Akik kevesebbet foglalkoznak a bűnnel, mint e sorok írója, néha megdöbbennek azon, hogyan elharapózott - némi túlzással mondhatnánk: tombol - az erőszak Dél-Szlovákia városaiban. Vegyük például Érsekújvárt. Kisváros, melyet már régen elbuktak a magyarok. A diszkóklubok közötti konkurenciaharc végett egy-két éve úgy repkedtek a gránátok - szerencsére csak könnygáz -, mint a kilencvenes évek elején Dunaszerdahelyen és környékén. Aztán ott volt annak a vállalkozónőnek az ügye, akinek felrobbantották a kocsiját a háza előtt, úgy, hogy majdnem megsérült a ház statikája. Nemrégiben meg megkéseltek valakit a kocsma előtt. Egy visszaeső tette, lehet éltetni a liberális büntetőjogi intézkedéseket.
Most meg halálra akartak verni egy rendőrt. Szolgálaton kívül, egy ismerősével tartott hazafelé, épp a Kaszárnya utcán keresztül - ahol nem mellékesen szinte kizárólag romák laknak -, amikor férfiak egy csoportja rátámadt, és ütlegelni kezdte mindkettejüket.
Szerencséjére arra tartott egy szolgálatból hazafelé tartó vasúti rendőr egy haverjával. Az hívta a rnedőrséget, és igyekezett a szorult helyzetben levő állami rnedőrön segíteni. Nem nagyon ment, nagy volt a túlerő. Ekkor, hogy mentse a helyzetet, a szolgálati fegyveréből a levegőbe lőtt.
Közben megjött az erősítés, két állami és egy városi járőr. Erre a támadók - egytől egyik roma férfiak - elmenekültek. E környék házaiban, pincéken, padlásokon, lakásokban barikádozták el magukat. Ezért reggelig őrizték a házakat, nehogy kereket oldjanak. Majd hívtak egy szakaszt a nyitrai kommandósoktól. ki is jöttek tizenhatan, és átfésültek mindent. 32 férfit állítottak elő a rendőrségen. És ez nem egy krimiben volt, hanem mára virradóra, Érsekújvárban.
