Egy hete Colin Powell budapesti látogatásáról számoltunk be. Az amerikai külügyminiszter Magyarországon kívül Egyiptomba, Szaúd-Arábiába, Kuvaitba, Irakba, Bosznia-Hercegovinába és Lengyelországba is ellátogatott. Körútja végeztével vasárnap visszarepült Washingtonba. A „héja“ tett egy kört vadászterülete felett, jegyezhetnénk meg rosszmájúan. De vizsgáljuk meg, miért jött George Bush erős embere Közép-Európába.
Powell Budapesten elmondta a már egy ideje ismert amerikai panelmondatokat az iraki szerepvállalásról és a terrorizmus elleni harcról. Mindehhez Kovács László kontrázott serényen. Az amerikai diplomácia vezetője kifejtette, jó volna, ha a magyar parlament kétharmada decemberben, a magyar katonák mandátumának lejárta után meghosszabbítaná sofőrei – politikailag korrekt módon a szállító zászlóalj – iraki tartózkodását, mert az ottaniaknak nagy szüksége van rájuk. Hogy nem akadna körülbelül háromszáz C kategóriás jogosítvánnyal rendelkező férfi Irakban, az legalábbis nehezen hihető. Az már elképzelhetőbb, hogy nem akad háromszáz, aki amerikai szolgálatba akarna vagy merne állni.
Budapestről Powell Kairóba, onnan pedig a Közel-Keletre repült. Ennek az útszakasznak kétségkívül a legkellemetlenebb momentuma a bagdadi látogatás volt. A várost, ahol az egy négyzetméterre eső katonák száma talán a legmagasabb a világon, négy robbanás rázta meg a rövid és titkos vizit idején. Azok az erők, amelyeknek a politikai és gazdasági bizonytalanság az érdekük, meg szerették volna mutatni a tábornokból lett külügyérnek, ki is az úr a közel-keleti országban.
Lengyelországi látogatását viszont sokkal jobban időzítette. A varsói felkelés hatvanadik évfordulóján látogatott a fővárosba. Mindez jó apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a lengyelek szabadságszeretetére apellálva elmondhassa: „A szabadságért meg kell küzdeni, s életeket is kell áldozni.“ Az Irakban szolgáló lengyel kontingens mintegy 2500 főt tesz ki. Fegyveres alakulatról van szó, nem logisztikai egységről vagy utászokról. 2500 katona komoly haderő. De Irakban mintegy 160 ezer katona állomásozik, s ebből 138 ezer amerikai. A maradékon majdnem harminc ország osztozik. A Fülöp-szigetekiek, a spanyolok, a dominikaiak, a nicaraguaiak és a hondurasiak már kivonták katonáikat. A csehek is jelezték: év végéig maradnának. Lengyelország korábban, Ukrajna a héten jelentette be, csökkenti Irakban állomásozó erői számát. S csökkentette volna az USA is. A Pentagon már korábban szerette volna 110 ezerre redukálni az Irakban szolgáló amerikai katonák számát, ám június 28-án mégis azt jelentették be, több ezer tartalékos behívását tervezik.
Irakot 2003. március 20-án támadták meg. Bár Bush gyorsan bejelentette, a háborúnak vége, a 160 ezer fegyveresnek mégsem sikerült konszolidálni a helyzetet. Az Egyesült Államok oroszlánrészt vállal a békefenntartásban, s vélhetően maga is könnyedén fenn tudná tartani a rendet, 138 ezer vagy 160 ezer katona: majdnem mindegy. De legalább a látszatát fenn kell tartani annak, hogy Irakban nem a saját háborúját vívja. Ezért van szükség ilyen buksisimogatással, vállveregetéssel egybekötött körutakra.
