A szappanoperába hajló magyarországi gazdatüntetés egyik legszánalmasabb jelenete az volt, mikor a felek két különböző épületben vártak a tárgyalás megkezdésére. A szerdai magyarországi lapokat látva e sorok írójának az volt az érzése, a határon túli magyarok képviselői és a magyar kormány közti keddi szakértői egyeztetésre is hasonló körülmények közt kerülhetett sor.
A határon túli magyarok örömmel fogadták a kormány azon kezdeményezését, hogy felgyorsítsák a lassú és körülményes honosítási eljárást, nyilatkozta Avarkeszi Dezső letelepítési, bevándorlási és honosítási kormánybiztos. Egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós viszont lapunk megkeresésére csak annyit mondott a tanácskozásról: zsákutca. A magyar nyelvet egy kicsit is bírók számára első látásra nyilvánvaló: a két nyilatkozat köszönő viszonyban sincs egymással. Duray és Avarkeszi vélhetően nem ugyanazon a tárgyaláson vett részt. Ha mégis, akkor...
Pedig sorrendben ez volt a második egyeztetés az anyaországi és a külföldi magyarok között. A december 5-én a kettős állampolgárságot elutasító Magyarország részéről legalábbis logikátlannak tűnő lépés, hogy ezen találkozók során elsősorban a bevándorlás, a letelepedés, ha úgy tetszik: a honosítás megkönnyítéséről esett szó. A népszavazási kampány során a felszerszámozott lovakkal az ország elözönlésére váró, Dzsingisz kán hadainál pusztítóbb hordákként beállított külhoni magyarok hirtelen szalonképesek lettek. Olyannyira, hogy az idegenrendészeti eljárást úgy módosítanák, hogy a letelepedési engedélyhez jutott kérelmező azon nyomban beadhatná állampolgársági kérelmét, s ezt a belügyminiszter hat-tizenkét hónapon belül felterjesztené a köztársasági elnöknek. Ez mind szép, ám a szlovákiai magyarok túlnyomó többségének – számtalanszor leírtuk már– esze ágában sincs tartósan Magyarországra települni, pláne nem állampolgárságért folyamodni. Otthon ülő fajta a miénk. A szociális ügyi minisztérium egy nemrégiben közzétett felmérése szerint a lakosság elenyésző hányada vette igénybe a munkahelykereséshez folyósított költözési támogatást. A Komáromi járásban senki nem kérte, a Rimaszombatiban hárman, a Rozsnyóiban négyen, a Tőketerebesiben ketten igényelték, országszerte összesen hatvanan. Pedig ehhez mindössze harminc kilométerrel kellene arrább költözni.
December 5. óta a magyar kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája nehezen olvasható. A durva népszavazási ellenkampány; a referendumot követő, kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás; a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Világszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre?) nincs.
