A hírlapíró és a halál

Úgy érzem magam, mint sixx a Lost-finálé után. Befejeződött a kedvenc sorozatom. Ma a rendkívüli ülésről kellene írni, de kit érdekel, mikor vége a 24-nek?

Így fest, amikor a kormányzati szintre emelt butaság behatol az élelmiszeriparba:

A hazafiak és a Smer-szavazók csak ezt vásárolják!

Ján Mikolaj egy balfék. Ezt eddig is tudtuk, de akinek ezzel kapcsolatban akár szemernyi kétsége is akadt, azt a tegnapi, érettségi hír kapcsán bizonyosan eloszlott. Na ja. Mikolaj úr, én is jobban tudok magyarul, mint szlovákul, ez van.
A dologban nem a fasisztoid párt politikusának a butasága a legégbekiáltóbb, hanem hogy ebben az országban lassan odáig jutunk, hogy az állam nemcsak abba akar beleszólni, hogy milyen identitásunk van, hanem abba is, hogyan gondolkodunk. Nem baj, Jano, 4 hét, azt még bírd ki valahogy, aztán mehetsz vissza Zsolnára.

∗∗∗∗∗

A tegnap híre számomra azonban nem ez volt, hanem az, hogy igazságügyi eljárás akadályozása miatt őrizetbe vették az embert, aki időben távozott a Fontánából. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly, mikor szintén bevitték, akkor, mire a rendőrség sajtósai kiadták az erről szóló hírt, már újra kint volt. Most javasolták vizsgálati fogságba helyezését. Kíváncsi vagyok, a Dunaszerdahelyi Járásbíróság (muhaha) mit fog lépni.

∗∗∗∗∗

Míg Jozef Hrdlička, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke a közszolgálati Szlovák Rádióban szónokolt, ismeretlen tettesek feltörték a KSS szolgálati kocsiját, mely az épület előtt parkolt. Ez a blog erősen rendpárti, így elítél minden törvényellenes cselekedetet, a gépkocsifeltöréstől az állam kifosztásáig terjedően. A tolvajt valszeg nem vezérelték ideológiai okok, de ha azokat a cuccokat akarnánk összehordani egy helyre, amit a kommunisták loptak el az emberektől, nemhogy a Szlovák Rádió, Pozsony összes parkolója nem volna elég.

Radovan Slobodník egyre jobban diszkreditálja magát - persze, ha lehet ezt még fokozni. Ha szerinte nem normális az, ami az általa vezetett műsorban/ral történik, akkor mondjon fel. Ha pedig szerinte normális, akkor mélyen szomorú vagyok.

Ma újfent Robert Fico osztotta az észt az én üzembentartási díjaimból is fenntartott KÖZSZOLGÁLATI Szlovák Televízió Öt perc múlva tizenkettő című műsorában. A produkció visszanézhető a tévé honlapján. A miniszterelnök egyebek mellett újra kitért a szlovmagyok, ill. a potenciális kettős állampolgárok identitására. (Nem mintha ehhez bármi köze lenne, a kormányfő személyétől függetlenül ne akarja már az állam megszabni, hogy egy törvényeket betartó, és az adót befizető embernek milyen identitása van.) Szóval, a szél innen fúj: "Akiknek kettős állampolgárságuk van, azok kitűzhetnék házaikra a magyar zászlót, és a magyar himnuszt hallgathatnánk, és úgy viselkednének, mint akik Magyarország állampolgárai, nem pedig, mint akik Szlovákiáéi."

☆☆☆☆☆

És mivel ez egy hétvégi poszt: törzsolvasóim emlékezhetnek Csicsóka, az elárvult macskakölyök történetére, akit az eredeti szándéktól eltérően végül nem adtunk senkinek. Időközben Csicsókának már kölykei is születtek, amelyeken sikerült túladni, egyet - Obit - megtartottunk. Azonban a sufni használaton kívüli mosdójába a múlt héten valahogy belekerült ez a három állatka:

(Mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvételek, ráadásul mozgott a macska...)
Szal' ha valakinek kell egy, 5 hét múlva viheti.
 

Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Pozsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkor valószínűleg a hét második felében minden mértékadó lap a görögöknek folyósítandó pénzügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parlamenti ülésről értekezett volna. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-információja nincs erről. De a kettős állampolgárság is ilyen.

Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök – vagy a hazai politikai spektrum tetszőleges szereplőjének – szavait – boldog-boldogtalan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért –, ugyanúgy nem ismerik a szlovák–magyar kapcsolatok e legújabb botránykövéül szolgáló jogszabály betűit, mint az azt vehemensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Országgyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják beterjeszteni, csütörtökön és pénteken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, amilyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthattak volna sajtótájékoztatót a szlovák pártok, azokat is annyian látták, mint a kettős állampolgárságról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is kiválóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik juttatandó, Szlovákia pénzügyi lehetőségeit tekintve lécrezgető csomagról elmaradt rendkívüli parlamenti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak.

A trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a magyarkártyát az idei választási hadjárat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választások mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állampolgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül játszó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyar iskolába jártam, magyarul használom a nevemet, életem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás magyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve arról, hogy a kettős állampolgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus – ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni Robert Fico miniszterelnökkel –, mintegy jóvátétel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel a jelenlegi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttatni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozitívabban fogunk tekinteni, mint elutasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk döntés lesz, mint a népszavazás eredménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a témával megvárni a szlovákiai választások eredményét. Ha a sajtónak így nyilatkoztak, feltételezhetjük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt véleményük „mérsékelten érdekelte”. A Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt már nem is problematizálta, Bugárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a politikai csatározások során.

A kettős állampolgárság témájában meglódultak az internetes fórumok is. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügyminiszter szerint a kettős állampolgárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt írta: „Akkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrappánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszközökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mielőtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh–szlovák, amerikai–szlovák stb.–szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magyarok. És ez az igazi gond.

T.: Min nevetsz?
Én: Egy bírósági ítéletet hallgatok.
T.: És az ilyen vicces?

Hát, nem tudom, ítélje meg a kedves olvasó:

Az emasa.hu-n találtam ezt a rendkívül humoros írást.

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, amiért a Népszabadságban két éve azt írta a Tokaj Kereskedőház olcsó boráról, hogy: szar. A TASZ a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.
Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet – olvasható a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján.

Uj Péter még 2008. január 2-án írt egy glosszát a Népszabadságban, melyben szarnak minősítette egyik borukat. A Tokaj Kereskedőház feljelentést tett: első körben dr. Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az olcsó bor leszarozása „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.”

A másodfokú bíróság ezek után becsületsértéssé minősítette a szarozást. „A megalapozott tényállásból azonban helytelen következtetést vont le az első fokú bíróság arra, hogy Uj Péter vádlott cselekménye a Btk. 179. § (1) bekezdése szerinti rágalmazás vétségét valósítja meg.”

Ezt követően dr. Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. A bíróság szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a „becsületérzést sértő kijelentés”.

A felülvizsgálati eljárásban dr. Édes Tamás tanácsa mást nem tett, mint megismételte a másodfok indokolását.

A TASZ elítéli a bíróság gyakorlatát, mely szerint „ma Magyarországon nem lehet egy termékre azt mondani, hogy szar. Legalábbis nagy nyilvánosság előtt. Mostantól a Gálvölgyi show-t sem lehet leszarozni, a szar meló és a szar a DJ is felejtős. Kicsit bizonytalanok vagyunk az elválik a szar a májtól használatával. Az Avatárról kijövet pedig csak halkan suttogjuk a másik fülébe, hogy szar film volt. Pedig tényleg az.”

Az ügyben a szervezet a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

Szóval akkor a végeredmény az, hogy ha egy terméket leszarozunk, akkor az jóval túlmegy az újságírói szabadság és kritika határain. Úgy látszik, a sajtó és a bíróságok viszonya nem csak Szlovákiában különös.

Azt, hogy mi történt ma kettős állampolgárság ügyben, feltételezem, még a csecsemők is tudják, ill. a szlovmagy hírportálokon visszaolvasható - szegény politikai iránt nem érdeklődő olvasók, ti ma nem kaptok semmit -, így az összefoglalás felesleges lenne.

Csak három vonatkozását emelnénk ki. Az egyik egy technikai. A baloldali Smer jobbról előzi a szélsőjobb SNS-t. A hírügynökségek minden nap kiadják a napi várhatót, ill. előző nap a következő napit. Ezzel segítik a szerkesztőségek munkáját. Aki nincs benne a "prehľadban", az nincs. A tegnapiban sem a Fico-, sem az SNS-sajtótájékoztató nincs benne. Valszeg, amikor kiderült, hogy Fico már 9-kor sajtózik, akkor eszméltek Slopáék. Nehogymá' ezt a jó kis témát ne tudják meglovagolni ők is. Sajtótitkáruk 3/4 10 körül alarmírozta a médiát, hogy ők is, ők is, ők is.

A másik megfontolásra érdemes dolog pedig, amely Fico száját elhagyta, az volt, amikor a szlovmagyok identitásáról beszélt. (Itt megnézhető teljes terjedelmében.) Azt fejtegette e nagy államférfi, hogy most akkor mi lesz, ha a szlovmagyoknak kettős állampolgárságuk lesz. Mi lesz az identitásukkal? Valaki mondja már meg neki, hogy a szlovákiai magyarok az elmúlt négy évben nem nagyon szerették Szlovákiát, van, aki előtte sem. Persze, szeretni nem kell, elég a törvényeket betartani, és az adót befizetni. Azt, hogy kit szeret, hadd döntse el az állampolgár.

A harmadik. Elvtársak! Mi történt ma a görögökkel. Ja, hogy semmi? Hogy nem volt parlamenti ülés, mert a smeresek nem mentek be? Magyar ködfüggöny.

A hétfői HN interjút közöl Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével. Az interjúhoz három szakkommentár társul, Miroslav Kusýtól, Rafael Rafajtól, és Daniel Lipšictől. Kusý professzor negatívumként rója fel, hogy a jelenlegi már a harmadik pártja Bugárnak, így "köpönyegforgatónak tűnhet". Ok, az MKP-Híd váltás valóban annak tűnhet, bár nem vagyok azokkal, akik kivégzőosztagért kiáltanak, mert ez csak politika, na de drága professzor úr, minden tiszteletem mellett, az MKDM-MKP váltásra hogy lehet már köpönyegforgatásként tekinteni, hiszen azt 306 623 magyar szavazata legitimálta.

∗∗∗∗∗
Ezt ma kaptam a szerkesztőségi postafiókomba. Elkezdődött.

Hétfőtől, 2010. május 17-étől új hírigazgató irányítja a Magyar Televízió Hír Főszerkesztőségét. Élő Gábor, a televíziós-rádiós szakember hosszú köztévés múlt és rövid kereskedelmi televíziós kitérőt követően a Lánchíd Rádiótól igazolt át az MTV csapatához.

A Hír Főszerkesztőség első számú vezetője, Élő Gábor, akitől Medveczky Balázs ügyvezető alelnök azt várja, hogy a Magyar Televízió hír- és hírháttér műsorai a hiteles, gyors, pontos és pártatlan tájékoztatás mellett továbbra is segítsék az információk szabad áramlását.

Bednárik Imre hírigazgató 2010. május 14-én közös megegyezéssel távozik az MTV-ből. Medveczky Balázs ügyvezető alelnök döntött Élő Gábor kinevezéséről, megköszönve Bednárik Imre másfél éves hírigazgatói munkáját. Külön kiemelte azt a pártatlan, magas színvonalú szakmai tevékenységet, amelyet a hírterület a két választási kampányidőszakban végzett. A Magyar Televízió hírműsorai ellen egyetlen megalapozott panasz sem érkezett az ORTT-hez, az OVB-hez (Országos Választási Bizottság) vagy más hatósághoz, bírósághoz; így egyetlen elmarasztaló határozat sem született. Az Országos Rádió és Televízió Testület adatai szerint pedig a választás időszakában a köztelevízió hírműsorai voltak a leginkább kiegyensúlyozottak. Mindezt az ügyvezető alelnök Bednárik és az általa vezetett csapat fontos érdemének tartja.

Háttér: Élő Gábor a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. A Magyar Televíziónál kezdte pályáját, volt riporter, szerkesztő, műsorvezető, stúdióvezető, főszerkesztő-helyettes egyaránt. A pécsi szakember először a Körzeti Stúdió, majd Dél-Dunántúl tudósítóként a Híradó, később a Hét, a Ma Reggel műsorvezetője lett, miközben a Pécsi Körzeti Stúdiót is vezette. Ezt követően a Híradó, 2005 júliusáig pedig a Regionális Kisebbségi és Határon Túli Műsorok főszerkesztő-helyettese. Az Echo Tv hírigazgatója két év után a Lánchíd Rádióban szerkesztő-műsorvezetőként, ezután 2010 májusáig főszerkesztőként tevékenykedett. A harminckilenc éves Élő Gábor nős, négy gyermek édesapja.