A hírlapíró és a halál

Ma este, miközben a bakancsosok a Hory a mesto filmfesztivál 11. évfolyamának örülhetnek az Auparkban, a főváros egy másik pontján, elegáns, belvárosi közegben átadják az Újságírói Díjakat.

Összesen 900 pályamű érkezett be. Közülük - ha jól emlékszem - egy volt magyar nyelven megjelent print, Vrabec Mária írása a Thália Színházról, és az STV magyar adásának Terítéken c. műsora (Hushegyi Dóra és Debnár Klára munkája). Szlovák nyelvű médiában ténykedő magyar sajtómunkásoktól is volt ott pár darab.

Ők a befutók:

kategória najlepšia reportáž v printových médiách
Andrej Bán - Deti z fotografie (.týždeň)
Peter Kubínyi - Prales pri Komárne (Žurnál)
Daniela Obšasníková - Talenty svetových rozmerov vyrastajú aj v osadách. Treba ich len nájsť (Romano nevo ľil)

kategória najlepšia rozhlasová reportáž v elektronických médiách
Michal Čabák - Živý šach v Banskej Štiavnici (Slovenský rozhlas)
Sergej Danilov - séria: Kauza Františkáni (Rádio Expres)
Alena Taranová - séria: Detské domovy - továrne na bezdomovcov (Rádio Expres)

kategória najlepšia televízna reportáž v elektronických médiách
Etela Matová – séria: Krivany (STV, www.rpa.sk)
Ján Pasiar – Chudoba (TV Markíza)
Andrea Paulínyová - Novodobé otroctvo (TV Markíza)

kategória najlepší rozhovor v printových médiách
Jaroslav Daniška, Štefan Hríb - Viktor Orbán (.týždeň)
Kristína Magdolenová, Jarmila Vaňová - Kveta Berkyová: Chcem, aby v kostole vedľa mňa sedela „biela“ žena (Rómska tlačová agentúra)
Marek Vagovič - Srholec: V kostole je niekedy veľa pokrytectva (SME)

kategória najlepší rozhovor, beseda, diskusia v elektronických médiách
Roman Bomboš, Martin Hílek - Nočná pyramída: 17 zastavení novembra (Rádio Slovensko)
Klára Debnárová, Dóra Hushegyiová - Slovenčina - cudzí jazyk alebo druhý jazyk (STV)
Štefan Hríb – relácia Lampa (TV JOJ PLUS)
Daniel Krajcer - DE FACTO: Vladimír Mečiar vs. Mikuláš Dzurinda (TV JOJ)

kategória najlepší regionálne publikovaný príspevok v printových médiách
Michal Frank - séria: Stámiliónový tender prešovská radnica vypísala rýchlo a potichu (Prešovský Korzár)
Peter Martinák – Opustené nehnuteľnosti (Trenčan)
Lýdia Vereščáková - séria: nevýhodný predaj pozemkov v Trebišove (Zemplínsky Korzár)

kategória najlepší regionálne odvysielaný príspevok v elektronických médiách
Gabriela Horečná - Prvý guvernér Národnej banky Slovenska - JUDR. Imrich Karvaš (Rádio Regina)
Vanda Tuchyňová - Tvrdošínske noviny zneužívajú verejné peniaze na budovanie kultu osobnosti primátora (Rádio Regina)

kategória najlepší analyticko - investigatívny príspevok v printových médiách
Gabriel Beer - séria: Sanitkový tender (Trend)
Miroslav Kern, Tom Nicholson, Marek Vagovič - séria: Prevod pozemkov v Tatrách (SME)
Kristián Slovák – séria: Kauza emisie (Trend)

kategória najlepší analyticko - investigatívny príspevok v elektronických médiách
Róbert Adamec - séria: Prezumpcia viny? (TV Markíza)
Martina Kubániová - Koho dotujeme? (STV)
Andrea Paulínyová - séria: Záchranky, Potichu a rýchlo (TV Markíza)

kategória najlepší komentár a krátky publicistický príspevok v printových médiách
Rado Baťo - séria komentárov (Trend)
Michal Havran ml. - Zabite ich všetkých, Boh si svojich rozpozná (jetotak.sk)
Štefan Hríb - séria editoriálov (.týždeň)

kategória najlepšia novinárska fotografia
Andrej Bán - séria: Gruzínski utečenci z Abcházska (.týždeň)
Jana Čavojská - séria: Benjaminov dlh (Plus 7 dní)
Alan Hyža - séria: Chudobní a šťastní, Filipíny (Žurnál)

kategória najlepší kreslený vtip, komiks, karikatúra
Jozef „ Danglár“ Gertli - séria karikatúr (Pravda, Žurnál)
Alan Lesyk – séria karikatúr (Pravda)
Natália Ložeková - séria karikatúr (.týždeň)
Fedor Vico - séria karikatúr (Hospodárske noviny, Korzár)

kategória najlepší článok publikovaný na blogu
Roman Daniel Baranek - Keď aj pohľad bolí... (baranek.blog.sme.sk)
Samuel Marec - séria: S láskou z Prištiny (samuelmarec.blog.sme.sk)
Janette Maziniová - séria: Rómovia - kultúra a mentalita (maziniova.blog.sme.sk)

Na Cenu British Council za podporu medzikultúrneho dialógu boli nominované príspevky
Andrej Bán - Deti z fotografie, séria: Rómovia (spoluautor Jozef Majchrák) (.týždeň)
Lukáš Kodoň, Samo Trnka – séria: Úplne pre ateistov (TV SME)
Etela Matová - Rómovia v Košiciach po 20. rokoch (STV, www.rpa.sk)
Jana Shemesh – Izraelský zapisník (SME)


Na Cenu Združenia vydavateľov periodickej tlače Slovenska boli nominované príspevky:
Róbert Csere, Eva  Čobejová, Marína Galisová, Martin Hanus - Koniec novín? (.týždeň)
Katarína Ragáčová – séria: Kauza emisie (SME)
Kristián Slovák – séria: Kauza emisie (TREND)

Na Cenu otvorenej spoločnosti boli nominované nasledujúce príspevky:
Róbert Adamec - Géniovia alebo podvodníci (TV Markíza)
Lukáš Kodoň, Samo Trnka – séria: Úplne pre ateistov (TV SME)
Martina Kubániová - Koho dotujeme? (STV)
Mária Miháliková, Zuzana Petková – séria: Diplomy z Trenčianskej univerzity (Pravda)

Mivel az STV magyar adásának műve is a versenyzők között van - tavaly nyert, így idén valszeg nem fog -, nem kell kívülállóként néznünk az ünnepséget. Persze, e sorok írója a szlovák kollégák sikerének is örül, mert akik bekerültek a TOP3-ba, azok meg is érdemlik. Személyes favoritom Lýdia Vereščáková, akit kelet-szlovákiai bűnözői körök meg is fenyegettek egy másik sorozata miatt. Aki pedig már legalább egyszer látta legalább képen mondjuk az Adamčo-fiút (csak összevetés végett, a fenyegető most nem ő volt), az tudja, hogy ez nem vicc.
 

UPDATE: Eredmények

Najlepšia reportáž v printových médiách
Víťaz: Andrej Bán - Deti z fotografie (.týždeň)
Ďalší nominovaní: Peter Kubínyi - Prales pri Komárne (Žurnál); Daniela Obšasníková - Talenty svetových rozmerov vyrastajú aj v osadách. Treba ich len nájsť (Romano nevo ľil)

Najlepšia rozhlasová reportáž v elektronických médiách
Víťaz: Alena Taranová - séria: Detské domovy - továrne na bezdomovcov (Rádio Expres)
Ďalší nominovaní: Michal Čabák - Živý šach v Banskej Štiavnici (Slovenský rozhlas); Sergej Danilov - séria: Kauza Františkáni (Rádio Expres)

Najlepšia televízna reportáž v elektronických médiách
Víťaz: Andrea Paulínyová - Novodobé otroctvo (TV Markíza)
Ďalší nominovaní: Etela Matová – séria: Krivany (STV, www.rpa.sk); Ján Pasiar – Chudoba (TV Markíza)

Najlepší rozhovor v printových médiách
Víťaz: Kristína Magdolenová, Jarmila Vaňová - Kveta Berkyová: Chcem, aby v kostole vedľa mňa sedela „biela“ žena (Rómska tlačová agentúra)
Ďalší nominovaní: Jaroslav Daniška, Štefan Hríb - Viktor Orbán (.týždeň); Marek Vagovič - Srholec: V kostole je niekedy veľa pokrytectva (SME)

Najlepší rozhovor, beseda, diskusia v elektronických médiách
Porota sa rozhodla cenu neudeliť
Nominovaní: Roman Bomboš, Martin Hílek - Nočná pyramída: 17 zastavení novembra (Rádio Slovensko); Klára Debnárová, Dóra Hushegyiová - Slovenčina - cudzí jazyk alebo druhý jazyk (STV); Štefan Hríb – relácia Lampa (TV JOJ PLUS); Daniel Krajcer - DE FACTO: Vladimír Mečiar vs. Mikuláš Dzurinda (TV JOJ)

Najlepší regionálne publikovaný príspevok
Víťaz: Peter Martinák – Opustené nehnuteľnosti, Realitné otázniky (Trenčan)
Ďalší nominovaní: Michal Frank - séria: Stámiliónový tender prešovská radnica vypísala rýchlo a potichu (Prešovský Korzár); Lýdia Vereščáková - séria: Nevýhodný predaj pozemkov v Trebišove (Zemplínsky Korzár)

Najlepší regionálne odvysielaný príspevok
Víťaz: Vanda Tuchyňová - Tvrdošínske noviny zneužívajú verejné peniaze na budovanie kultu osobnosti primátora (Rádio Regina Banská Bystrica)
Ďalšia nominovaná: Gabriela Horečná - Prvý guvernér Národnej banky Slovenska - JUDR. Imrich Karvaš (Rádio Regina Bratislava)

Najlepší analyticko - investigatívny príspevok v printových médiách
Víťaz: Gabriel Beer - séria: Sanitkový tender (Trend)
Ďalší nominovaní: Marek Vagovič, Tom Nicholson, Miroslav Kern - séria: Prevod pozemkov v Tatrách (SME); Kristián Slovák – séria: Kauza emisie (Trend)

Najlepší analyticko - investigatívny príspevok v elektronických médiách
Víťaz: Róbert Adamec - séria: Prezumpcia viny? (TV Markíza)
Ďalší nominovaní: Martina Kubániová - Koho dotujeme? (STV); Andrea Paulínyová - séria: Záchranky, Potichu a rýchlo (TV Markíza)

Najlepší komentár a krátky publicistický príspevok v printových médiách
Víťaz: Michal Havran ml. - Zabite ich všetkých, Boh si svojich rozpozná (jetotak.sk)
Ďalší nominovaní: Rado Baťo - séria komentárov (Trend); Štefan Hríb - séria editoriálov (.týždeň)

Najlepšia novinárska fotografia
Víťaz: Andrej Bán - séria: Gruzínski utečenci z Abcházska (.týždeň)
Ďalší nominovaní: Jana Čavojská - séria: Benjaminov dlh (Plus 7 dní); Alan Hyža - séria: Chudobní a šťastní, Filipíny (Žurnál)

Najlepší kreslený vtip, komiks, karikatúra
Víťaz: Jozef „Danglár“ Gertli – séria karikatúr (Pravda, Žurnál)
Ďalší nominovaní: Alan Lesyk – séria karikatúr (Pravda); Natália Ložeková - séria karikatúr (.týždeň); Fedor Vico - séria karikatúr (Hospodárske noviny, Korzár)

Najlepší článok publikovaný na blogu
Víťaz: Janette Maziniová - séria: Rómovia - kultúra a mentalita (maziniova.blog.sme.sk)
Ďalší nominovaní: Samuel Marec - séria: S láskou z Prištiny (samuelmarec.blog.sme.sk); Roman Daniel Baránek - Keď aj pohľad bolí... (baranek.blog.sme.sk)

Cena British Council za podporu medzikultúrneho dialógu:
Víťaz: Andrej Bán - Deti z fotografie, séria: Rómovia (spoluautor Jozef Majchrák) (.týždeň)
Ďalší nominovaní: Lukáš Kodoň, Samo Trnka – séria: Úplne pre ateistov (TV SME); Etela Matová - Rómovia v Košiciach po 20. rokoch (STV, www.rpa.sk); Jana Shemesh – Izraelský zapisník (SME)

Cena Združenia vydavateľov periodickej tlače Slovenska
Víťazi: Katarína Ragáčová – séria: Kauza emisie (SME); Kristián Slovák – séria: Kauza emisie (TREND)
Ďalší nominovaní: Róbert Csere, Eva Čobejová, Marína Gálisová, Martin Hanus - Koniec novín? (.týždeň)

Cena otvorenej spoločnosti
Víťazi: Róbert Adamec - Géniovia alebo podvodníci (TV Markíza); Mária Miháliková, Zuzana Petková – séria: Diplomy z Trenčianskej univerzity (Pravda)
Ďalší nominovaní: Lukáš Kodoň, Samo Trnka – séria: Úplne pre ateistov (TV SME); Martina Kubániová - Koho dotujeme? (STV)

Ma délután Bártfán, egy egyházi iskola tövében tart sajtótájékoztatót a Kereszténydemokrata Mozgalom a romaprobléma megoldásáról.
A Most-Híd roma jelöltjeik útján felszólította a politikusokat, ne vásároljanak roma szavazatokat.
A Szlovák Nemzeti Párt elnöke - igen, tudjuk a nevét, nem kell ideírni - elmondta, a romák csak akkor mozognak, amikor szaporodnak, akkor viszont különösen aktívan. (Mindezt a romák világnapján okádta az éterbe a Führer.) Érdekes, pedig nekik is van díszcigányuk, Ladislav Fízik személyében. Vajon a statement nyilvánosságra hozatala előtt egyeztettek vele?
A Milan Urbáni-Zdenka Kramplová féle AZEN listája negyedik helyéről indítja Alexander Patkolót, a Szlovákiai Roma Kezdeményezés elnökét. Tökmindegy, indíthatnák az első helyről is, akkor is csak kívülről nézhetné az A. Dubček téri épületet, de szép gesztus.
Az MKP - szintén a roma világnap alkalmából - nyilatkozatot adott ki, melyben vázolja a helyzetet, és megoldási javaslatokat tesz. (Tudom, hogy ezzel nem lehet mindent elintézni, de ehhez is hozzá kívánkozik valahogy, hogy ott volt az a nyolc év, miért nem akkor… Tudjuk, Csáky Pál együtt akart súlyzózni 'a-romával-aki-el-sem-jött', de ez édeskevés.)

Hirtelen most mindenki foglalkozni kezdett a romákkal. Nem csoda. Jó nagy népcsoport. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás során  ugyan csak 89 920-an vallották magukat romának, de ez az adat csalóka, hisz a főroma se vallja magát romának, akkor a többiek mit izmozzanak. (Persze, jogosan vetjük fel, hogy ha valaki nem állítja magáról, hogy roma, akkor mások milyen alapon teszik ezt róla.) A becsült számuk ennél lényegesen magasabb. Be jó lenne a szavazatuk. Minden pártnak! Csak az a gond, hogy az utolsó párt, amelynek volt romakoncepciója, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt - csak az övék történetesen rossz volt. Nem, nem rasszizmus az, ha nevén nevezzük a gyereket, és elmondjuk, hogy a szegregált, telepeken, elképesztő nyomorban élő cigányság helyzete óriási társadalmi problémává fog dagadni csakhamar, és hogy ennek megoldása csak több kormányzati cikluson átívelő, szisztematikus problémakezeléssel oldható meg. Mert az nem vezet sehova, hogy olyan konferenciákat szerveznek Pozsonyban, amelynek költségvetéséből egy szepescsütörtöki cigány család fél évig megélne, és egyetlen eredményük egy szöveggyűjtemény az elhangzott előadásokból.

Félreértés ne essék, e sorok írója sem tudja, mit kellene tenni, így észt osztani végképp nem szeretnénk e témában. De az felettébb visszatetsző, hogy a választások előtt hirtelen mindenkinek fontosak lesznek a romák, utána meg nem.
 

A tévécsatornák közt kapcsolgatva a választási kabaréműsort nézem, de most még nem arról szeretnék írni. Ma délután - a jelenleg a parlamenti választásokról, Budapestről tudósító - Blanka Dóková "tollából" láthattunk még egy riportot a TA3-ona, a nyelvtörvény hatásáról. Dóková a riportban megszólaltatta Marek Maďarič kulturális minisztert, ellenvéleményként Bugár Bélát, elmondta, micsoda nemzetközi visszhangot váltott ki a jogszabály, majd a végén, abból, hogy eddig csak kilenc esetben fordultak a "nyelvrendőrséghez", azt a következtetést vonta le, hogy lám, csak kilenc beadvány érkezett, és senkit se döntöttek romba a bírságok, mert senkit se bírságoltak még meg a törvényből kifolyólag, így kérdéses, hogy érdemes volt-e ekkora felhajtást csinálni a nyelvtörvény körül.

Nos, kedves Blanka, a jobbikos nőzők biztosan azt mondták, mennyi pénzt kapott ezért az ocsmány riportért, de jól tudom, hogy a dolgok nem így működnek. Felteszem, Ön az elmondottakat komolyan is gondolja. Ha Ön szerint egy rossz, gyalázatos, félelemkeltő törvény tényleges debilitásának az az ismérve, hogy hány embert vágtak már meg miatta, akkor mondjon fel, és keressen állást a hírtelevízió melletti ÖMV benzinkúton.

Ha egy törvény hatályban van, akkor az van, és kész. Nem lényeges, hogy hány embert büntettek meg miatta. Az a lényeges, hogy büntetHETnek.

A héten a hazai igazságszolgáltatásban két figyelemreméltó esemény történt, mindkettő a kelet-szlovákiai szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Kezdjük az utóbbival: ha bozótvágóval - szlovmagyul macsetával - szétkaszaboljuk egy riválisunkat, alig valamit kell sitten töltenünk. Szóval csak bátran, bozótvágóra fel!

Korábban, mikor a blogvezetés még jóval koncepciózusabb volt, egy ideig figyelemmel kísértük a kassai keresztapa, a barátból támadt ellenséggel, Dušan "Borža" Borženskývel is leszámoló, később maga is a Borža-legények géppisztolygolyóitól elhalálozó Karol Kolárik népi zenekara sorsának alakulását. (Borža jelenleg 14 éves szabadságvesztését tölti a gyilkosság előkészítése miatt, tehát Kolárik járt rosszabbul. Borža csak szervezte a gyilkosságot, a lövéseket a Pitbul néven is ismert Miroslav Vančík adta le, akit azonban az égi igazságszolgáltatás hamarabb ért utol, mint a földi: egy albán diszkótulajdonos lelőtte, mikor elmentek befenyíteni őt, hogy fizessen védelmi pénzt.)

Ahogy ez lenni szokott, a két konkurens klán legényei nem ápoltak felhőtlen kapcsolatot egymással. Történt, hogy 1999 novemberében a Kolárik fiúk egy kocsmában belekötöttek a boržás Miroslav Stojkába. Az utóbbi egyedül volt, az előbbiek heten. Összeverték, hasbalőtték, majd egy bozótvágóval több vágott sebet ejtettek rajta, a népnyelv ezt úgy mondja, hogy összekaszabolták. Stojka helyben elvérzett. Még egyszer hangsúlyozzuk, 1999-ben történt a gyilkosság. E sorokat 2010-ben írjuk. A héten a Harabin István által vezetett Legfelsőbb Bíróság a hét vádlottból hatot felmentett. Egyedül Robert Ficut (nem, sajnos nem elütés:) ítélték el. 10 évet kapott, ráadásul nem is fegyházban, csak börtönben. A felét már letöltötte vizsgálatiban, 2/3-nál kérheti a feltételes szabadlábra helyezést, így bő 3 évet kell még neki sitten töltenie. A bíróság indoklása (kopasznak is) hajmeresztő. Nem lehet bizonyítani, hogy ki lőtt. Tehát a 7-ből valaki lőtt, de mivel nem tudjuk, ki, menjen mindegyik. Ok, ez részben rendben van, mert egy lövésért nem lehet leültetni hat embert. Attól viszont agyfaszt lehet kapni, hogy a történteket nem úgy értékelte, mint két csoport közötti leszámolást, hanem olyan sima emberülésként, mint ha a kedves olvasó e bejegyzés után fogná, és egy bozótvágóval feldarabolná a szomszédját. Tehát a bűnszervezet keretében történt elkövetéssel nem súlyosbították a vádat. És - ez a kedvencem - nem nyert bizonyítást, hogy a hét Kolárik-legény azzal a szándékkal ment a kocsmába, hogy megöljék Miroslav Stojkát. Valóban, az, ha pisztollyal és bozótvágóval megyek este sörre, nem bizonyítja, hogy ülni akartam. Nyilván bozótot mentem irtani.

A másik ügy is Kassára visz. Robert Okoličány aka Oki ügye. Ki Robert Okoličány? Ő a Kolárik, Borža, és az amatőr módon, ártatlan emberekkel kivégzett Jozef Eštók utáni/ez utóbbival párhuzamosan is futó periódus kassai keresztapja. (Azt egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy ők ölték meg Eštók, de valószínű, hogy közük van hozzá.) Nos, Oki Mikuláš Černák mellett a másik olyan rablóvezér, aki miatt a parlamentnek törvényt kellett módosítania, nehogy ki tudjon jönni a börtönből. (Jó kis ország ez, lófasz van itt, nem jogbiztonság.) Mégis kijött, noha korábban életfogytot kapott a Speciális Bíróságtól, de ezt a Harabin vezette Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Specializált Büntetőbíróságnak. Persze, a per továbbra is folyik ellene, de ő már szabadlábon várhatja az ítéletet. 19 bűncselekménnyel vádolják.

Szal' száz szónak is egy a vége, csak ebben az országban nehogy bárki is a bíróságok "segítségére" szoruljon. Harabin alatt az igazságszolgáltatás visszarohadt arra a szintre, ahol a kumenizmusban volt. És ebben Robert Fico a bűnös, aki lehetővé tette az ámokfutást.
 

A blogokat az egyetemi közeg is felfedezte, elsősorban a magyar fővárosban blogolók figyelmébe ajánlom a következő rendezvényt, de végül is tőlünk sincs messze...

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
Időpont: 2010. április 9. (péntek)
Szervező: Szűts Zoltán főiskolai docens
(info: szutszoltan@uranos.kodolanyi.hu)

10.00 - Megnyitó: Győrffy Miklós tanszékvezető, főiskolai tanár
10.10 – Bevezető: Szűts Zoltán főiskolai docens

Délelőtti ülésszak (elnök: Bódi Zoltán)
10.20. Pápay György főszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő) – Blogkultúra és demokratikus nyilvánosság
10.40. Sós Péter János főiskolai adjuktus (KJF) – Ki fizeti az ingyen ebédet?
11.00. Szűts Zoltán főiskolai docens (KJF) – Írjuk a blogomat? Ki a szerző?
11.20 Szugyiczky István grafikusművész – A design és a vizuális kultúra fejlődése, alakulása, egységesülése az interneten
11.40 Rosta Péter gyakorlatvezető (KJF) – A blogok vizuális kérdései

12.00-13.00 kávészünet

Délutáni ülésszak (elnök: Szűts Zoltán)
13.00. Fűzfa Balázs egyetemi docens (NYME) – Blogszövegek egy új magyar irodalomtankönyv-sorozatban
13.20. Bódi Zoltán főiskolai tanár (KJF) – A blogok nyelvészeti aspektusai
13.40. Csala Bertalan tanár, újságíró – Új írásbeliség? A blogok nyelve
14.00 Balogh Endre főszerkesztő (Prae.hu) – Bloggerek és szerkesztők
14.20 Nagy Gabriella felelős szerkesztő (Litera.hu) – Új irodalmi műfaj? - Az irodalmi blogokról

Helyszín: Kodolányi János Főiskola, FR-402 nagyelőadó
(1139 Budapest, Frangepán utca 50-56)
 

Két napig hazánkban Szlovákiában vendégeskedett Dmitrij Anatoljevics, a legnagyobb orosz (persze, tudjuk, hogy továbbra is Vologya a legnagyobb, de papíron…). Bölcs vezérünkkel aláírt egy nyilatkozatot, mely az államfő honlapján is elolvasható, ill. magyarul az Új Szó Online-on, oroszul pedig természetesen Dmitrij honalpján, mely komoly terjedelemben számol be e kis országban tett látogatásáról. Az elvtársak végül is a széles nyomtávú vasút miatt jöttek, a többi csak körítés. De vajon annyira kell nekünk az orosz vasút, hogy három legfőbb közjogi méltóságunk - mindhárom volt kommunista - közül senki nem szólt egy kurva szót sem 1968, valamint az ideiglenes itt-tartózkodás miatt?

E sorok írója nagy 24 rajongó, végiggyűrte az összes évadot. Az első és a második évadot valszeg sosem sikerült meghaladni az alkotóknak, és némelyik széria, például az 5. vagy a 7. kimondottan gyenge volt. Innentől nagyon spoileresek leszünk, aki még nem látta a 7-8. évadot, az távozzon, aki látta, az jelölje ki a fehérséget. A 7-ben annyira valószínűtlen, hogy egy afrikai banánköztársaság katonái elfoglalják a Fehér Házat, mint az ötösben a geciemberekkel telefonálgató elnök: kopasznak is hajmeresztő. A gyengécske széria után egy jobbat vártunk. Nem jött össze.

Régóta készülök már, hogy leírjam, mi a bajom az új évaddal. Ugyebár a 14. résznél járunk - odaát tegnap vetítették a 15-et -, így ez a katalógus még bővülhet, illetve felülíródhatnak egyes állításai. (Lásd még: nyugtával dicsérd a napot.) Addig is:

- Az első 6-8 részig minden kínosan kiszámítható a sorozat logikáját ismerve. A néző csak szenved a monitor előtt, valószínűsíthető, hogy ki mire mit fog lépni. Jack egy percre sem kerül olyan helyzetbe, ahol komoly veszély fenyegetné. Minden olyan megszokott. Aztán a 11. táján kezd felperegni, majd visszaesik a dinamikája. A politikai szál (Taylor és Hassan elnök békemegállapodása) valszeg nem köti le az amerikai nézőt, hisz, ha kell akármikor lebombáznák Kamisztánt.

- Összeesküvő héják a Fehér Ház vezetésében, akik nem, vagy nem úgy hajtják végre az elnök utasítását, összeesküvés a Fehér Házban. Ilyen már Mike Novick idejében is volt, nem tud felvillanyozni, uncsi.

- René Walker. Emlékszünk, az előző évadban mekkora jellemfejlődésen kellett átmennie, hogy elzárja egy haldokló oxigéncsapját. Ezek után elhisszük, hogy korábban beépített ügynökként dolgozott az orosz maffiában?

- Dana Walsh. Sixx apánk is megírta, rühellik őt a nézők. A Facebookon is van I hate Dana Walsh csoport, egyelőre csak 92 taggal (de nehogy már ez szempont legyen). A rosszarcú, szintén irritáló próbaidős felügyelő muki megfojtásáig semmi sem mutat arra, hogy ő is terrorista lenne, így az egész olyan motiválatlanul, előkészítetlenül hat. A Cole-lal való kavarása mérsékelten érdekes, a múltból felbukkant, majd lekillált régi faszival kapcs. pedig még mindig nem tudjuk, hogy mi történt, mivel, amikor elkezdi mesélni Cole-nak, akkor vágás van, és más helyszínre ugrunk, s csak a magyarázat után láthatjuk őket újra. De már nem is érdekel.

- CTU. Amíg volt - mert ugye, a hetedik részben Jack az FBI kötelékében ténykedik, a sok gigakiharapás miatt felszámolták a szervezetet -, addig változatlan volt, egy teljesen soha be nem világított, sok fémelemet tartalmazó, félhomályos, rideg, hideg ipari tér volt. Egy olyan iroda, ahol az ember kurvára nem szeretne dolgozni, akkor sem, ha mindenhol iMacek vannak. És akkor most van ez a csillivilli üvegizé, ahol olyan tyéchnyika balsája van, hogy az első részekben kifog Chloe O'Brienen, az amerikai sorozatirodalom élenjáró geekasszonyán.
A kedvencem, amikor az impulzusbomba robbanása után Hastings jelentést kér az embereitől. Ekkor valamelyik azt mondja neki: Nem tudunk jelentést készíteni, uram, mert minden kiégett. Mire Hastings: akkor használjanak tollat és jegyzetfüzetet.

- Gond van a karakterekkel. Sok az új arc, az egész CTU-csapat, az adminisztráció a Fehér Házban, Hassan elnök és népi zenekara (és akkor a mellékszereplőkről még nem szóltunk). Az eddigi gyakorlatnál lényegesen kevesebb szereplőt hoztak át az előző évadból (bár ez már a hetesnél is gond volt, de nem ennyire). Nem ismerjük őket, és az írók nem is nagyon törekednek rá, hogy megismerjük vagy megszeressük vagy megutáljuk vagy … őket. Az előtérbe helyezett karakterek (Brian Hastings, Cole Ortiz, Arlo Glass) gyengék, erőtlenek. Hastings a beszari bürokrata, fehér házi fedéssel, Arlo az aktuális irritáló csávó, Ortiz a hős típus - mindegyik rémlik más néven az előző évadokból.

A forgatókönyvírók elkúrták. Ilyenformán talán nem is kár, hogy vége a sorozatnak.