Az építőipari kivitelezők pofátlansága nem ismer határokat. Ebben a tetves városban lassan már nem lesz egy négyzetméternyi zöldterület sem, mert mindent beépítenek. Ahol van pár fa, vagy esetleg egy kisebb parkocska egy nagyobb zöldterületen, oda a befektető azonnal lakóparkot, vagy legalább toronyházat álmodik. Ja, Pozsony is modern nagyváros szeretne lenni. De sajnos, azt, hogy évekig nem volt (vagy nem volt tevékeny) a főépítésze, már nem fogják tudni helyretenni. Sajnos, a város egy részének arculatát már mindenképpen a beruházók elképzelése fogja alakítani.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az építési hivatalokban hatalmas a korrupció. A törvény ugyanis egyenesen buzdítja az embereket – a potenciális korrumpálókat és korrumpáltakat egyaránt – a borítékosdira. Van ugyanis egy olyan kitétele, mely szerint a területileg illetékes építésügyi hivatal utólagosan engedélyt adhat engedély nélkül megkezdett építkezések folytatására. Ez azt jelenti, hogy a melósaimmal kivágatom mondjuk az utcánk végén található, kicsivel több mint negyed hektáros parkocskát, elkezdek ott építkezni, majd a megfelelő zsebbe téve a megfelelő mennyiségű pénzt, a területileg illetékes hivatal – ki gondolná? – engedélyezi, hogy folytathassam az építkezést. Nem egy alkalommal volt már példa erre Pozsonyban, akár házak, akár más épületek vagy építmények esetében.
Az egyik legdurvább eset az volt, mikor Ligetfaluban felépítettek egy hatalmas acél reklámoszlopot, rajta háromszög alapú hasáb hirdetőfelülettel, a házak közelében. Természetesen feketén. A lakók feljelentést tettek, ugyanis a hatalmas acélfallosz mellett kegyetlenül süvített a szél, rombolva az életminőségüket. Mert ki szeretne télen-nyáron szélfütyülésre elaludni, és arra is ébredni. Gondolták, tiszta sor, mocskos feketeépíttető, majd jól ledöntik az oszlopod. Az elsőfokú döntés ki is mondta, hogy le kell bontani, de érdekes módon, a másodfokon eljáró hivatal utólag legalizálta az óriássípot. Gondolom, a kérvény lepecsételése után a hivatalvezető a Fabiáját Superbre cserélte, a lakók meg baszódjanak meg.
A mi utcánkhoz közel is folyik egy építkezés. Hatalmas, nyolckerekű teherautók hordják el a kitermelt földet. Az autók a mély gödörből egy keskeny földsávon hajtanak fel, és egy keskeny kapun hajtanak ki. A járdára. Innen bele egy elég frekventált út forgalmába. Arra, hogy megvárják, hogy szabad legyen az úttest, és nyugodtak kihajthassanak, nincs esély. Így a hónaljszagú teherautó-sofőrök az „én vagyok az erősebb” elve alapján, leszarva mindent, belehajtanak a forgalomba, lesz, ami lesz. Fékcsikorgás, anyázás, de hát egy Man teherautóval még egy Hummer2 sem tudna mit kezdeni, nemhogy egy Felicia vagy egy 207-es Peugeot. Igen ám, de mivel a kapu és a földsáv is keskeny, nem tudnak még bent bekanyarodni: egyenesen hajtanak ki, s csak utána tekerik a kormányt. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen teherautó-kihajtás – elfoglalva mind a két sávot – kb. 2-3 percre megbénítja a forgalmat. Két-három perc alatt egy közepesen frekventált pozsonyi mellékúton elég nagy kocsisor képes kialakulni, aki a végén van, annak a második zöldet sincs esélye elkapni a következő közlekedési lámpánál, és még örülhet, ha nem két vagy három teherautó hajt ki egyszerre. Így egy pofátlan magáncég összesítve órákat vesz el a fővárosi autósok életéből, s közvetve egy egész városkerület forgalmát lassítja.
A Cintorínska utca egyirányú, két trolinak is ott van a végállomása. A múltkor az istennek se tudtam bekanyarodni az utcába. Mivel egy trolimegálló az utca elején van, gyakran elő szokott fordulni, hogy fél-egy percre megáll a forgalom, a fel- és leszállás miatt. De az említett napon már vagy ötödik perce vártam, hogy bekanyarodhassak. Mivel a szembejövő forgalom miatt azok az autók sem tudtak továbbmenni, amelyek nem akartak bekanyarodni, pillanatokon belül hatalmas lett a kocsisor. Mindenki dudált, mint az állat, mert nem tudta, mi van, és ilyenkor a dudát kell nyomi, mint Olaszországban, ugyebár.
Egy trolibusz tömte el az utcát. De miért? Az utca elején parkolóház épül. Indokolt, mert parkolni, azt aztán tényleg nem lehet a belvárosban. Az építők autódaruval dolgoztak, mely simán a járdán parkolt, és tevékenysége közben a kabinja belógott az út kellős közepére. Az, hogy a közben állt a forgalom, egyáltalán nem zavarta őket. Egész nap ezt csinálták.
Hol a pofátlanság határa?
