A hírlapíró és a halál

Hétvégén tartotta kongresszusát a Szabadság és Szolidaritás, az egyik húzó téma az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párttal és az Új Többséggel kötendő koalíció volt. Érdekes elgondolás…

Valószínűleg kevesen vannak azok, akik szívesen dotálnának egy bajba került milliárdost. Most mégis ezt fogjuk tenni, a Váhostav pórul járt beszállítóit és hitelezőit végső soron mi mindannyian fogjuk kifizetni.
A valószínűleg inkompetens vezetésű, hiszen a nagy állami megrendelések besöprése ellenére is csődbe jutó óriásvállalat a benyújtott számlák 15 százalékának térítését vállalta – majd, valamikor.

Lehet, hogy valamelyik pártiroda asztalán már ott hever egy magyarok körében végzett felmérés arról, egy évvel a választások előtt mennyire óhajtja a 458 467 az együttműködést.
Ennek ismerete nélkül azonban csak szempontjaink lehetnek annak vizsgálatához, hogyan sülne el egy közös lista, mely a jelen hazai magyar-magyar viszonyok között egyelőre csak annyira életszerű, mint mondjuk Róbert Bezák visszahelyezése a nagyszombati érseki székbe. 

Bezárnak egy kisebbségi iskolát. Ezúttal egy ukránt. A homonnai ukrán tannyelvű iskola jogelődje 1953-ban alakult. Fennállásának 65. évfordulóját azonban már nem fogja megünnepelni.

A 2015/16-os tanévre már egyetlen kisdiákot sem írattak be az iskolába, a diáklétszám fokozatosan 47-re apadt. Az önkormányzat egy ideig saját forrásaiból egészítette ki a pusztán a fejkvótából fenntarthatatlan intézmény működési költségeit, ám az még az önkormányzatok gazdasági lehetőségeit csak hírből ismerők számára is könnyen belátható, hogy 47 tanulóval fenntartani egy teljes szervezettségű iskolát, amely az adott településen nem AZ iskola, hanem csak egy az iskolák közül, hosszú távon nem lehetséges. A 2011-es népszámláláson Szlovákiában 7430-an vallották magukat ukrán nemzetiségűnek. (Összevetésül: a ruszinok száma 33 482 volt.) Közülük 526-an éltek a Homonnai járásban, csaknem mind a járási székhelyen, ahol számuk 406 volt. 2001-ben még 10 814-en mondták magukat ukránnak, 1991-ben pedig 13 281-en. Azaz számuk húsz év alatt alatt kb. megfeleződött. (A ruszinok száma viszont majdnem megduplázódott, 1991-ben 17 191 volt. Valószínű, hogy nem népességrobbanás következett be soraikban, hanem a hivatalos, erőszakos elukránosító politika végével egyre többen merték megvallani valós nemzetiségüket, de ez lehetőségeinknél mélyebb elemzést kívánna.)

Olvasom a pénzügyi elemző nyilatkozatát a húsvéti költekezéssel kapcsolatban. Már az is sántít – nekem –, hogy miért kéne húsvét előtt költekeznünk. Hidegen zuhogó számsorok.
Átlagban 150 euró készpénzt szoktunk kivenni húsvét előtt, de ha a fizetés közel van az ünnepekhez, akkor akár 169-et is. Zöldcsütörtökön meg – mondja egy másik analitikus – akár 30 eurót is otthagyunk az élelmiszerboltokban a kártyás fizetés során, noha amúgy csak húszat szoktunk.

A franciaországi légikatasztrófát mindenki tudja, micsoda, nem kell fejtegetni. Ha valamelyik amerikai, de inkább dél-amerikai, német, netán dél-ázsiai író írt volna hasonlóról, valószínűleg már címlapon hozta volna a világsajtó, de minimum a Blikk. A téma – a repülőgép halába vezetése – azonban csak egy csehszlovákiai magyar írónál jelenik meg, így nem olyan attraktív. Lehet találgatni, aztán a tovább linkre kattintva ott a megoldás, bár talán a kép is segít.

Hétvégén tartotta alakuló ülését a Szlovák Állampolgári Koalíció, a SKOK. Már a rövidítésén is látszik, hogy az egész pártot marketingszempontok alapján dobták össze.

Az ilyen pártok névválasztásánál eleve a jól hangzó, ugrást jelentő mozaikszón van a hangsúly, nem a név valódi tartalommal való megtöltésén. A pártot a Szabadság és Szolidaritást Jozef Kollárral elhagyó Juraj Miškov alapította, a szombati alakuló kongresszuson őt választották meg pártelnöknek, igaz, nem is indult más.

Körülbelül tucatnyi képviselő árválkodott az ülésteremben Jana Dubovcová ombudsman jelentése alatt a parlamentben. Az, hogy egy képviselő ott van-e az ülésteremben, önmagában nem szükségképpen minősíti a munkáját, lehet éppen bizottsági ülésen, vagy egy olyan külföldi úton, amelyből a hazának több java származik, mint ha az ülésteremben mélázna.
(Különben is, tavasz van, ki szeretne ilyenkor egy ablaktalan helyiségben lenni…, ám az empátia csak a szintén ablaktalan helyiségekben minimálbérért dolgozó szalagmunkásuk esetében indokolt.) Vannak azonban olyan alkalmak, amikor illenék az ülésteremben tartózkodni. Biztosan ilyenek az államfő parlamenti megnyilvánulásai, de talán az emberjogi biztos jelentését is ide sorolhatjuk. Egyrészt nincs olyan gyakran, évente egyszer, azt ki lehet bírni, másrészt Jana Dubovcová nem jókedvéből van ott, tavasszal bizonyára ő sem favorizálja az ablaktalan helyiségeket. A munkaköri leírásában is benne van: az állampolgári jogok biztosa. Értünk, helyettünk megy az ablaktalan, naptalan helyiségbe a madárcsicsergős tavaszi napon.