Innen a távolból gonosz mosollyal figyelem Demcsák „Szupermodell” Zsuzsa csetlését-botlását a magyar blogtérben. Mondjuk, már az is önmagáért beszél, hogy a kormányszóvivő asszony hol vezeti a blogját. Storyonline – hát, gratulálunk.
Azt nem értem, hogy ha az ilyen, a nép egyszerű leányai (és nyilván kisebb részben fiai) által preferált lap internetes felületén kezdte beleokádni a világba a marhaságait, akkor miért nézi le a prolikat. Hadd ne idézzük Demcsák állításait a rossz szociális helyzetű óvodai csoportról és a jól szituált anyukákról, ezzel volt tele tegnap az index, amit mindenki olvas (ugye?:-). Egy magát baloldalinak valló kormány szóvivőjétől az ilyesfajta megnyilvánulás nem éppen nyerő dolog. Hát nem ezek szavaztak a neki munkát adó pártra?
És ha már egyszer leírta, hogy ez a véleménye, akkor azt lehetőleg vállalja. Nyilván viharos sebességgel beszóltak neki – bár nem tudom, ki, mert néha úgy tűnik, ennek a szerencsétlen kormánynak a kommunikációját senki nem koordinálja –, hogy azonnal vegye le. De már késő. Fórumokon, blogokon fintorognak felette az emberek – elég a miner.hu-ba vagy a blogsearch-be beírni, hogy Demcsák Zsuzsa –, pedig szerencsétlen a kormányzati kommunikáció terén még semmit nem csinált, nem is csinálhatott, mivel csak áprilistól lesz kormányszóvivő. Hát, nem lennék a helyében az első kormánysajtón…
Blogolni nem kötelesség, hanem lehetőség. A mellettem ülő kolléga nagyon okos, három nyelven beszél, levelezőn PhD-zik, mégsem blogol. A szlovák miniszterelnök szóvivője sem blogol, pedig az is jó nő. És még nagyon sok embert ismerek, aki nem blogol. Demcsáknak sem kellene. Írjon naplót egy kockás füzetbe.
