A hírlapíró és a halál

Most fogyasztóvédelmi rovatunk jelentkezik. Eddig elégedett voltam a Rajo cég termékeivel, a joghurtjaik ízlettek, bár nem vagyok nagy jogofil, a kefirjük pedig kifejezetten finom. Ma reggel vettem egy félliteres, zsírszegény natúrjoghurtot. Otthon a konyhában fogyasztás előtt felráztam, hogy egyenletes legyen az állaga. Igen ám, de a felfelé ívelő felrázó mozdulat fehér foltokkal terítette be a konyhapultot, és a padló egy részét. Sajnos, a felelőtlen gépsor rosszul illesztette rá a záró alufóliát a dobozta, és egy másfél centiméteres szakaszon folytonossági hiány volt. Innen ejakuált ki a tejtermék a fél konyhára. Még jó, hogy nem a fekete farmeromra lövellt, különben magyarázkodhattam volna a perverz kollégáimnak...

Chuck Norris egyszer kért egy Big Mac-et egy Burger King-ben. És kapott.

Közlekedési jellegű információval kezdtük a hetet, fejezzük is be azzal: mivel a köztársasági elnök nem írta alá, hogy egész évben világítani kell, és ma már március 16-a van, már nem vághat a meg a rendőr egy ezresre, ha nincs bekapcsolva a fényszóród.  

Természetesen saját biztonsága érdekében mindenkinek ajánlom a világítást március és október 15. között is.

Az építőipari kivitelezők pofátlansága nem ismer határokat. Ebben a tetves városban lassan már nem lesz egy négyzetméternyi zöldterület sem, mert mindent beépítenek. Ahol van pár fa, vagy esetleg egy kisebb parkocska egy nagyobb zöldterületen, oda a befektető azonnal lakóparkot, vagy legalább toronyházat álmodik. Ja, Pozsony is modern nagyváros szeretne lenni. De sajnos, azt, hogy évekig nem volt (vagy nem volt tevékeny) a főépítésze, már nem fogják tudni helyretenni. Sajnos, a város egy részének arculatát már mindenképpen a beruházók elképzelése fogja alakítani.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az építési hivatalokban hatalmas a korrupció. A törvény ugyanis egyenesen buzdítja az embereket – a potenciális korrumpálókat és korrumpáltakat egyaránt – a borítékosdira. Van ugyanis egy olyan kitétele, mely szerint a területileg illetékes építésügyi hivatal utólagosan engedélyt adhat engedély nélkül megkezdett építkezések folytatására. Ez azt jelenti, hogy a melósaimmal kivágatom mondjuk az utcánk végén található, kicsivel több mint negyed hektáros parkocskát, elkezdek ott építkezni, majd a megfelelő zsebbe téve a megfelelő mennyiségű pénzt, a területileg illetékes hivatal – ki gondolná? – engedélyezi, hogy folytathassam az építkezést. Nem egy alkalommal volt már példa erre Pozsonyban, akár házak, akár más épületek vagy építmények esetében.

 Az egyik legdurvább eset az volt, mikor Ligetfaluban felépítettek egy hatalmas acél reklámoszlopot, rajta háromszög alapú hasáb hirdetőfelülettel, a házak közelében. Természetesen feketén. A lakók feljelentést tettek, ugyanis a hatalmas acélfallosz mellett kegyetlenül süvített a szél, rombolva az életminőségüket. Mert ki szeretne télen-nyáron szélfütyülésre elaludni, és arra is ébredni. Gondolták, tiszta sor, mocskos feketeépíttető, majd jól ledöntik az oszlopod. Az elsőfokú döntés ki is mondta, hogy le kell bontani, de érdekes módon, a másodfokon eljáró hivatal utólag legalizálta az óriássípot. Gondolom, a kérvény lepecsételése után a hivatalvezető a Fabiáját Superbre cserélte, a lakók meg baszódjanak meg.

 A mi utcánkhoz közel is folyik egy építkezés. Hatalmas, nyolckerekű teherautók hordják el a kitermelt földet. Az autók a mély gödörből egy keskeny földsávon hajtanak fel, és egy keskeny kapun hajtanak ki. A járdára. Innen bele egy elég frekventált út forgalmába. Arra, hogy megvárják, hogy szabad legyen az úttest, és nyugodtak kihajthassanak, nincs esély. Így a hónaljszagú teherautó-sofőrök az „én vagyok az erősebb” elve alapján, leszarva mindent, belehajtanak a forgalomba, lesz, ami lesz. Fékcsikorgás, anyázás, de hát egy Man teherautóval még egy Hummer2 sem tudna mit kezdeni, nemhogy egy Felicia vagy egy 207-es Peugeot. Igen ám, de mivel a kapu és a földsáv is keskeny, nem tudnak még bent bekanyarodni: egyenesen hajtanak ki, s csak utána tekerik a kormányt. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen teherautó-kihajtás – elfoglalva mind a két sávot – kb. 2-3 percre megbénítja a forgalmat. Két-három perc alatt egy közepesen frekventált pozsonyi mellékúton elég nagy kocsisor képes kialakulni, aki a végén van, annak a második zöldet sincs esélye elkapni a következő közlekedési lámpánál, és még örülhet, ha nem két vagy három teherautó hajt ki egyszerre. Így egy pofátlan magáncég összesítve órákat vesz el a fővárosi autósok életéből, s közvetve egy egész városkerület forgalmát lassítja.

A Cintorínska utca egyirányú, két trolinak is ott van a végállomása. A múltkor az istennek se tudtam bekanyarodni az utcába. Mivel egy trolimegálló az utca elején van, gyakran elő szokott fordulni, hogy fél-egy percre megáll a forgalom, a fel- és leszállás miatt. De az említett napon már vagy ötödik perce vártam, hogy bekanyarodhassak. Mivel a szembejövő forgalom miatt azok az autók sem tudtak továbbmenni, amelyek nem akartak bekanyarodni, pillanatokon belül hatalmas lett a kocsisor. Mindenki dudált, mint az állat, mert nem tudta, mi van, és ilyenkor a dudát kell nyomi, mint Olaszországban, ugyebár.

Egy trolibusz tömte el az utcát. De miért? Az utca elején parkolóház épül. Indokolt, mert parkolni, azt aztán tényleg nem lehet a belvárosban. Az építők autódaruval dolgoztak, mely simán a járdán parkolt, és tevékenysége közben a kabinja belógott az út kellős közepére. Az, hogy a közben állt a forgalom, egyáltalán nem zavarta őket. Egész nap ezt csinálták.

 Hol a pofátlanság határa?

Brékó, bérkó, új hetilap jelent meg a szlovákiai lappiacon, mely egyébként is érdekes, minden vonatkozásában, legalábbis számomra. Az új szereplő neve Žurnál – a honlapja pedig még egyelőre elég kezdetleges, ami egyrészt pofátlanság, másrészt hatalmas hiba – s mindjárt az első számban tévedtek egy nagyot, az oktatási miniszter Jánról Dušanra keresztelték, ráadásul egy full fényképes anyagban, ahol ez ki is ugrik, de haladjunk fontolva! 

 A szlovák lappiacon – a magyar nyelve miatt speciális helyzetben levő Új Szót nem számítva – hat (országos) napilap próbál osztozni. Ezt a mondatot gondolkodás nélkül leírhattam, mert azt a sajtó iránt átlagos érdeklődést mutató honpolgár is fel tudja sorolni, hogy Sme, Pravda, Hospodárske noviny, Nový čas, Plus jeden deň, Šport. Ennyi. Szevasz.

De ha most fel kellene sorolnom a hetilapszegmenst, abba bizony beletörne a bicskám, mert itt aztán van tényleg mindenféle, persze, sok a női magazin, meg a bulvár. Az előbbiből annyi van, hogy nő legyen a talpán, aki kiismeri magát, komolyan. Nem is beszélve a velük egy vagy külön kiadói portfolióba tartozó havilapokról, mert ezek aztán már tényleg átláthatatlan, vagy legalábbis nem egy blogbejegyzés, hanem egy szakdolgozat, de min. egy kommunikáció vagy marketing szakon beadandó évfolyammunka keretei között átlátható dzsungelt alkotnak. Ezekről most nem írunk. 

A gazdasági hetilapok között is van miből válogatni, ami jó, mert a változatosság gyönyörködtet. Én a Trendet ajánlom, de az Ekonóm és a Profit se rossz.

A politikai-közéleti hetilapoknál már más a leányzó fekvése. A Plus 7 dní nagyon elment bulvárba. Bár foglalkozik politikummal, de ez legfeljebb arra terjed ki, hogy melyik politikus kivel baszik, milyen kocsit hajt, hol épített villát, melyik unokaöccsét milyen hivatalba ültette stb. Sajnos, nagyobb részét a bulvárszemélyiségekről, szupersztárocskákról, modellekről stb. írott cikkek teszik ki, ezért csak akkor veszek ilyet, ha jó a címlapja.

A Domino efekt/fórum egykor jó volt, majd a szerkesztők végtelen exodusa következett, most a szarban vannak, éppen rebrandiggal próbálkoznak, de éppen abban a piaci szegmensben, ahol a .týždeň már elvitt mindent, amit el lehetett vinni. Szerintem a Dominónak annyi.

A .týždeň viszont nagyon olvasmányos, szellemes, alapos lap. Konzervatív. Valószínűleg vele akar konkurálni a Žurnál, mely talán balos lesz, mert sok egykori Pravda-munkatárs dolgozik ott, persze, ez nem kell, hogy bármit is jelentsen, de valamire utal.

Az első szám címlapjára egy alufóliát húztak, amitől tükrös hatást kelt. Mivel nem tudtam, hogy ez tényleges címlap-e vagy valami van alatta, megkértem T.-t, hogy az enyémnél lényegesen nagyobb körmével segítsen lehúzni, de nem jött. Ezek szerint oda tartozik. Így van, ezt a sajtó tükör szerepéről írott editorial is megerősíti. A lapot főszerkesztőként Nora Slišková jegyzi.

 Átböngészve a lapot zavaróan sok helyesírási hibát/elütést találtam benne. A struktúrája nagyjából a .týždeňét követi. Sok nagy kép, rövid vagy közepesen hosszú cikkek. Zömmel közélet, de van kultúra és sport is. Első ránézésre nem tűnik rossznak, de egy hibája van: elég unalmas. Ha már egy befutott, bejáratott termék lenne a piacon, akkor azt mondanám, oké, van ilyen, nem lehet mind az 52 héten kihozni egy olyan számot, melyben leleplezzük a korrupt miniszterelnök homoszexuális viszonyát a maffiakapcsolatokkal rendelkező egészségügyi miniszterrel, akinek a fia ráadásul drogfüggő is. A kedvenc hetilapunknak ezt megbocsátjuk. Mint ahogy a feleségünket se daraboljuk fel, ha egy nap elsózza a levest, hát Istenem, majd holnap csinál jobbat. De egy kegyeinkbe férkőzni szándékozó hetilapnál egy gyér, állóvízszerű, brutális – az sem baj, ha kreált, pszeudo – sajátinfó nélküli első szám megbocsáthatatlan. Tán még a jövő héten megveszem, és ha az is szar lesz, akkor maradok a .týždeňnél. 

Ma remek nap virradt a bűnnel foglalkozó hírlapíró számára. Kassán - ahol ma egy nő hatkilós gyermeknek adott életet - a Kerületi Bíróságon folytatódik Dušan Borženský - alvilági nevén Borža - pere. Vagyis folytatódott, de elnapolták, április 16-ra. 

Aki nem emlékezne, a Legfelsőbb Bíróság rendelte el a keleti maffiafőnök perének újratárgyalását. Előzőleg Borža 15 évet kapott Karol Kollárik meggyilkolásáért, Jozef T. pedig 11-et, mivel egy turócszentmártoni bárban, 2001 februárjában közelről fejbe durrantott egy férfit. Ma azért ugrott a tárgyalás, mert szegény Jozef T. beteg. Április 16-án újra találkozunk velük. 

Aztán. A Besztercebányai Kerületi Bíróság ma egy elfogultsági indítvány miatt nem tudott ítélkezni a 33 éves Ján Č. ügyében, akit gyilkossági kísérlettel, személyi szabadság korlátozásával, és tiltott fegyverviseléssel vádolnak. 

Ki is ez a Ján Č.? A Mikulá Černák tulajdonában levő őrz-védő kft., a Security 3 igazgatója volt. Két éve szabadlábon van, jelenleg azt sem tudják hol, merthogy bujkál. Bár Ján Č. sok mindenben benne volt, mégis a barátnője elleni gyilkossági kísérlet miatt kellene a vádlottak padjára ülnie. Ugyanis öt év együttélés után fejbe lőtte és hátba szúrta. A nő ennek ellenére - a gyors orvosi segítségnek köszönhetően - túlélte. Hát, ilyen is van. 

Továbbá egy nagyon súlyos anális aktust is megelőlegezhetünk. Ma ugyanis a Trencséni Kerületi Bíróság jogerősen három évre ítélte azt a fegyőrt, aki kivételezett a besztercebányai alvilág Illaván raboskodó főnökével, Mikuláš Černákkal. Lám, nemzeti ünnepünkön róla szól a szlovák igazságszolgáltatás. Hát kinek rosszabb a börtönben, mint egy volt fegyőrnek... 

A 44 éves Pavol Zachar nevelőtiszt, aki jogosulatlan előnyökhöz juttatta Mikit, 12 hónap felfüggesztettet kapott. Az azért a jobbik eset, ő nem lesz megverve-erőszakolva.

Tesco etűdök  

A kosárszedő

A kosárszedő alacsony, hajlott hátú, feje tetején kopaszodó ember. Morcos. Örökké morcos. Szerintem így született. A kosárbegyűjtő tele van gyűlölettel. Elmondhatatlanul utálja a sok vásárlóköcsögöt, akik mindig a pénztár elé teszik le a kosarukat, holott a kosárgyűjtő a kassza mögött van. Szóval, miután az ember a kosarából mindent kirakott a szalagra, még tartogassa a kezében, a fizetés és a táskába pakolás közben is, mert a vezetésben az áruház fennállásának 10 éve alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy a kosarakat le lehetne rakni a pénztárak előtt is, és akkor a kosárbegyűjtő nem lenne morcos. A kosárszedő ezért fogai közt a gyűlölet szavait szűrve járkál a pénztárak előtt, tekintetétől az enyhébb bűncselekmény miatt elítéltek is összerezzennének. Hatalmas csattanással b@... egymásba a kosarakat, a zajtól megijednek a kisgyerekek. A kosárszedő egy globális Sziszüphosz. Mire az utolsó kasszához ér, az első előtt már megint ott tornyosodnak a kosarak, mert ezek a gyökér vásárlók már megint oda rakták.

A kosárszedőt Jozefnek hívják. 

Viera és az aranykoronám

A minap, egy fárasztó nap után, este mentem bevásárolni. Beálltam az egyik, közepesen hosszú sor végére. A pénztárosok főnöke pár perc múlva odajött hozzám, és azt mondta: „Uram, ön az utolsó vásárló ebben a sorban, mást ne engedjen maga mögé.” Bevallom, annyira meglepődtem, hogy mire a „Mi van?” kérdést feltehettem volna, a néni már eltűnt. Egy jól szituált idős úr – kalap, selyemsál, ápolt bőrkabát, szarvasbőr kesztyű – megörült, hogy végre talált egy rövid sort. „Uram, ebben a sorban én vagyok az utolsó – mondtam neki. – Akkor én vagyok az utolsó utáni – felelte.” Lám, még humora is van.

Aztán elmagyaráztam neki, hogy mi van. És így tettem még két emberrel. Majd beállt mögém egy kötött sapkás nagymama, tökig telerakott kocsival. Neki is elmondtam, hogy mi van, noha már nagyon untam. A néni válaszul kedvesen mosolygott. Elmondtam neki máshogy. A válasz: teljes protézist megvillantó mosoly. A mami mindkét fülén hallókészülék volt… A pénztárosnő kikiáltott neki: „Ne álljon ide!” Majd, mikor erre nem reagált, még egyszer, imigyen: „Nem hallja! Mondtam, hogy ne álljon ide!” Pedig tényleg nem hallotta. Erre a pénztárosnő – Viera, szőke, fonnyadó, ötven felé tartó, láthatóan kielégítetlen, klimaxos háziasszony – kipattant a pénztárból, és úgy lehordta szerencsétlen nyugdíjast, hogy zengett bele az áruház, mindenki őket nézte. Majd – legnagyobb meglepetésemre – hozzám fordult: „Nem megmondtam magának, hogy ne engedjen ide senkit? Miért nem mondta neki?” „Má’ bocs, azt hittem, én a vásárló vagyok itten, nem kapok fizetést a Tescótól” – feleltem. Mire ő: „Leesett volna az aranykorona a fejéről, ha szól neki?” Persze, havi 13 ezer bruttóért nem az Orsolya-apácák növendékei fognak pénztároskodni. De akkor is.

A polcfeltöltők szájáról

Lehet, hogy a polcfeltöltők még a pénztárosoknál és a takarítónőknél is kevesebbek keresnek, nem tudom, de a blogban sokat kárhoztatott Kő téri Tesco áruháznak ők csinálják a legnagyobb negatív reklámot.

Ma reggel például arról beszélgettek, mekkora fasz a főnökük. A társalgásban – miközben a joghurtokat rakták ki a reggeli csúcsban – a fasszom, bazmeg, kurvaannya kifejezések alkották a kötőszavakat. /E sorok írója nem prűd, de a fenti kifejezéseket a legritkább esetben alkalmazza a munkahelyén./ Mivel a hűtőpult két végén álltak, mindezt olyan hangerővel tették, hogy mindenki fültanúja volt, lehet, hogy a főnök is. Persze, én nem vagyok szakszervezeti tag, mert nálunk nincs ilyen, lehet, hogy ez a bérharcnak egy új eszköze, nem tudom, de a vállalati kultúráról bizony sokat elárul.

Egy főnökről lehet azt gondolni, hogy fasz, sőt, a legtöbb, alkalmazotti jogviszonyban dolgozó ismerősöm ezt így is gondolja. Ez mindenkinek szíve joga. Ezt az épület előtt dohányozva el lehet mondani a kollégáknak, akik nagy valószínűség szerint meg fognak erősíteni ebbéli vélekedésünkben. De soha nem az ügyfelek előtt, mert azzal a cégnek, s így önmagunknak ártunk. Ha valaki önállóan képtelen talpon maradni, s a számtalan előny miatt az alkalmazotti jogviszonyt választja, akkor az fogja be a száját, és legyen lojális ahhoz, aki a fizun felül színházjegyet, fittnesz- és szaunabérletet, ilyesmiket biztosít neki és családjának. Vagy menjen egy másik munkáltatóhoz. Pozsonyban alacsony a munkanélküliség. Persze, a polcfeltöltők munkaerőpiaci szegmensében más a helyzet, mint mondjuk a helikopterrotor-tervező szakmérnököknél, de hát ők választották.  

A kosaras pénztár

A dél-magyarországi nagyvárosban, ahol egyetemi éveimet töltöttem, a helyi Tescóban voltak külön pénztárak, a csak kosárral, pár cuccot vásárlók részére. Így ha csak egy üveg pálinkát akartál venni az esti bulihoz, akkor nem kellett öt, nagybevásárlást végző család és kilenc romániai bevásárlóturista mögé beállnod.

Kilenc év után Pozsonyban is rájöttek, hogy ez egy jó ötlet, és csináltak pár kasszát a kosarasoknak. Korlátok között lehet eljutni hozzájuk, nehogy valaki be tudjon fordulni bevásárlókocsival. Ennek ellenére valahányszor ott vagyok – szerencsére egyre kevesebbszer –, mindig akad valami balfék, aki beáll oda bevásárlókocsival. Pedig elég nagy betűkkel ki van írva, hogy „Csak kosárral vásárlók részére.” Ha a pénztárosnők észreveszik, hogy valaki már megint bepróbálkozott bevásárlókocsival, minősíthetetlen hangnemben rákiabálnak, hogy álljon ki a sorból.

És ha mondjuk az elmebeteg delikvensnek már sikerült eljutni az útszakasz feléig, akkor mögüle – mivel keskeny a korlát – mindenkinek ki kell menni, és aztán újra besorakozni. A nyugdíjasok ilyenkor előzködni szoktak. 

Epilógus helyett

Érdekes, de csak a szlovákiai Tesco áruházakkal vannak negatív tapasztalataim. Nyitrán és Kassán is találkoztam már bunkó Tesco-dolgozókkal, a nemrég megnyílt érsekújváriról egyelőre csak jót mondhatok, ahogy a határ menti városokban – Győrben, Komáromban, Esztergomban – levőkről is. Lehet, hogy más a motivációs rendszer, vagy én nem tudom, de hogy a Kő térit a földdel kellene egyenlővé tenni, az egyszer biztos.

Innen a távolból gonosz mosollyal figyelem Demcsák „Szupermodell” Zsuzsa csetlését-botlását a magyar blogtérben. Mondjuk, már az is önmagáért beszél, hogy a kormányszóvivő asszony hol vezeti a blogját. Storyonline – hát, gratulálunk.

Azt nem értem, hogy ha az ilyen, a nép egyszerű leányai (és nyilván kisebb részben fiai) által preferált lap internetes felületén kezdte beleokádni a világba a marhaságait, akkor miért nézi le a prolikat. Hadd ne idézzük Demcsák állításait a rossz szociális helyzetű óvodai csoportról és a jól szituált anyukákról, ezzel volt tele tegnap az index, amit mindenki olvas (ugye?:-). Egy magát baloldalinak valló kormány szóvivőjétől az ilyesfajta megnyilvánulás nem éppen nyerő dolog. Hát nem ezek szavaztak a neki munkát adó pártra?

És ha már egyszer leírta, hogy ez a véleménye, akkor azt lehetőleg vállalja. Nyilván viharos sebességgel beszóltak neki – bár nem tudom, ki, mert néha úgy tűnik, ennek a szerencsétlen kormánynak a kommunikációját senki nem koordinálja –, hogy azonnal vegye le. De már késő. Fórumokon, blogokon fintorognak felette az emberek – elég a miner.hu-ba vagy a blogsearch-be beírni, hogy Demcsák Zsuzsa –, pedig szerencsétlen a kormányzati kommunikáció terén még semmit nem csinált, nem is csinálhatott, mivel csak áprilistól lesz kormányszóvivő. Hát, nem lennék a helyében az első kormánysajtón…

Blogolni nem kötelesség, hanem lehetőség. A mellettem ülő kolléga nagyon okos, három nyelven beszél, levelezőn PhD-zik, mégsem blogol. A szlovák miniszterelnök szóvivője sem blogol, pedig az is jó nő. És még nagyon sok embert ismerek, aki nem blogol. Demcsáknak sem kellene. Írjon naplót egy kockás füzetbe.