A hírlapíró és a halál

Átalakítaná a rendőrség csúcsvezetését a belügyminisztérium. Bár a tárca és az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei egyelőre tartózkodóak a nyilatkozatok terén, a rendőrségi témában a hazai médiatérben hagyományosan jól, ha nem a legjobban tájékozott Nový čas című napilap már az új szervezeti egység lehetséges működési struktúráját is lehozta, és potenciális vezetőjét is megnevezte.

Egy szerdán napvilágot látott közvélemény-kutatás szerint ha most tartanák a parlamenti választásokat, akkor a Smer diadalmaskodna a szavazatok 45,9%-ával.

Ez azt jelenti, hogy Robert Fico pártja még rá is tett egy lapáttal a márciusi, nagyon is valós „közvélemény-kutatáson” mért eredményeire: akkor 44,41%-kal lett a legerősebb párt. A második a KDH, de Ficónak nem kell attól tartani, hogy a tarkóján fogja érezni Ján Figeľ ziháló lélegzetét, a második „legerősebb” párt népszerűségi mutatója egyjegyű, 9,8%.

Ha valamit rendszeresen csinálunk, és erről valaki adatgyűjtést végez/valakinek adatokat szolgáltatunk, könnyedén kirajzolódhat egyfajta profil rólunk. Aki soha nem vesz tisztítószert, ellenben kaviárt igen, az burzsoá rohadék, és valszeg takarítónője van. Aki csak tizedike körül vásárol, és csak az adott áruházlánc saját termékeit, az valszeg kispénzű proletár. Aki gyakran vásárol italt, lehet, hogy alkesz, aki pelenkát vesz, annak valószínűleg gyereke van. Aki tampont/betétet vesz, annak menstruációja van. Folytathatnánk még az evidenciák sorát. Míg régen az állam egy nagyon komoly hárombetűs szervezetet tartott fenn, és igen, pajtások, nem volt az csehszlovák elnyomó szerv, a tagjai közt szép számmal találunk magyarokat is, nagyon magas rangban is, addig ma ezeket az érzékeny adatokat pár cent árengedmény, hogy a magyar Cicerót idézzem, ócsítás reményében szolgáltatjuk ki magunkról.

A minap egy magán-egészségbiztosító ügynöke kopogtatott az ajtómon, és megpróbált rávenni, lépjek át hozzájuk. Csuklóból válaszoltam, miről tetszik beszélni, hiszen 2013-ra már nem lehet átjelentkezni, mire ő azt mondta: már 2014-re gyűjtenek. Addigra meg államosítják önöket – mondtam, és becsuktam az ajtót. Nos, úgy tűnik, valóban így lesz.

Vannak dolgok, amelyek az állami szektorban és a magánkézben levő társaságoknál másként értelmeződnek. Erről e sorok szerzőjének is alkalma volt meggyőződni.

A héten a harmadik politikus állt elő azzal a gondolattal, hogy a jobboldali elnökjelölteket – egyelőre csak a SDKÚ-n belül meghonosodott – előválasztások során kellene „megversenyeztetni”, hogy kiderüljön, melyikük az igazi. 

Horvátországban pénteken valami olyasmi történt, ami Szlovákiában elképzelhetetlen, de még az Egyesült Államokban is.
Horvátország nem egy rossz hely, szépek a tengerpartjai, és ahol a helyiek nem erőltetik az angolt, a szlovákkal is elboldogulsz. Éééééééééééééééééés Horvátországban olyasmi történt, ami a Tátra alatt nem: KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRT neveztek ki a Sigurnosno-obavještajna agencija (SOA), azaz a horvát titkosszolgálat élére.

(Mivel az utóbbi időben többször is előfordult, hogy magyarországi olvasóimnak nem sikerült felismerni, efemer történetecskéim nem mindegyike játszódik Magyarországon, előre szólok, hogy ami itt írva vagyon, az nem a budaörsi, hanem a pozsonyi Ikeában történt...)

A minap T-vel az újonnan megnyílt Ikeában jártunk, mely a hónapokig tartó, drága és kaotikus átépítést követően Közép-Európa legnagyobb bútoráruháza lett. Gondoltuk, veszünk ezt-azt. Meg hát, a svéd bútoróriáshoz nem mindig vásárlási szándékkal érkezik az ember, ikeázni egyszerűen egy program... Két euróért lehet lazacot enni, és a kávéjuk is finom.

A matracokat áruló osztályon megdöbbenésem határtalan volt, amikor, miután szlovákul – hogy máshogy – szóltam az eladóhoz, így felelt: Sorry, in Hungarian or in English.