Tegnap érdekes rendezvény volt a Szlovák nemzeti felkelés terén. A Kezdeményezés a Szólásszabadságért elnevezésű szélsőjobboldali szervezet bejelentett tüntetést tartott a felszabadító partizán szobrának tövében, a rendszerváltó téren. A világháborús Szlovák Állammal szimpatizáló tüntetők szerették volna megtámogatni Ján Sokol őeminenciáját: a Pozsony-nagyszombati érsek nemrégiben azt találta mondani a TA3 hírtelevízió egy műsorában, hogy ő aztán nagyon tiszteli Jozef Tisót, a fasiszta bábállam elnökét, mert ő szegény családból származik, és Tiso alatt hirtelen milyen jól kezdett alakulni családjának sorsa. Meg hogy sok volt a munkahely. (Na ja, elvégre Hitler hadiüzemei is milyen sok német családapának és -anyának adtak munkát, csökkentve a valóban kritikus munkanélküliséget a gazdasági válság sújtotta Németországban. Kaphatna mindjárt egy poszthumusz közgazdasági Nobel-díjat is.) /A mai Sme egyébként címoldalon foglalkozik a jómadárral, mármint a Sólyommal!/
Nosza, lett is belőle nagy felhördülés a mindenféle sajtótermékekben, az összes lehetséges oldalról. Monnyon le, meg minden. De az érsek úr őeminenciájának kenetteljes orcáján vastagabb bőr van, mint egy rinocérosz segge partján: nem mondott le akkor sem, mikor kiderült, hogy a kommunista állambiztonsági szolgálat ügynöke volt. Vígan a szemébe röhögött a híveknek, meg az egész országnak, s teheti nyugodtan, mert az aktája – szerencséjére? – megsemmisült, így igen nehéz lenne bármit is rábizonyítani, hacsak a különböző akták tanulmányozása-feldolgozása során a kutatók nem lelnek valamilyen kereszthivatkozásra, mely érinti az eminenciás urat. Sőt, még volt pofája neves és félig neves egyháztörténészeket arra kényszeríteni, hogy egy sajtótájékoztatón próbálkozzanak a szerecsenmosdatással. A kilökött lúzerek között egy Rómát is megjárt, magasan képzett, neves, magyarbarát, magyarul is jól beszélő egyháztörténész is volt. Helyette én szégyelltem magam.
Gondolom, a kenyéradó gazdájukat védték, mert az egyetemi tanszék és a belvárosi plébánia helyett nem akarták magukat valamelyik romatelepen találni magukat, missziós lelkészként. Mert a munkáltatói jogokat a Jóisten nevében nem ritkán érdemtelen földi helytartói gyakorolják. Ján Sokol meg különösen érdekes kihelyezési gyakorlatot folytat, hobbija, hogy magyar káplánokat helyez teljesen szlovák falvakba, ha lehet, minél messzebb a magyar vidéktől, magyar településekre meg nem küld papokat, vagy ha igen, akkor szlovákokat, olyanokat, akik még ha jó szándékúak is, nem, vagy csak alig beszélnek magyarul.
Szóval az érsek úrral szimpatizálók kivonultak a térre. Ketten felálltak a háromszoros életnagyságú, dobtáras géppisztolyos bácsi elé, egy Tisót éltető transzparenssel, és egy muki elkezdett beszélni. A szélsőjobboldali tábor számlált vagy 10 főt, de ez már felfelé kerekített érték. Ennél vagy háromszor több médiamunkás volt jelen. Majdhogynem nekünk kellett volna engedélyt kérni a gyülekezésre…
Egyszer csak a Kő tér felől, síppal, dobbal, nádi hegedű helyett kereplővel felszerelve megjelent az ellentábor, ők kb. annyian lehettek, mint a sajtó képviselői. Tehát az összes tüntetőre jutott fejenként vagy egy rendőr, és kb. tíz emberre egy rendőrkutya. Hirtelen minden fotós és operatőr rohanni kezdett, otthagyva a tisós tüntetőket – nevezzük őket az egyértelműség végett mondjuk faszistáknak (A helyesírás-ellenőrző ezt a szót aláhúzza, és a fasziták szót ajánlja helyette. Ezúton küldöm forró kézszorításom Bill Gates úrnak.). Az ellentüntetők egy nagy „Az antifasiszta harcnak nincsenek határai” feliratú transzparenst tartottak. A városi rendőrség képviselője felszólította őket, hogy ne zavarják a közrendet, és oszoljanak. Nekik ugyanis nem volt engedélyük.
Amíg huzakodtak, hirtelen megjelent az erősítés, vagy 6 járőrkocsi, meg Pohotovostná motorizovaná jednotka. Terepruhás, műanyag vértes, fekete barettes legények szálltak ki belőlük, tonfával. Semmi vipera, Gergényi úr! Rohamrendőrök, lovas járőrök, ötliteres gázpalackok nem voltak, a parancsnok nyilván jól ítélte, meg, hogy nagy lófasz lesz itt a téren, nem balhé. A rendőrök elállták az utat a faszisták felé. De az antifások – merthogy javarészt közülük kerültek ki az ellentüntetők – nemigen akartak hazamenni. Ezért újra felszólították őket, hogy hagyjanak fel a jogsértő cselekvéssel. Nem hagytak. Ekkor az egyik rendőr megpróbálta elvenni a transzparensüket. Nem adták:) Erre odaintették a műanyag vérteseket. Azok persze nem szaroztak, megfogták, és elvitték a transzparenstartót, meg a dobost. Igen ám, de a dob nem fért a szolgálati Fabia csomagtartójába, ki kellett akasztani a „kalaptartó” deklit. Összesen tán három embert gyűrtek be a járőrkocsikba, aztán elviharzottak. Az ellentüntetők leültek a térre, élvezték a sajtónyilvánosságot, majd egy idő után elszivárogtak. Közben a faszisták oldalán a szónok megtartotta beszédét. Persze, senki nem tudta, hogy miről, mert mindenki az eksönt figyelte, ami elmaradt.
Hát igen, mindenki azt várta, hogy a bőrfejűek és az antifasiszták jól egymásnak és a rendőröknek esnek, és akkor megvan a mai címlap, meg a tegnap esti híradó hedlájn. Hát nem így esett, így jártunk. Tulajdonképpen rohadt unalmas volt az egész. Persze, mint adófizető állampolgár örülök neki, hogy nem kellett a Fico-kormány által egyébként is számolatlanul herdált adókoronáimból a rendőrlovak külvárosból a központba történő szállítására költeni, meg a vidékről felvezényelt állománynak meleg vacsit adni, meg hogy nem randalíroztak az akármelyik oldalhoz tartozó huligánok a fővárosban, de mint újságíró, sajnálom, hogy az egész tkp. egy mínuszos hírben is elmondható. Pedig milyen szépen indult… A TA3 már három órakor, a tüntetés bejelentett kezdete előtt egy órával felállította a közvetítőkocsiját, hogy egyenesben tudja adni, ha valami lesz. Oszt’ nem volt semmi.
Mint szlovákiai magyarnak, egyéként nem volt ínyemre, hogy a főváros szívében szélsőségesek éltethették a hitleri szlovák bábállamot. Igen, rég várt, megszenvedett demokráciánk erénye a szólásszabadság, de kell szólásszabadságot biztosítani az olyan embereknek, akik azt mondják, hogy egy rendszer, mely a halálba küldte hetvenezer állampolgárát, az jó volt? Minek? Mindenesetre nem szeretem a faszistákat, koszorúzzanak azok akár a Hősök, akár az SZNF terén.
