Valószínűleg kevesen vannak azok, akik szívesen dotálnának egy bajba került milliárdost. Most mégis ezt fogjuk tenni, a Váhostav pórul járt beszállítóit és hitelezőit végső soron mi mindannyian fogjuk kifizetni.
A valószínűleg inkompetens vezetésű, hiszen a nagy állami megrendelések besöprése ellenére is csődbe jutó óriásvállalat a benyújtott számlák 15 százalékának térítését vállalta – majd, valamikor.
A jóságos kormány, élén a kisemberekért aggódó Robert Ficóval ezt az összeget negyven, majd ötven (vagy akár 100, mit számít) százalékra emelte, és az állami, Szlovák Kezes- és Fejlesztési Bankon keresztül fizetné ki. Ki nem találnák miből: közpénzekből. Az állami bank a kereskedelmi bankok által befizetett bankadóból térítené a Váhostav számláját. A kereskedelmi bankok pedig a betétesek pénzét kezelik. Robert Fico abból a pénzből, amelyet egy esetleges bankválság esetére gyűjtöttek össze, egy oligarchát kártalanít. Igaz, a pénzt a leginkább kiszolgáltatottak, a Váhostav építkezésein kisvállalkozóként dolgozó szakmunkások és a beszállítók kapják, akik számlájuk ellenértékét, az elvégzett munkát és a beépített anyagot már nem tudják visszavenni. Aki már megtapasztalta, milyen dühítő, egyben megalázó helyzet az, amikor az embert az elvégzett munkájáért nem fizetik ki, nyilván együtt érez az óriáscéggel szemben egyenlőtlen helyzetben levő, kifizetetlen munkásokkal. Az alvállalkozók örülhetnek, hogy legalább a pénzük felét biztosan megkapják, a bizonytalan 15 százalék helyett. Ennyi a pozitívum, amit a döntés kapcsán elmondhatunk.
Egy nyugatról jött szemlélőnek azonban már az sem teljesen világos, miért kell magánszemélyek és magánvállalatok kereskedelmi kapcsolatába államilag beavatkozni? Miért nem elégséges a csődtörvény ennek szabályozására? Ha tudták, hogy a jelenlegi csődtörvény foghíjas, miért nem módosították? Úgymond demokratikus viszonyok között meddig tartható fenn az az állapot, hogy a restrukturalizációnak csúfolt eljárás során a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek? Hova vezet az, ha a közpénzeket a kormány nem rendeltetésszerűen, hanem pillanatnyi érdekének megfelelően használja fel?
Mi fog történni, ha más, bedőlt nagyvállalatok hitelezői is hasonló elbírálást fognak kérni? Minden oligarchát ki lehet állami pénzből fizetni, vagy csak a smereseket?
Kérdések, amelyekre a választ keresve azt láthatjuk, a Smer egyrészt veszélyes precedenst teremt, másrészt átgondolatlan, alkalom szülte, nem transzparens döntéseivel tartós bizonytalanságot hoz a gazdasági környezetbe.
