Átalakítaná a rendőrség csúcsvezetését a belügyminisztérium. Bár a tárca és az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei egyelőre tartózkodóak a nyilatkozatok terén, a rendőrségi témában a hazai médiatérben hagyományosan jól, ha nem a legjobban tájékozott Nový čas című napilap már az új szervezeti egység lehetséges működési struktúráját is lehozta, és potenciális vezetőjét is megnevezte.
2006 és 2010 között Robert Kaliňák belügyminiszter a tájainkon a politikai folklór részét képező, e hasábokon sokszor kárhoztatott, kormányváltásonkénti kötelező fejcseréken túl nem nyúlt a rendőrség struktúrájához. A biztatóan induló Lipšic-Spišiak tandem pedig nem kapott lehetőséget a kibontakozásra. E sorok írója 2003-tól figyeli hivatalból a rendőrség tevékenységét, azóta komolyabb szerkezeti átalakítás nem történt – sőt, ha jobban meggondoljuk, semmilyen. Pedig elkelt volna. Az önálló Szlovákia megtartotta a monarchiában gyökeredző, a szocializmust is sikerrel túlélő városkerületi rendszert a fővárosban, ahol ennek – pontosan úgy, mint a második Dzurinda-kormány igazságügyi reformját a fővárosi bírók masszív lobbitevékenységének köszönhetően sikeresen túlélő járásbírósági rendszernek – a legkevésbé van létjogosultsága, a bűnözés ugyanis nincs tekintettel a városkerületek határaira. Ha még az ilyen, józan ész diktálta átszervezésekhez sem volt politikai akarat, hogyan lehetett volna nagyobb szerkezeti átalakítást elérni?
A terv most az, hogy a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal, és a Korrupcióellenes Hivatal Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) néven egyesül. Ha nem Szlovákiában lennénk, azt mondhatnánk, nagyszerű gondolat, miért nem jutott ez már sokkal korábban valakinek az eszébe. Vagy, még korábbi állapotokra kérdezve rá: eleve miért indultak külön, hisz a korrupció a szervezett bűnözéssel kéz a kézben jár, hogyan lehetett e két kulcsfontosságú területet különválasztani? A választ a szomorú szlovákiai valóságban találhatjuk meg: erre a megoldásra a politikai hatalom rendőrségen belüli „megfelelő” elosztása miatt volt szükség. A két, egymással, és alkalmanként a titkosszolgálattal is konkuráló egység küzdelme vezetett aztán ahhoz a nem kívánatos jelenséghez, amely a sajtóba a rendőrök háborúja néven került ki.
Így tehát a NAKA létrehozását, mint integráló törekvést jónak tarthatjuk, mely megszünteti a felesleges duplicitásokat a struktúrán belül, bár igaz, az új szervbe integrálódó pénzügyi rendőrség és a Pénzügyi Igazgatóság Bűnügyi Hivatala tevékenységének továbbra is lesz „közös részhalmaza”, melyet nem ártana tisztázni. Egy ilyen rendőrségi csúcsszerv esetében azonban csak akkor lehetnénk nyugodtak, ha biztosítottnak látnánk annak kompetens és politikától független irányítását. A sajtóban felreppent nevek egyelőre nem jelentenek garanciát erre. Azt, hogy az ilyesmit hogyan kell rosszul csinálni, már láthattuk a rövid életű magyar Központi Bűnüldözési Igazgatóság példáján...
