Nemrégiben feliratkoztam a Twitteren az about.me csatornájára. Az about.me tulajdonképpen egy weben elhelyezett névjegy. (A közösségimédia-használat terén a Facebookon túl nem látó szlovmagyság körében nem hiszem, hogy valaha is túl nagy népszerűségre fog szert tenni, de van ilyen is.)
A bemutatkozó vidi szerint az hívta életre, hogy online identitásunk disszeminált. És akkor jön az okok alkalmazás, és mindent (egy)helyre tesz.
Pár hete követem az oldalt a Twitteren. Naponta kiposztolnak pár érdekes névjegyet. (Magyart még nem láttam köztük.)
Ezeken leggyakrabban egyedi tervezésű háttér és profi fénykép kíséretében az emberek írnak pár meleg szót magukról, pl. egy mai: Sailor. Dad. Photographer. vagy Worked in fair trade and organic cotton textiles in Senegal for 3 years vagy 24 years old / bolognese doc / geek / open source lover / geolocal enthusiast / reggae music addict / I believe in the Web and in knowledge sharing.
Ami feltűnt, hogy névjegyükön milyen sokan határozzák meg magukat íróként. Miután szinte napi egy íróval találkoztunk a csiripmadár jóvoltából, és mivel a látszat ellenére sem veszítettük el érdeklődésünket a kortárs irodalom iránt, legfeljebb nem írunk róla, gondoltuk, megnézzük, mit írnak ezek az ifjú titánok. Az első út az amazon.com-ra vezetett, eredménytelenül. Amerika OSZK-jával, a Kongresszusi Könyvtárral sem jártam jobban. Akkor jöjjön a gugli, mely az érintettek nevére blogokat dobott ki.
Szal Amerikában már egy blog is elég ahhoz, hogy valaki író legyen. Nálunk ezt azért még szigorúbban veszik.
