A hírlapíró hétvégén a szórványban járt (pontosabban ne specifikáljuk a tetthelyet, mert nem akarunk senkit bántani). A kultúrház díszterme zsúfolásig megtelt. A rendezvényen a magyarok voltak kevesebben. Az elsőként szóló ember - 50-60-as csóka - neve ugyan még cs-vel és y-nal volt írva, de a magyar szöveget papírról olvasta. Rosszul. A hosszabb szavakat csak második-harmadik nekifutására tudta kiolvasni, az esemény jellegéből adódó fennköltebb regiszterbe tartozó szavakat másképp olvasta, vagy elharapta a végüket. A beszédén érződik, valamikor magyar volt, ma már csak tud magyarul.
A következő matador fiatalabb srác. Ő is papírról olvas. Rosszabb perceiben a hírlapíró arra gondol, gondos kezek fonetikusan írták le neki a szöveget a papírra. Nehezen érteni, mit szeretne. Nagyon rossz hallgatni.
Talán csak egy kilencvenes évek közepén volt krízis idején szakadt fel a(z akkor még nem) hírlapíróból olyan elemi erővel a "A Tisza-parton én mit keresek?" kérdése, mint most a "Mi a faszt csinálok én itt?" Elment volna, de nem lehetett...
Komáromban, Párkányban, Szerdahelyen, Szepsiben, Megyeren mi könnyen vagyunk. De a szórványban szar. Mi lesz velük?
Szórványban szar
Címkék: magyarok szlovákiai szórvány szlovmagy szórványmagyarság
A bejegyzés trackback címe:
https://lashee.blog.hu/api/trackback/id/tr81992860
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.