Ha szegény Michael Ende nem hagyta volna itt az olvasókat még 1995-ben, A végtelen történet című regényének folytatását akár az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásáról is megírhatta volna. (Vagy akár a főügyészválasztásról.)
Múlt szerdán a Népi Platform vezetői úgy döntöttek, a Szabadság és Szolidaritás jelöltje helyett sajátot állítanak erre a fontos tisztségre. Ez már a sokadik fordulat az egyébként faék-egyszerűségű ügyben. Mert miről is van itt szó voltaképpen? Megüresedett egy független, állami ellenőrző intézmény vezetői széke. Meg kell választani az új embert, akit a parlament választ meg, így nem kell éveket várni arra, hogy Ivan Gašparovič államfő hajlandó-e kinevezni. És ennyi. A számvevőszék dolgozik, az állampolgár boldog. De miért is lenne ez ennyire egyszerű...
Ján Jasovský (ehun fent) volt HZDS-es közlekedési miniszter és parlamenti képviselő hétéves megbízatása 2012 februárjában járt le. Az akkor már végnapjait élő Radičová-kormány az előrehozott választásokkal a nyakán már nem tudta betölteni ezt a tisztséget, de ez eddig nem sikerült az utána jövő, nálánál jóval stabilabb Fico-kabinetnek sem. Robert Fico a pozíciót az ellenzéknek kínálta fel, amely megegyezett, hogy a tisztséget az akkor még jobb karban levő Szabadság és Szolidaritás jelöltje foglalhatja el. Igen ám, de ahhoz, hogy ez így legyen, a jelöltet meg kellett volna választani. A liberálisoknak pedig valamennyi jelöltje elbukott a parlamentben, azaz a szavazásokat rendre szabotáló Smer mellett az ellenzéki kollégák sem áhították oly hőn, hogy a ružinovi épületbe az SaS költözzön be. Mára pedig már alig van SaS, a megválasztáshoz szükséges 76 képviselőből csak hattal diszponál, így az, hogy jelöltje betöltheti a tisztséget, több mint kétséges.
Holott a számvevőszék nem gittegylet, széles körű jogosítványai vannak a költségvetési források felhasználásának ellenőrzését illetően. Az, hogy egy ennyire fontos intézmény csupán papírtigrisként funkcionál, a mindenkori hatalom számára rendkívül előnyös. Igaz, az ellenőrzést és az aprómunkát nem az elnök végzi, hanem az ellenőrök, azok pedig vannak, de ilyen helyzetben egyetlen köztisztviselő sem fog fejjel menni a falnak. Az ilyen hosszan elnyújtott „interregnum” balzsam a hatalomnak. Csak az dühönghet, akinek a pénzét költik.
