Egy strasbourgi kávézóban ért utol a hír, hogy a bíróság elítélte az Új Szó munkatársaival magyarul kommunikáló HZDS-es képviselőt, Gabriel Karlin Gábort.
A környező asztaloknál ülő, még mindig Elzászt sirató nyugalmazott német turisták és a délutáni kávéjukat szürcsölő, sok pénzért látványosan semmit nem csináló eurohivatalnokok nyilván nem érthették, az ismeretlen nyelven beszélő euroturista miért pattan fel a kényelmes bőrfotelből, és kezd heves gesztikulálásba. Bágyadtan böfögtek bele a langyos európai délutánba, nem is sejtették, hogy Szlovéniában, pardon, Szlovákiában – az egyik francia miniszter szerint Horvátországban, de lehet, hogy Litvániában – precedensértékű ítélet született, még ha nem is jogerős. Először ítéltek el parlamenti képviselőt.
A „nép” számára ez nyilván nagy öröm, hisz mi, akik nem veszünk részt a politika alakításában, mindig szívesen röhögünk egy-egy rosszul járt politikuson, okkal vagy ok nélkül, de jól esik. Az viszont szomorú, amikor örömünkre rátelepszik a politika. Alig sikerült elújságolni a hírt az asztaltársaságnak, Daniel Lipšic igazságügyi miniszter azonnal kisajátította, elvette az örömünket: a mostanában gyengén muzsikáló KDH ifjú titánja odanyilatkozott, lám, lám, ez is bizonyítja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, s a törvény betűje mindenkire egyként vonatkozik.
Gondolom, a hazánkban nem feddhetetlen bírói társadalom is örült, hogy egy nagykürtösi kollégájuknak sikerült ez a bravúr. A gázolás után továbbhajtó, csődügyeket elkenő, bárban ittasan verekedő, a pereket évekig húzó, fegyelmi kérdésekben egymást soha el nem ítélő bírók alaposan megtépázták hivatásuk becsületét. Javaslom, az ítéletet meghozó bírót azonnali hatállyal helyezzék át a Nagyszombati Kerületi Bíróságra, ott ugyanis csupa tehetségtelen ember dolgozik. Nem és nem bírnak a Pápay-gyilkosság végére járni, pedig hat éve már, hogy a Fontánában dörögtek a fegyverek. Júniusban az R. család boldog lehet, mert a lipótvári börtön kapuja megnyílik Csaba fiuk előtt, augusztusban pedig a másik R. fiúnak, Szilárdnak is letelik az ötéves vizsgálati fogsága. A már tavaly szeptemberben szabadult, Paprika névre hallgató cimborájuk bizton tárt karokkal fogja várni őket. A számtalan bírót elfogyasztó per főtárgyalását jó, ha júniusra kitűzik. Az egészben az a legszomorúbb, hogy az aktacsomag – néhány pojáca aktakukac miatt (ezt hivatalosan eljárásügyi problémáknak mondják) – hónapokig pendlizett a Legfelsőbb Bíróság, a kerületi bíróság és az igazságügyi tárca között.
A héten Slovenskóóóóóóóó drámai küzdelemben alulmaradt Kanadával szemben a hokivébén. Miközben Innsbruckban és a hazai vendéglátó-ipari egységekben a csalódott szurkolók alkoholba fojtották bánatukat, a Tisztelt Házban is nagy buli volt. Martin Fronc oktatási miniszter menesztéséről szavaztak. Az Új Szó első kiadásának lapzártáján is túlnyúló maratoni vita után a teremben levő 126 képviselő – 24 hol is volt? – közül 69 szavazott igennel a bizalmatlansági indítványra, 54 nemmel, hárman pedig tartózkodtak. Fronc menesztéséhez 76 szavazat kellett volna. Ez most nem jött össze. De legalább a vita hevében megtudhattuk, hogy Fronc szíve magyarul dobog, és hogy a szlovák iskolaügyet magyarok irányítják, valamint hogy Angyalová képviselő asszony a keménykezű Palko belügyminiszterre vagy a nagypapásan joviális Mikloško képviselőre sokkal jobban gerjed, mint a szakállas, pipás oktatási miniszterre, akinek még azt is felrótták, hogy pöfögő csibukjával nem mutat jó példát az ifjúságnak. Jó példa ide vagy oda, a koalíciós képviselők által csillogóra fényezett Fronc oktatási miniszter maradt. Hogy a diákok megfizetnek-e ezért, azt majd kedden tudjuk meg.
