A hírlapíró és a halál

Nem nagyon figyeltük a cseh választások első fordulójának előkészületeit, mert tudtuk, hogy a tetovált embernek, akire szavaztunk volna, az esélye minimális. Hanem ez a második forduló, mikor a sótlan Jan Fischert kiütötte a karakter Schwarzenberg, így ő mérkőzhetett a második fordulóban az elejétől fogva esélyesebbnek tartott Miloš Zemannal...

Nos, a herceg nem tudott nyerni a második fordulóban, a pepók inkább Zemant választották, ami talán érthető is: Zeman úgy néz ki, mint a legtöbb korabeli cseh fószer. Schwarzenberg túl noble volt nekik. Meg persze Zeman negatív kampánya, de ezt most ne boncolgassuk.

Herceg, én köszönöm, hogy vállalta a Beneš-dekrétumok témáját, még akkor is, ha a bukás részben ennek a számlájára írható. Bár nekünk, szlovmagyoknak lenne egy ilyen elnökjelöltünk!

A labancok biztosan szednek valamit, más oka nem lehet, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat mellett döntöttek – gondolta volna a szerző, ha Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellájának hőséhez hasonlóan vasárnap szembetalálkozott volna ifjúkori, a sorkatonai szolgálat elblicceléséért mindent megtevő önmagával. 

A szlovák köztársasági elnökök többsége elszúrja megbízatási időszakának végét. Egyedül Michal Kováčnak sikerült a nép szimpátiájától övezve távozni a hivatalából, igaz, ez inkább köszönhető Vladimír Mečiar otrombaságainak, mint Kováč államférfiúi nagyságának. Rudolf Schusternek nem sikerült újraválasztatnia magát, amiben valószínűleg nem kis szerepe volt ciklusvégi izgágaságának. Első duplázó elnökünk viszont mindkét elődjét alulmúlja.
Az elnök kedden a legnagyobb foglalkoztatói szövetségek vezetőit fogadta. Előtte a Szlovákiába akkreditált diplomáciai testületek vezetőit. De jártak már nála újévi elbeszélgetésen a megyefőnökök, a bányászok, a községi rendőrségek vezetői, az egyházak képviselői. Mennyire kínos lehet nekik, hogy ezzel az emberrel komoly arcot vágva kellett tárgyalniuk. Ivan Gašparovič helyzete tarthatatlanul kínos, spin doctorokért kiált, ő azonban ezt mintha fel sem fogná, tovább folytatva az agresszív, pökhendi, lekezelő kommunikációt.

Ha a szorongatott szlovákiai adófizető az égre emeli tekintetét, ott is a saját pénzét látja repülni. A tegnapi kormányülésen született döntés értelmében a belügyminisztérium hétmillió euró értékben vásárol két helikoptert a schengeni határ védelmére. Nem mintha eddig nem lettek volna helikoptereik, de több kell, szebb, jobb, korszerűbb, elvégre egy schengeni határunk van, nem igaz?

A szerző tudja, hogy a Felvidéken blogírásból nem lehet megélni, és egyelőre egyetlen szlovmagy bloggert sem ismer, aki fizetést kapna az írásért. Ti igen? De mi a helyzet déli szomszédunknál Édes Óhazánkban? Itt érdekes, nem tervezett megélhetési blogkísérletnek lehetünk szemtanúi.

Nos, amit a nyájas olvasó a felvételen lát, az az Irodalmi Szemle 1961 és 1991 között (A végén némi Opusszal megtámasztva.). Igen, az összes évfolyam, és nem, nem adom kölcsön. (Hm, valahogy meg kéne szerezni a hiányzó plusz két évtizedet is. Nem akarja valaki kidobni?) 

Tegnap nem a rendőrök, hanem a sajtó elől menekültek (TASR-felvétel)

(Cseh)szlovákia története tele van elcseszett amnesztiákkal. Ott van mindjárt az első jófej elnökünkké, Václav Havelé, aki egykori politikai fogolyként maga is tudta, mit jelent a rácsok mögött lenni, ezért első általános közkegyelmével alaposan túllőtt a célon, 23 ezer fegyencet szabadítva a társadalomra, köztük gyilkosokat és rablókat is, megalapozva ezzel a szervezett bűnözői körök kilencvenes évek eleji személyi állományát. Ma már ez keveseket foglalkoztat, de a történelmi hűség végett említsük meg, ekkor szabadult ki Pápay Tibor is. 

Aztán ott vannak Mečiar amnesztiái. Elnökfit raboltál? Meghiúsítottad a népszavazást? Sebaj. Minden bajra van orvosság, melyet azóta egyetlen kormány sem tudott eltörölni.

És most itt van ez a Kaspó-amnesztia. Tegnap azt mondták, 500 embert érint, mára kiderült: 753-at. Egy kisebb falura való bűnöző. De még így is csak a tizede a csehországinak, ahol 7000 főt érintett a közkegyelem. Szóval, ha túl tudunk lendülni azon a kérdésen, hogy minek amnesztia, és akit elítéltek, az miért ne rohadjon a börtönben, akkor Kaspó még mértéktartó volt.

Ha már ittasan ülünk volán mögé, akkor igyunk rendesen, hátha megússzuk. Az amnesztiáról majd holnap lesz poszt, de miközben írtam, eszembe jutott valami, ami áldozatul esett a terjedelmi és koncepcionális korlátoknak.