A Fenmo – Jinani Akrobatacsoport előadásán ülünk. Előttünk egy kínai anyuka ül, két lányával. Nem tűnnek fel, a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy kínai társulat előadását kínaiak is megnézik. (Ha egy hangyabokányival kisebb közösségről lenne szó, hajlamosak lehetnénk azt gondolni, tán’ még valami rokonuk is fellép, vagy hoztak nekik Peking Alsóról hamuban sült pogácsát, ill. az annak megfelelő kínai élelmiszeripari terméket.) Egyszer csak az ébenfekete hajú, cérnavékony, fogszabályzós, tízévesforma kislány azt mondja az édesanyjának: anyu. Nem azt mondta: 母亲 (remélem, ez tényleg azt jelenti, nem pedig rizstésztát), hanem anyu.

Ekkor kapom fel a fejem. A család magyarul beszélget. De nem az ázsiaiak által két hónap alatt zseniálisan elsajátított árusmagyarsággal, és nem is elég jól ahhoz képest, hogy kínaiak(nak néznek ki). Hanem úgy, mint bármelyik, ébenfekete hajú, tízévesforma, cérnavékony, fogszabályzós kislány beszél az édesanyjával. Konkrétan azt kifogásolja, hogy nővérének érintőképernyős telefonja van, neki meg nem.

Hú, hát ő vajon minek vallhatja magát? – fordult meg a fejemben. Az anyanyelve hallhatóan magyar. Ránézésre kínai. Magyarországon élő, magyar anyanyelvű kínainak? (Tud-e kínaiul, és feltétele-e a kínaiságnak, hogy tudjon?) Kínainak, aki tud magyarul is? Magyarnak, akinek keletiesek a vonásai?
Nem kérdeztem rá, mert az ébenfekete hajú, tízévesforma, fogszabályzós, cérnavékony kislányokat szombaton valószínűleg az foglalkoztatja, hogy ki fog kiesni az X-Faktorból, az identitás talán nem annyira. Mindenesetre érdekelne.
Meg hogy a többi magyarországi kínait zavarja-e, hogy ők nem valamilyen mandarin dialektusban társalognak, hanem magyarul. És ők félnek-e az asszimilációtól? Ha a kislány nem azt mondja, hogy 母亲, hanem azt, hogy anyu, akkor ők már magyarok? Összetett dolog ez az identitás, no.

Egyébként tartok tőle, hogy – legyen a neve Kati, vagy éppen Chao-xing –, a nem keleties vonású magyarok kínainak fogják őt tartani. A múltkor a(z egyik, mert van három) Napiszar Fail rovatában ezt láttam.  Afroamerikai(nak látszó) tinilány Magyar vagyok, nem turista! pólóban. A magyar humor csatorna (sic!) guruja, bozólaci szerint ez fail. Most nem kezdek piréz állampolgárságért kiabálni, vagy konkrétan egy magyar hülyesége miatt  a szlovákoknak szurkolni, mint azt tanult kollégám tette a svájci hokivébén, de ha ő nem lehet magyar, akkor itt elég nagy baj van...