Vasárnap a török parlament elfogadta az új büntető törvénykönyvet. Az Európa-szerte felhördülést kiváltó házasságtörési paragrafus nem került bele, ellenben az új törvénykönyv jobban fogja védeni a nők jogait, a véleménynyilvánítás szabadságát, szigorúbb szankciókkal fogja sújtani a kínzást, a kábítószer-kereskedelmet, a korrupciót és a nemi erőszakot. Ezzel a lépéssel a kis-ázsiai ország látszólag nagy lépést tett az európai uniós csatlakozása felé. Látszólag.
Törökország ugyanis már az Európai Közösség felé is jelezte integrációs szándékát, azonban parkolópályára tették, és valahogy ott is felejtették. Míg a közép-kelet-európai posztkommunista országok alig egy évtized alatt lezavarták a csatlakozási tárgyalásokat, Ankara e téren csupán mérsékelt sikert könyvelhetett el. A Btk-reformot is sietve hozták tető alá, rendkívüli ülés volt a vasárnapi.
Günter Verheugen bővítési biztos, az Európai Unió erős embere a jövő hét közepén, október 6-án fogja nyilvánosságra hozni jelentését Törökország felkészültségéről. A tagországok a jelentés ismeretében döntenek majd arról, kitűznek-e időpontot a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.
A döntésre várhatóan a decemberi EU-csúcson kerül sor, ha addig a törökök teljesítik a belépés összes, demokráciát érintő kikötését. Ehhez azonban a kurdoknak nyilván lesz egy-két szavuk...
S bár még csak a tárgyalások megkezdésének lehetőségéről van szó, francia, osztrák és német politikusok már éles tiltakozásuknak adtak hangot, sőt a Vatikán befolyásos embere, Ratzinger bíboros is tiltakozott. Ő egyenesen történelmi hibának tekintené Törökország csatlakozását. Az adóügyi elképzelései miatt az újonnan csatlakozott országokban nem túlzott szimpátiának örvendő Nicolas Sarkozy francia pénzügyminiszter pedig népszavazás kiírását szorgalmazná a török tagságról, melynek végeredménye – nem kétséges – elutasító lenne. A német kereszténydemokraták exbelügyminisztere, Wolfgang Schäuble a Profil című osztrák hetilapnak nyilatkozva azt mondta, a politikailag egységes Európát nem tudjuk megvalósítani, ha átlépjük a régi kontinens határait.
Törökországnak jelenleg 67,8 millió lakosa van. Több mint Franciaországnak, kevesebb mint Németországnak (egye-lőre). Belépése bizonyosan átírná a hatalmi viszonyokat az unión belül, gyengítve a hagyományosan erős Berlin–Párizs tengelyt. De ennél sokkal nagyobb probléma az Európai Unió számára, hogy ez a majd 70 millió ember moszlim kultúrkörben szocializálódott. A Balkánt leszámítva ez a kultúra pedig csak „ideiglenesen állomásozott” Európában. Törökország csatlakozásának kétségkívül komoly gazdasági hozadéka lenne. De mennyire maradna európai az Európai Unió?
