Ha azt kérném, csak az olvassa tovább ezt a bejegyzést, aki szeret adózni, valszeg ez lenne A hírlapíró és a halál blog legmagányosabb posztja. Hiába mondta Ferenc testvér, hogy adót fizetni hazafias kötelességünk, ezzel a kétségkívül szükségszerű intézmény népszerűségét nem sikerült növelnie. Ha arra kérnénk bárkit, látogasson meg egy adózástörténeti múzeumot, valszeg azt mondaná, hogy menj te a ... Pedig nagyon jó hely.
Először a béna névhez: ahogy azt a fotón láthatjuk, 
a cégtáblán csak Vám- és Pénzügyőrmúzeum van, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nemzeti Adó- és Vámhivatallá történő összevonása előtt a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó intézmény a ezt a nevet viselte. Az összevonás után lett belőle Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum. A pénzügyőrség-történeti lett volna a helyes.
A Budai várban feszítő Hadtörténeti Múzeumot mindenki ismeri, és még T., aki egyáltalán nem militáns érdeklődésű, is érdeklődéssel nézte végig. A Mosonyi utcai Bűnügyi Múzeumba arányaiban sokkal kevesebb ember megy. A bonyolult nevű intézmény meg valami igazi feinschmeckereknek való, legalábbis erre gondoltam, mikor a muzeológus néni egymagamnak tartott lenyűgöző, közel kétórás tárlatvezetést. Pedig a law enforcement- és militáriabuzik biztosan sokan keresnék fel, ha tudnának arról, hogy van ilyen, de sajnos, nincs „agyonpromotálva”.
A múzeum 4 teremben mutatja be a magyarországi finánckodás történetét. Vannak egyenruhák, fegyverek, kitüntetések, kiadványok. Ennél bővebb nem leszek, meg kell nézni.
