A hírlapíró és a halál

A fiúk nem felelősek az apák vétkeiért, és senkit sem lehet felelősségre vonni amiatt, hogy az apja ez meg az. A gyermeknek egyszerűen nem volt választási lehetősége. De ezzel együtt felmerül a kérdés, okos dolog-e egy szervezett bűnözéshez köthető férfi gyermekét indítani egy pártlistán. Hisz ha az ország másik felében nem is, a régiójában tudják róla, hogy ő XY gyermeke. Persze, attól még lehet rendes ember. De képzeljük el, hogy bekerül mondjuk a parlament védelmi bizottságába, vagy belügyi államtitkár lesz. Persze, amíg piti bűnözők ülnek a parlamentben, a mentelmi jogba kapaszkodva…

∗∗∗∗∗

Párbeszéd egy közösségi portálon. Az asszony, aki lánykorában mögöttem ült kettővel, feltolt pár képet a gyermekéről. Az asszony, aki lánykorában a szélső padsorban ült, ezt kommentálta. Mindketten államnyelven. A legény, aki előttem ült, rosszallását fejezte ki, hogy két magyar a faszért kommentezget szlovákul. Az asszony, aki egykor mögöttem ült kettővel, azt mondta, azért, hogy mások is értsék.

Most milyen kommentatív elemet fűzhetnénk ehhez? E sorok írója nemrégiben mintegy 10, némileg ittas homonnai szlovák társaságában adta elő a Nepi Jano, nepi vodu c. szlovák népdalt (nótát?), miközben a zenekart egy borosüveggel vezényelte (most érzem, olvasókat vesztek), tehát szlovákellenesnek semmiképp sem nevezhető. S az is clear, hogy mivel ebben az országban soha sem lesz egy magyar pártnak sem 51 százaléka,  ha valamit el akarunk érni, azt csak a szlovákokkal együttműködve tehetjük. De ezt a "hogy mások is értsék" önfeladó dumát, ezt rühellem.

A hírlapíró hétvégén a szórványban járt (pontosabban ne specifikáljuk a tetthelyet, mert nem akarunk senkit bántani). A kultúrház díszterme zsúfolásig megtelt. A rendezvényen a magyarok voltak kevesebben. Az elsőként szóló ember - 50-60-as csóka - neve ugyan még cs-vel és y-nal volt írva, de a magyar szöveget papírról olvasta. Rosszul. A hosszabb szavakat csak második-harmadik nekifutására tudta kiolvasni, az esemény jellegéből adódó fennköltebb regiszterbe tartozó szavakat másképp olvasta, vagy elharapta a végüket. A beszédén érződik, valamikor magyar volt, ma már csak tud magyarul.

A következő matador fiatalabb srác. Ő is papírról olvas. Rosszabb perceiben a hírlapíró arra gondol, gondos kezek fonetikusan írták le neki a szöveget a papírra. Nehezen érteni, mit szeretne. Nagyon rossz hallgatni.

Talán csak egy kilencvenes évek közepén volt krízis idején szakadt fel a(z akkor még nem) hírlapíróból olyan elemi erővel a "A Tisza-parton én mit keresek?" kérdése, mint most a "Mi a faszt csinálok én itt?" Elment volna, de nem lehetett...

Komáromban, Párkányban, Szerdahelyen, Szepsiben, Megyeren mi könnyen vagyunk. De a szórványban szar. Mi lesz velük?

A minap Dunaszerdahelyen járva lettem figyelmes a Most-Híd jelöltje, Nagy József választási plakátjaira, melyeken a honlapja szerint 42 éves, nős, négygyermekes családapa autópályát igényel a Csallóköznek.

Tisztelt Nagy Úr! Ön valszeg újonc a politikai életben, mert eddig nem nagyon hallottam Önről. Valszeg nem fog bejutni a parlamentbe most sem, mert a Híd listáján a 29. hely nem túl sanszos. Nagy Úr, azok az emberek, akikkel Ön most együtt politizál - nem tudom, szóltak-e róla - nyolc évig kormányon voltak, mégsem építettek egy cm autópályát sem a Csallóközbe, de még gyorsforgalmi utat sem. Miért higgyem el, hogy Ön majd építene, ugyan József, ne szívassuk egymást. Az meg kifejezetten irritáló, hogy az autópályás plakátjai közül egy a gyógyhatású - az utazók epe-, vese- stb. köveit kirázó -légi út elejére került.
Mindazonáltal tiszteletreméltó, hogy Ön feltehetőleg nem közpénzeket fordít kampányolásra, hanem saját forrásait, ritkaság ma az ilyesmi.
Tudja József, a pálya széléről könnyű kiabálni. További politikai sikereket kívánva búcsúzom!

Lashee

A cigányos plakátot - mely egy nap alatt meg is oldódott, a reklámcég bejelentette, hogy átragasztja - értem. A határosat is. De ezzel vajon mit akart mondani a szerző?

Mi ellen küzdenek? A könnyek ellen?

(Somogyi Tibor felvétele, az Új Szó Online-ról loptam)

Aki nem 24 töltögető, ne olvassa!

Jack kérdezi a 20. részben egy rendőrtől, aki fegyvert fog rá:
- You know who I am?
- Yes.
- Than drop your weapon now!
És a csávókám leteszi a fegyvert.
Ezért nem lesz 9. évad. Mert már nincs szükség fegyverre, gigakiharapásra, késre, elég bemutatkozni. Olyan sorozatot pedig, amelyben a főhős többször egymás után bemutatkozik, senki sem nézne.

Nem, tán' nem is egy posztot, csak egy képaláírást akarunk írni. Ez most egy olyan labda, amelyet le lehetne ütni nagyon Bastrnák-ellenesen is. De lehet, hogy van ésszerű magyarázat. Szóval a kérdés: a Komáromi Napok több tízezer látogatójának miért kellett a nagyszínpadon a Most-Híd molinóját nézni? Aki tudja a választ, kommenteljen!
(A fotóért köszönet seboka nevű olvasómnak.)

1. A Freedom House közreadta szokásos éves jelentését a sajtószabadság alakulásáról. A helyzet nem túl jó. Jelenleg a világ 35 százalékában szabad, 33 százalékában részben szabad, 32 százalékában pedig nem szabad a sajtó. A jelentés szerint Fekete-Afrikában, Latin-Amerikában, és a Közel-Keleten rossz a helyzet. A  jelentés itt olvasható.  A Kelet-Közép-Európáról szóló részt teljes terjedelmében idézném: "In 2009, the region overall underwent a modest decline, with most countries showing little or no change. In the non-Baltic former Soviet Union, where media freedoms are severely restricted, Russia remained among the world’s more repressive and most dangerous media environments. Kyrgyzstan’s score fell, continuing a multiyear negative trend. Ukraine, Armenia, and Moldova registered slight improvements. Apart from the former Soviet Union, modest declines were seen in Latvia and Lithuania, with even smaller negative movements in Estonia, Hungary, and Croatia."
Érdekes mód, a magyar rádiófrekvencia-elosztásra felfigyelnek, arról, hogy Szlovákiában milliós perekkel szopatja szét a sajtót a Legfelsőbb Bíróság elnöke, nem írnak.

2. Nemrégiben írtunk a Nyílt Társadalom Alapítvány Újságírói Díjáról. A héten - kedden - az Irodalmi Alap is kiosztotta éves sajtódíjait. Tanácstalanul nézem az eredményeket. Publicisztika és híradás kategóriában a nyomtatott sajtóban nem osztottak ki díjat. Valóban ennyire rossz lenne a helyzet? Kétlem. Nézzük, kik kaptak díjat ettől a finnyás testülettől.

3. Egy kedves kommentezőm is felhívta a figyelmet arra, amit ma a Hospodárske noviny honlapján olvashattunk: Dag Daniš, a Pravda magyarellenes nézeteiről ismert kommentátora a Hospodárske novinybe tart. Májustól nem a Pravdában olvashatjuk fehér-kék-piros téntába mártott tollal írt kommentárjait. "A lapoknak ma világos nézettel rendelkező emberekre van szükségük. Dag Daniš személyében ilyen embert szereztünk" - indokolta a vásárlást Peter Vavro, a HN főszerkesztője.  A HN gazdasági kérdésekben piacvezető, ez elvitathatatlan, Beerősítettek Robert Kotiannal, és a Žurnál megszűnése után Peter Javůrekkel is. Mindketten jó kommentátorok. A lap mégsem tudott olyan karakteres véleményoldalt kialakítani, mint konkurenseik. Daniš HN-be menetele annyira nem villanyoz fel, mert Pravdát gyakrabban veszek a kezembe, mint HN-t. Kérdés azonban, hogy a lap törzsolvasóira - a gazdasági döntéshozókra - milyen hatással lesz e baloldali fasiszta.

4. Ma, mivel Komáromban voltam, elmentem Vujity Tvrtkóra. Utoljára Szegeden hallottam őt egyetemi éveimben. Korrekt, érdekes, olykor humoros, másfél órás stand upot nyomott.
 

Ha azt mondom, Salinger, mindenkinek a Zabhegyező nemrégiben elhunyt szerzője jut  az eszébe. Esetleg az-ember-aki-dugta-Tildát.

Mindkettőnek helye lehetne ezen az irodalommal olykor nyomokban azért foglalkozó blogon, de - ahogy a klasszikus vicc is mondja - jó megoldás lehetne, de nem rá gondoltam. Hanem a mi Salingerünkre alias Fero Malýra: František Salingerre. Salinger a Černák-éra főnökeinek egyik utolsó életben maradt példánya. Ma úgy döntöttek, még egy ideig rács mögött marad, noha kérelmezte szabadlábra helyezését, melyet a Zsolnai Járásbíróság érthetetlen módon meg is tett tavaly ősszel. A velejéig rothadt hazai igazságszolgáltatás kis híján szabadlábra helyezte őt is, de szerencsére a kerületi bíróságon akadt még egy-két tisztességes bíró.

A vadmečiarizmus alkonyán Szlovákiában is volt egy olyan robbantás, amely leginkább az Aranykéz utcaihoz fogható. Zsolna belvárosában 1998. július 9-én (ugye, szept. 25-26-án voltak a választások), egy telefonfülke mellett felrobbantottak egy 21 éves férfit. A robbantás miatt két vétlen járókelő is életét vesztette. Egy házaspár. A nő a helyszínen, a férfi a kórházban. A nyomok akár Magyarországra is vezethetnek. A robbantás előtti héten, július 2-án halt meg Boros Tamás, a már említett Aranykéz utcában. Egy kispolszki robbant fel mellette. Egyes rendőrségi feltételezések szerint a felrobbantott legény, akinek kezét-lábát levitte a 3 kg TNT, vette meg az autót, melyet a gyilkossághoz használtak.  A múlt héten, április 21-én a rendőrség bejelentette, Ferot gyanúsítja a robbantással.

Ennyit a szlovmagy kapcsolatokról. Salinger ellen emellett adócsalás miatt folyt eljárás - ez ügyben már 8 évre ítélték -, valamint egy nyereségvágyból elkövetett, kimondottan kisstílű, egy ingatlanért történt gyilkossággal, egy szlovák és egy orosz üzletember gyilkosságának megrendelésével is vádolják, valamint négy strómanéval.

Ezen felül azzal is vádolják, hogy ő próbálta megölni Milan Holáňt, akit Gorilla nével is ismerhetünk. Egészen pontosan háromszor. Ami neki nem, az végül régi ismerősünknek, Alojz Kromkának, azaz Lojzo Čističnek sikerült, aki 10 golyóval szedte le egy hotel kávéházában, testőröstül. Holáň 35 éves volt. A Takarító pedig életfogytiglani szabadságvesztését tölti.

Hát így őrölnek Harabin és Viera Petríková malmai, hogy a 2009 februárjában, a gazdasági részért kiszabott büntetés sem emelkedett még jogerőre. Ilyen országban élünk.