A hírlapíró és a halál

Amikor a nagy hidegekben megnyitották a vasútállomásokat a hajléktalanok előtt, valamelyik közlekedési blog szerzője azt írta: ez mindent elmond arról, hogyan gondolkodik az állam a vasútról. Nos, megváltoztatva a megváltoztatandókat, a munka ünnepén hatályba lépett foglalkoztatásitörvény-módosítás mindent elmond arról, hogyan gondolkodik az állam a vállalkozókról.

Május 1-jén módosult a foglalkoztatási törvény, ami egyebek mellett alaposan átalakítja a munkahelyteremtésre meg ilyesmikre adható segélyek, támogatások rendszerét is. A módosítás azzal indít, hogy megszüntet tizenkétféle(!) segélyt és támogatási formát, illetve többnek lecsökkenti az összegét.

Mi a kkv szektor szekértolóiként ezek közöl csak egyet emelnénk ki. E hónaptól a vállalkozás indításához adható, 60 százalékban elő-, 40 százalékban utófinanszírozott, megyénként változó összegű – azokban a járásokban, ahol az országos átlagnak megfelelő vagy kisebb a munkanélküliség, a szuperbruttó bér háromszorosát adhatják – segélyt eddig az igényelhette, aki három hónapig munkanélküli volt.

A törvényhozásban olykor furcsa dolgok történnek. Van, hogy nem választanak főügyészt évekig. Van, hogy állami számvevőszéki elnököt sem. Van, hogy kakaskodva feszülnek egymásnak a zakós emberek, mint a negyedik kategóriájú talponállók törzsvendégei, és olykor egy pofon is elcsattan. Van, hogy szavazólapokat fotóznak, meg mindenféle furcsa krikszkrakszokat rajzolnak rájuk, aztán grafológiai elemzéseket tartanak a tévékameráknak, távolba révedő tekintettel, mint az EZO TV javasasszonyai. Ettől eltekintve a parlament egy jó hely, lehet például munkaidőben hoki-vb-t nézni, próbálná csak meg ugyanezt a proletariátus, mondjuk az adófizetők pénzéből jól megmentett US Steel kohóinak tövében. És néha még meg is próbálják megnevettetni az állampolgárt.

Tavaly az állampolgárok 147 petícióval fordultak az állami szervekhez, illetve 7965 alkalommal éltek panasszal – derül ki abból a dokumentumból, melyet keddi ülésén vett tudomásul a kormány.  Azaz ennyi alkalommal vették a fáradságot az állampolgárok, hogy az őket nyomasztó problémákra a kocsmai asztalcsapkodáson túl is megoldást próbáljanak keresni. 

147 petíció – nem túl sok, legfeljebb ha ehhez hozzávesszük még a helyi és regionális szintű petíciókat, melyekről jellegüknél fogva nem készül statisztika, de azt mutatja, az emberek egy csoportjában kétségkívül megvan az igyekezet, hogy a nem kívánatos helyzetre hivatalos úton keressen orvoslást. Valószínűleg rájuk szeretne építeni az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek legújabb javaslata. Matovičék azt javasolják, hogy az állampolgárok közvetlenül terjeszthessenek be törvényjavaslatot a parlamentbe, azaz ha 15 000 állampolgár aláírná a benyújtandó törvényjavaslatot, akkor azzal a parlamentnek foglalkoznia kellene. Az állampolgárok így (majdnem) azonos szintre „emelkednének” a parlamenti képviselőkkel, akik jelenleg a kormány és a parlamenti bizottságok mellett törvénytervezeteket vagy törvénymódosító javaslatokat nyújthatnak be.

Úgy tűnik, Orbán Viktor legjobb tanítványa a látszólagos örök rivális, Robert Fico. A szlovák kormányfő a nyugdíjrendszert illetően is sikeresen vett példát magyar kollégájáról, de a bíróságokkal kapcsolatban is inspirálódott. Az eredmény: egy kopasznak is hajmeresztő jogszabály, amely az ország határain túl az első nemzetközi perben el fog bukni.
A Smer érthetetlen módon gyorsított eljárásban fogadott el egy olyan fontos törvénymódosítást, amelyet a szokásos, tárcaközi egyeztetés mellett nagyon komoly szakmai vitának kellett volna megelőzni. Ehelyett az erőből politizáló kormánypárt egy laza délután alatt lezavarta az Alkotmánybíróságot megregulázó döntést.

TASR-felvétel 

Holnap lesz poszt arról, hogy a Smer miért és hogyan regulázta meg az Alkotmánybíróságot. De addig is egy kis népnevelés. Az erőszakos kormánypárt mindezt A bírósági magatartás bangalorei elveire hivatkotva tette. De mik is ezek az elvek? Senki nem tudja, ezért bármit el lehet követni a nevükben. Hát nem. 

A bírósági magatartás bangalorei elvei – Bangalore Principle of Judicial Conduct

Ha szegény Michael Ende nem hagyta volna itt az olvasókat még 1995-ben, A végtelen történet című regényének folytatását akár az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásáról is megírhatta volna. (Vagy akár a főügyészválasztásról.)

Múlt szerdán a Népi Platform vezetői úgy döntöttek, a Szabadság és Szolidaritás jelöltje helyett sajátot állítanak erre a fontos tisztségre. Ez már a sokadik fordulat az egyébként faék-egyszerűségű ügyben. Mert miről is van itt szó voltaképpen? Megüresedett egy független, állami ellenőrző intézmény vezetői széke. Meg kell választani az új embert, akit a parlament választ meg, így nem kell éveket várni arra, hogy Ivan Gašparovič államfő hajlandó-e kinevezni. És ennyi. A számvevőszék dolgozik, az állampolgár boldog. De miért is lenne ez ennyire egyszerű...

Ján Jasovský (ehun fent) volt HZDS-es közlekedési miniszter és parlamenti képviselő hétéves megbízatása 2012 februárjában járt le. Az akkor már végnapjait élő Radičová-kormány az előrehozott választásokkal a nyakán már nem tudta betölteni ezt a tisztséget, de ez eddig nem sikerült az utána jövő, nálánál jóval stabilabb Fico-kabinetnek sem. Robert Fico a pozíciót az ellenzéknek kínálta fel, amely megegyezett, hogy a tisztséget az akkor még jobb karban levő Szabadság és Szolidaritás jelöltje foglalhatja el. Igen ám, de ahhoz, hogy ez így legyen, a jelöltet meg kellett volna választani. A liberálisoknak pedig valamennyi jelöltje elbukott a parlamentben, azaz a szavazásokat rendre szabotáló Smer mellett az ellenzéki kollégák sem áhították oly hőn, hogy a ružinovi épületbe az SaS költözzön be. Mára pedig már alig van SaS, a megválasztáshoz szükséges 76 képviselőből csak hattal diszponál, így az, hogy jelöltje betöltheti a tisztséget, több mint kétséges.

Holott a számvevőszék nem gittegylet, széles körű jogosítványai vannak a költségvetési források felhasználásának ellenőrzését illetően. Az, hogy egy ennyire fontos intézmény csupán papírtigrisként funkcionál, a mindenkori hatalom számára rendkívül előnyös. Igaz, az ellenőrzést és az aprómunkát nem az elnök végzi, hanem az ellenőrök, azok pedig vannak, de ilyen helyzetben egyetlen köztisztviselő sem fog fejjel menni a falnak. Az ilyen hosszan elnyújtott „interregnum” balzsam a hatalomnak. Csak az dühönghet, akinek a pénzét költik.

Annak a posztunknak, amelyben a szlovák Országos Rendőr-főkapitányság, illetve általában a rendőrség honlapját fikáztuk annak átláthatatlan szerkezete és funkciótlansága miatt, azt a címet adtuk, hogy Amerika legkeresettebb bűnözője egy rusnya pedofil, de ki Szlovákiáé? Na, hogy jól induljon a nap, ezt a beteg állatot, Eric Justin Tothot Nicaraguában elfogták. Egyelőre nem adták ki az Egyesült Államoknak, de csodálkoznék, ha ez nem így történne. Az FBI Pennsylvania Avenue-i épületben lehet az ajtófélfába faragni egy strigulát a rohamkéssel, és a híresztelések ellenére a világ ma kicsit jobb hely lett.

Daniel Lipšic, volt igazságügy- és belügyminiszter, a Kereszténydemokrata Mozgalomból távozott független parlamenti képviselő, a parlamenten kívüli Új Többség (NOVA – ez szőlőben már egyszer nem jött be) elnöke kopasznak is hajmeresztő ötlettel állt elő: közvetlenül választatná a főügyészt. A néppel. Az istenadtával. Csak nem biztos, hogy a nép ezt annyira akarja.