Brékó, bérkó, új hetilap jelent meg a szlovákiai lappiacon, mely egyébként is érdekes, minden vonatkozásában, legalábbis számomra. Az új szereplő neve Žurnál – a honlapja pedig még egyelőre elég kezdetleges, ami egyrészt pofátlanság, másrészt hatalmas hiba – s mindjárt az első számban tévedtek egy nagyot, az oktatási miniszter Jánról Dušanra keresztelték, ráadásul egy full fényképes anyagban, ahol ez ki is ugrik, de haladjunk fontolva!
A szlovák lappiacon – a magyar nyelve miatt speciális helyzetben levő Új Szót nem számítva – hat (országos) napilap próbál osztozni. Ezt a mondatot gondolkodás nélkül leírhattam, mert azt a sajtó iránt átlagos érdeklődést mutató honpolgár is fel tudja sorolni, hogy Sme, Pravda, Hospodárske noviny, Nový čas, Plus jeden deň, Šport. Ennyi. Szevasz.
De ha most fel kellene sorolnom a hetilapszegmenst, abba bizony beletörne a bicskám, mert itt aztán van tényleg mindenféle, persze, sok a női magazin, meg a bulvár. Az előbbiből annyi van, hogy nő legyen a talpán, aki kiismeri magát, komolyan. Nem is beszélve a velük egy vagy külön kiadói portfolióba tartozó havilapokról, mert ezek aztán már tényleg átláthatatlan, vagy legalábbis nem egy blogbejegyzés, hanem egy szakdolgozat, de min. egy kommunikáció vagy marketing szakon beadandó évfolyammunka keretei között átlátható dzsungelt alkotnak. Ezekről most nem írunk.
A gazdasági hetilapok között is van miből válogatni, ami jó, mert a változatosság gyönyörködtet. Én a Trendet ajánlom, de az Ekonóm és a Profit se rossz.
A politikai-közéleti hetilapoknál már más a leányzó fekvése. A Plus 7 dní nagyon elment bulvárba. Bár foglalkozik politikummal, de ez legfeljebb arra terjed ki, hogy melyik politikus kivel baszik, milyen kocsit hajt, hol épített villát, melyik unokaöccsét milyen hivatalba ültette stb. Sajnos, nagyobb részét a bulvárszemélyiségekről, szupersztárocskákról, modellekről stb. írott cikkek teszik ki, ezért csak akkor veszek ilyet, ha jó a címlapja.
A Domino efekt/fórum egykor jó volt, majd a szerkesztők végtelen exodusa következett, most a szarban vannak, éppen rebrandiggal próbálkoznak, de éppen abban a piaci szegmensben, ahol a .týždeň már elvitt mindent, amit el lehetett vinni. Szerintem a Dominónak annyi.
A .týždeň viszont nagyon olvasmányos, szellemes, alapos lap. Konzervatív. Valószínűleg vele akar konkurálni a Žurnál, mely talán balos lesz, mert sok egykori Pravda-munkatárs dolgozik ott, persze, ez nem kell, hogy bármit is jelentsen, de valamire utal.
Az első szám címlapjára egy alufóliát húztak, amitől tükrös hatást kelt. Mivel nem tudtam, hogy ez tényleges címlap-e vagy valami van alatta, megkértem T.-t, hogy az enyémnél lényegesen nagyobb körmével segítsen lehúzni, de nem jött. Ezek szerint oda tartozik. Így van, ezt a sajtó tükör szerepéről írott editorial is megerősíti. A lapot főszerkesztőként Nora Slišková jegyzi.
Átböngészve a lapot zavaróan sok helyesírási hibát/elütést találtam benne. A struktúrája nagyjából a .týždeňét követi. Sok nagy kép, rövid vagy közepesen hosszú cikkek. Zömmel közélet, de van kultúra és sport is. Első ránézésre nem tűnik rossznak, de egy hibája van: elég unalmas. Ha már egy befutott, bejáratott termék lenne a piacon, akkor azt mondanám, oké, van ilyen, nem lehet mind az 52 héten kihozni egy olyan számot, melyben leleplezzük a korrupt miniszterelnök homoszexuális viszonyát a maffiakapcsolatokkal rendelkező egészségügyi miniszterrel, akinek a fia ráadásul drogfüggő is. A kedvenc hetilapunknak ezt megbocsátjuk. Mint ahogy a feleségünket se daraboljuk fel, ha egy nap elsózza a levest, hát Istenem, majd holnap csinál jobbat. De egy kegyeinkbe férkőzni szándékozó hetilapnál egy gyér, állóvízszerű, brutális – az sem baj, ha kreált, pszeudo – sajátinfó nélküli első szám megbocsáthatatlan. Tán még a jövő héten megveszem, és ha az is szar lesz, akkor maradok a .týždeňnél.
