták, hanem megalkották, előterjesztették, elfogadták, megvédték és azonosultak mind a filozófiai, mind pedig a tartalmi részével.
Ennyi volt a vitához kapcsolódó megjegyzésem, most pedig nézzük meg, hogy az 503/2003-as törvény alapján milyen egyszerű visszaigényelni a földtulajdont. A miniszter úr nyilvántartása szerint: „... ez év januárjától 3414 személy nyújtotta be a kérelmét, 239-et pozitívan bíráltak el, s csupán kettőt utasítottak el. Jelenleg 3172 kérvény elbírálása folyamatban van.” A 3172 kérvényből egy darab az enyém, lássuk, mi kell ahhoz, hogy a törvény végrehajtó utasításai alapján a saját tulajdonom esetleg újra az enyém lehessen:
1. amennyiben az eredeti tulajdonos nyújtja be az igénylést, a lakhelyet és az állampolgárságot igazoló okmány;
2. amennyiben az eredeti tulajdonos már nem él, elhalálozási igazolás, örökösödési határozat, az örökös anyakönyvi kivonata, s az ő állampolgárságát igazoló okmány;
3. eredeti birtoklap, mely igazolja, hogy az állam által való elbirtoklás pillanatában a vagyon az igénylő tulajdonában volt;
4. telekkönyvi kivonat, esetleg tulajdoni lap, vagy más, a tulajdoni jogot bizonyító okirat;
5. gazdaközösségek esetében telekkönyvi kivonat, amennyiben a közös birtoklapon szereplő vagyon egyéni birtoklapokon is szerepelt, az egyéni birtoklapok másolata;
6. a parcellák azonosítását igazoló irat;
7. okirat, amely igazolja, hogy a tulajdonjog átszállt az államra;
8. amennyiben az állam a 142/1947 Tt. alapján elbirtokolta, vagy a 46/1948 Tt. alapján térítés nélkül kisajátította a vagyont, a visszaigénylő bizonyítsa be, hogy nem kapott térítést, vagy tegyen becsületbeli nyilatkozatot;
9. az ügy körülményeihez kapcsolódó esetleges egyéb dokumentumok;
10. dokumentumokkal bizonyítani, hogy mely parcellákat sajátította ki az állam térítés nélkül, melyeket birtokolta el jogi alap nélkül, okirat arról, hogy a földvagyon milyen módon került az állam, vagy más jogi személy nevére;
11. hármas /?/ parcella beazonosítási igazolás, – a jelenlegi állapotról és az eredeti telekkönyvi betétekről;
12. bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az adásvételi szerződést az eredeti tulajdonos kényszer hatása alatt írta alá, de az a tény, hogy amennyiben nem írja alá az adásvételi szerződést, kisajátítják az ingatlant, nem tekinthető fenyegetettségnek, mert a kisajátítások folyamán a törvény ilyen eljárást mindig megkövetelt;
13. igazolás az adásvételi szerződés megkötésének előnytelen körülményeiről, de nem tekinthető előnytelen körülménynek az, ha a földterület árát az állam az akkor hatályos előírásoknak megfelelően szabta meg (pl. 4 Kčs négyzetméterenként)
14. a jelenlegi tulajdonos állásfoglalása arról, hogy kiadható-e a földvagyon az eredeti tulajdonosnak, vagy nem.
Látszólag ennyi és a dolgok a helyükre kerülnek. Persze csak akkor, ha előre nem látható akadályok nem gördülnek elibénk. De Murphy óta tudjuk, hogy az akadályok természetüknél fogva oda gördülnek, ahová akarnak. Az általam benyújtott visszaigénylés rendezésének akadályai a Dunai Vízügyi Hatóság (Povodie Dunaja) illetve a Szlovák Vízgazdálkodás Vállalat, amelyek a törvényben meghatározott határidőn belül semmilyen választ nem adtak a folyamodványomra, emiatt az illetékes körzeti földhivatal megszakította az eljárást. Az állami tulajdonban lévő cég tétlensége fölött azért nem kell csodálkozni, mert:
1. a visszaigényelt 24 hektárnyi földterületből az állam 1987-ben négyzetméterenként 4 koronás áron (Zsolnán valamivel értékesebb a termőföld) 11 hektárt megvásárolt, 13 hektárra pedig 2000 és 2002 között valamilyen úton-módon tulajdoni jogot és kataszteri bejegyzést szerzett;
2. az elorzott terület egyik parcelláján sok millió koronáért hajókikötőt építtetett, érdekes módon nyolc új parcellára felosztva a felépítmény területét;
3. a kikötő felépítésének a ténye akár perdöntő bizonyíték is lehet a Magyarország és Szlovákia között folyamatban lévő Bős–Nagymaros perében.
Az említett törvény egyik izgalmas furcsasága az, hogy kizárja a fellebbezés lehetőségét, az illetékes földügyi hivatal döntését csakis bírósági úton lehet megtámadni, ami öt-tíz-húsz áras parcellák esetében ugye, egy kicsit bizarrnak tűnik. Ebből adódóan az engem ért, a törvény által szentesített megaláztatásban még több száz, vagy több ezer sorstársamnak volt, s lesz része. Avatatlanként mindezek ellenére sem minősítem a törvényt, mindössze azt jegyezném meg, hogy a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság eddig megélt történelme folyamán 1919. április 16-a óta kevés olyan törvény született, amely a végérvényesség rémét magában hordozva ilyen szinten szolgáltatta ki ezt a nemzeti közösséget.
Hozzászólás a cikkhez
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm
