A hírlapíró és a halál

Aki nem kér menedékjogot, az nem menekült. Rövid, tömör, lényegre törő, faék egyszerűségű mondat. Ha egy kép alá lenne írva a Facebookon, valószínűleg rövid időn belül „szétlájkolnák” a világ dolgait egymondatos szentenciákkal átlátni szeretők. A mondat egyébként Robert Kaliňák szlovák belügyminiszter száját hagyta el a hétvégén, akivel viselt dolgai miatt nem szívesen kerülnénk közös platformra, de ezzel az állításával nem nehéz egyetérteni.
A helyzet persze a maga bonyolultságával nem egyszerűsíthető le ennyire. De minden rendpárti olvasóban valószínűleg felmerült már, vajon ő hány percig gyalogolhatna az autópályán? „Ha az illegális bevándorló illegálisan átlépi a határt, akkor vagy illegális bevándorló akar maradni és elfogják, vagy menedékjogot kér, és bekerül a menekültügyi folyamatba.

Alojz Hlina kőműves performansza óta egy hét telt el. Azóta sok szó esett a falazás okáról és következményeiről, a pénzügyi szolgáltatókról viszonylag kevés. Tegnap a pozsonyi Požičkáreň-falazás kommunikációs vetületeit vizsgáltuk, most, részben Alojz Hlina örvén, arról szeretnénk írni, ami a fal mögött van, a gyorskölcsönöket folyósító cégekről, vállalkozásokról. 

Azt, hogy Alojz Hlina nem akarta komolyan befalazni a nem banki hiteleket nyújtó Pohotovosť Kft. által üzemeltetett Pôžičkáreň-hálózat egyik pozsonyi kirendeltségének ajtaját, nem abból láthattuk, hogy nem vett fel hozzá „monterkát”, hanem, hogy a fal alá kartonpapírt rakott, nehogy az valóban rákössön a járdára.
Ezért valószínűleg minden építőipari szakmunkásképzőben elmeszelnék őt a mesterek. Meg hát, nem is kell Kőműves Kelemen módjára nőket befalazni. A parlamenti képviselő számára kínálkozik egy sokkal egyszerűbb mód a nem kívánt helyzet megváltoztatására: nyújtson be törvénymódosító-javaslatot. Ha elfogadják, meg van oldva a probléma, ha nem, akkor meg tele lehet kürtölni a sajtót, hogy lám, én megpróbáltam, de ezek…

Povondra úr portás. Karel Čapek kiváló, Harc a szalamandrákkal című disztópiájának kisembere. Ő az, aki mindig azzal intézi el a sajtóból érkező, a világhódító szalamandrák újabb térnyeréséről szóló híradásokat, hogy Csehországnak nincs tengere, a szalamandrakérdés így nem is érintheti. Akkor hiszi csak el, hogy a helyzet komoly, amikor unokájával a Moldva partján sétálva, a Nemzeti Színház épületénél lát kiemelkedni a folyóból egy szalamandrát. „Gyerünk haza. Ez a vég” – mondja ekkor. 

Hétvégén koalíciós szerződést kötött a Szlovákiai Roma Unió Pártja és a Roma Koalíció Pártja. A két párt közös nyilatkozatban azt állítja, tanultak a múlt hibáiból, és a jövőben közösen próbálnak fellépni, hogy javítsanak a Szlovákiában élő romák körülményein.
Lám, a romák megértették, amit a magyarok nem, mondhatnánk, ha csak ezt az egy tényt ismernénk. A koalíciókötés bár dicséretes, sajnos a szlovákiai romák körülményein önmagában ez a tény nem fog tudni változtatni.

Nagy mozgások, változások várhatók a hazai igazságügyben az elkövetkező hónapokban. A törvényhozás májusban fogadta el a Polgári Törvénykönyv módosítását, amely az új évvel lép hatályba.
Ennek implementációja mellett valószínűleg az ügyészségi törvény újabb tervezett módosítása lesz a másik olyan jelentős változás, amelyre érdemes odafigyelnünk.

Előzetes kormányzati bejelentés szerint összeülnek a leszakadó régiók polgármesterei, vállalkozói, és a regionális államigazgatási intézmények vezetői, hogy a legrosszabb helyzetben levő járások felemelkedési lehetőségeiről egyeztessenek a kormányfővel.