A hírlapíró és a halál

Alakult valami gittegylet Budapesten, amelynek velünk kéne foglalkozni.  Hogy mi is ez, arról alább olvashat az érdeklődő.

 

Nemzetpolitika: barátok közt
Ismeretségi alapon választották ki a Szórvány Tanács tagjait

A határon túli magyarokat képviselő szervezetek megkérdezése nélkül hozta létre a magyar kormány a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanácsot – kifogásolják Kárpát-medencei magyar politikusok.

Megalakult tegnap a Kárpát-medencei magyarok szórványosodásának a lassítását célul kitűző Szórvány Tanács. Az alakuló ülés után Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkára, Törzsök Erika, a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, Göncz László, a Szórvány Tanács frissen megválasztott elnöke és Huncik Péter tanácstag tartott sajtótájékoztatót.

Lapunk felvetette, miért többnyire olyanok vehetnek részt a tanácsban, akik barátilag viszonyulnak a baloldali kormányokhoz, mire Törzsök közbeszólt: "nem méltó a Magyar Hírlaphoz ez a kérdés", Gémesi Ferenc pedig azt válaszolta: "Ez önmagában egy vicc. Semmilyen valós alapja nincs a megállapításnak." Ellenvetésünkre, hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Mihály tagja a tanácsnak, míg a KMKSZ-t nem képviseli senki, a szakállamtitkár azt mondta: Tóth Mihály nem pártpolitikusként, hanem szakértőként tagja a testületnek, amelybe "nem válogattak párttagokat".
A cikk itt folytatódik tovább.


     
Duray tovább ostoroz
Ismét bírálta a magyar kormány eljárását a Szórvány Tanács létrehozásával kapcsolatban Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke.

A távirati irodának nyilatkozva is bírálta a hétfőn megalakult Szórvány Tanács miatt a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) Duray Miklós. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) stratégiai alelnöke szerint a hivatal presztízskérdésként kezeli a szórványban élő magyarokkal foglalkozó testület ügyét.

Duray úgy vélte, hiba lenne, ha a rendelkezésre álló pénzforrásokat konferenciákra és szakvélemények elkészíttetésére költené el a tanács, amely a MEH mellett fog működni. A szlovákiai magyar politikus szerint a Szórvány Tanács tagjai között olyan személyek is vannak, akiknek nincs legitimitásuk a határon túli magyar közösségekben, vagy eddig nem foglalkoztak a szórvány kérdéskörével. Duray Miklós tegnapi lapszámunkban is bírálta a MEH eljárását, amikor azt nyilatkozta, hogy a Szórvány Tanácsba annak a Törzsök Erikának az ismeretségi köréből válogatták a szakértőket, aki a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója. A politikus saját honlapján is közölt írásában pedig azt hangsúlyozta, hogy néhány hét leforgása alatt hirtelen két testület is alakul a szórványmagyarság megsegítésére. Ezek egyike a már említett Szórvány Tanács, míg a másik munkacsoport ma alakul meg a Szili Katalin országgyűlési elnök által patronált Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) keretében.
A cikk itt folytatódik.


     
Szórványbiznisz
Szóról szóra
Nem tartja megalapozottnak Duray Miklósnak a hétfőn megalakult Szórvány Tanácsra vonatkozó bírálatát a Miniszterelnöki Hivatal. (…) Úgy véli, hogy a hazai sajtó egy részében (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) már a testület megalakulásának másnapján – Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke részéről – politikai jellegű támadás indult a tanács és tagjai ellen. Duray Miklós szerint a tanács "jelentős pénzek elfolyatásának eszköze lesz, meddő szakmai anyagokra és konferenciázgatásra". (MTI)

Találós kérdés: ki irányítja ma a nemzetpolitikai ügyeket Magyarországon? Nem, nem Göncz Kinga külügyminiszter, ő ez idő szerint egyáltalán nem irányít semmit. Az erős ember továbbra is egy bizonyos Törzsök Erika a határon túli magyar ügyekben. Róla két dolgot feltétlenül tudni kell: egyrészt kiterjedt baráti körének lelkes támogatója, másfelől nem pusztán hallomásból ismeri a szabad demokrata döntéshozók pénzosztási módszereit.

Mert legyünk őszinték, a mostani Szórvány Tanácsnak nagyjából annyi munkája és feladata lesz, amennyit honi liberálisaink előre megfontoltan elgondoltak. Vagyis zéró. Nagyon jól mutatnak viszont az efféle "szakmai" grémiumok, meg aztán odalöknek egy kis pénzmagot mindazoknak a határon inneni és túli szakembereknek, akik még szóba állnak Gyurcsány Ferencékkel.
A cikk itt folytatódik.

 

Minden nap rákattintok a Körképre, megnézem, h van-e rajta új cikk, és ha igen, akkor elolvasom/megolvasom/beleolvasok. De a szerzők listáját sosem szoktam megnézni. Igen ám, de a múltkor egy énblogon (itt töredelmesen be kell ismernem, van pár magánblog, amit látogatok) azt olvastam, hogy a szerző, jclayton, kiszáll a Körképből. Nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget, mert van, hogy nyűg a blogolás, és akkor le kell tenni a lantot, mint Poli, vagy mint én tettem 2007 végén. Vagy mint a felvidéki, aki úgy elment, hogy bottal üthetjük a nyomát, és tán már csak a gugli cached őrzi őt. Nincs ebben semmi. A blog egy önként vállalt dolog, senki nem kényszeríthet rá, hogy írj, és elszámolni sem kell az olvasónak. Ha nem írsz, nem fog látogatni. Ennyi. Attól még egy blog lehet jó. Különben sem a látogatottságért írjuk, hanem [a mondat tetszőlegesen befejezhető]

Aztán arra lettem figyelmes a gmailben, hogy a tizedes neve alatt az áll: tizedes.blogspot.com. Mi a faszom? - tettem fel a kérdést félig magamnak, hisz egyedül voltam a newsroomban. A blogot még 2007-ben kezdte a szerző, és 1 teljes bejegyzésig jutott, mely az Új Szó című szlovákiai magyar napilapban is megjelent jegyzetként, emiatt a rádiós kollégák kurvára utálják őt, de ilyen ez a kisebbségi sajtógettó. Aztán meg egy új bejegyzés, melyet nem a körképen, hanem itt publikált.

Nosza, megnéztem a körkép szerzőit, s biz' a távozást énblogján deklaráló jclaytont, a tetszhalott blogját feltámasztó tizedest, és a fenti két lépés egyikét sem tevő (de énblogot továbbra is író) tee-t nem találtam a szerzők között.

E bejegyzést olvasva persze lehet, hogy aki tudja, mi, mikor és miért történt, az röhög, hogy csak most vettem ezt észre, közben meg kituggya' mióta van ez így. De tényleg csak tegnap vettem észre. Mindenesetre a Körképet korai volna még temetni, azonban a három jótottú szerző hiányát bizonyosan meg fogják érezni.

De reméljük, a mivanmivanmivan? kérdésére csakhamar választ kaphatunk. Mondjuk pénteken?

Egy korábbi posztban értekeztem arról, hogy a napi szinten jelenlevő halál – melynek fontosságát e blog szerzője a címbe emeléssel is hangsúlyozta, K. Gyula (1878-1933) budapesti lakos nyomán – kicsit érzéketlenné teszi az embert, azonban ez a tegnapi nap ilyen szempontból is (túl) erős volt. Egy 8 és egy 11 éves gyerek halt meg az utakon. Az alábbi híreket az Új Szóban találtam. Ez mind hétfői baleset, amelyet kedden adnak ki a rendőrségi szóvivők. Az alamuszibbak szerdán, így lehet, hogy a statisztika még nőni fog. Mindenképpen durva hétnek nézünk elébe, ha hétfőn négy halálos közlekedési balesettel indítunk. Szlovákia egész biztos, hogy nem fogja tudni teljesíteni a halálos közúti közlekedési balesetek csökkentésével kapcsolatban megfogalmazott EU-s vállalását. Íme négy mínuszos hír, mögötte négy tragédia.

11 éves kislány halt meg egy hétfő esti közlekedési balesetben Kassán. Az áldozat kiszaladt az úttestre, ahol egy Opel Astra 41 éves sofőrje elgázolta. A kislány a kórházban életét vesztette. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Nyolcéves kisfiút gázoltak halálra Albáron (Dunaszerdahelyi járás) hétfő este. A gyermek az út jobb oldalán haladt társaival, amikor egy Seat 23 éves vezetője elsodorta. A többi gyerek a baleset után elszaladt. Az áldozat kórházba szállítás közben vesztette életét. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Nem élte túl az érsekújvári járásbeli Nagysurány és Komjáti között a furgonnal való ütközést egy kerékpáros. A 47 éves férfit az ütközés az árokba lökte, a mögötte haladó felesége is súlyos sérüléseket szenvedett. A férfi kórházba szállítás közben meghalt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Tragikus közlekedési baleset történt a varannói járásbeli Tapolybeszterce községben. Egy 87 éves nyugdíjast elütött az autóbusz. Az áldozat a helyszínen életét vesztette. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

A hétfői baleseteknek lehet egy objektív oka, ez pedig a köd. És persze az, amiről már számtalanszor írtunk, hogy ma már minden fasz kaphat jogosítványt – vagy, írjuk szlovákiai magyar regionális köznyelvben, mert hála a Belgának, már Magyarországon is ismerik, noha nem mindenki tudja, hogy jogosítványt jelent, így jelen poszttal népművelést is végzünk: hajtásit. Valamint a sofőrök felkészületlensége, arroganciája. Ma – azt hittem, rosszul látok – szemtanúja voltam, hogy nem a prérin, hanem a belvárosban, a Földművelésügyi Minisztérium mögötti utcában egy kocsi állt üresen, vészvillogóval egy kanyarban. Az emberek dudáltak, szentségeltek, mutogattak, de a kocsihoz tartozó sofőr csaknem akart előkerülni. Így aztán dühösen továbbmentek, mivel csak a Daewo Ticók, és a Smartok tudtak mellette elmenni. De mivel a következő utca útkarbantartás és gázvezeték-javítás miatt le volt zárva, tovább kényszerültek a Safárik térre, ahonnan jóval problematikusabb kihajtani, nemcsak a délutáni csúcsban. Napalmot az ilyen sofőröknek. És ez csak egy példa.

 

Szóval ma ott tartunk, hogy nemhogy autóba ülni veszélyes, de lassan már az utcára kilépni is, mert elbasznak a járdán vagy az útpadkán.

Ezen a hétvégén nem volt lovi Pozsonyban, így T-vel lementünk Pestre, az ügetőre. Soha nem voltam még ott előtte, ez volt az első túrám a Kincsem Parkba. Előtte soha nem jártam még ott. Mert nekem elég a ligetfalui pálya, meg Pardubice.

Relatíve könnyen odataláltunk az Albertirsai úti pályára. A régi épület elé felbasztak egy modern, hangulattalan épületet, ami olyan, mint egy focipálya tribünje. Lent nagyon piszkos büfé, Pesthez képest korrekt árakkal, és hangulattalan csarnok, ahol fogadni lehet. Ami rögtön látszik, hogy a pálya nagyon messze van a lelátótól. A pálya túlsó fele mér nagyon rosszul látszik.

Ami a legszomorúbb volt, az a kihaltság a lelátón. Szombat délután volt a kétmilliós nagyvárosban, és legfeljebb 100 ember lézengett a hatalmas tribünön. Ennyire nem érdekel senkit a lóverseny Magyarországon? Vasárnap galopp volt, az egyik verseny a St. Leger volt, lehet, hogy azon többen voltak, nem tudom. De ez így nagyon lehangoló volt. Csupa mosdatlanszájú, megfáradt öreg, akik a legválogatottabb trágárságokat kiabálták a hajtók felé.

Pardubiceről ne beszéljünk, mert az szakrális tér, földi dolgokkal nem hasonlítható. De Pozsonyban a lovi még a gyengébb versenynapokon is tele van, noha a szlovák főváros jóval kisebb, mint a magyar. Az épület nem kő, csak ilyen pléh, meg hegesztett vas, de a hangulat sokkal nagyobb. A lovak nem messze, a halál faszán futnak, hanem ott a nézők előtt, ha esős nap után van a verseny, az első sorokban ülőkre fölszökik a sár. A pálya tele van gyerekekkel, akik lovagolhatnak, vagy különböző hülyeségek megvételére vehetik rá a szüleiket. Mozgás van, élet van stb. A Kincsem Parkban - szeretném hangsúlyozni, hogy ezen az egy szombaton, tehát, lehet, h az év többi szombat-vasárnapján tömegek tombolnak itt - nem ez volt a helyzet. Kár.

Ma délután el kellett ugranom valahová. Mivel online is voltam, kezemben a notebookkal csörtettem lefelé, mert anélkül egy lépést sem teszek. A földszinten találkoztam az egyik szomszéd 16 éves lányával. Szia - mondom neki. Csókolom - mondja ő. Hú bazmeg! Hát, ez nagyon kemény volt. Jó, hogy azt nem mondta: csókolom, bácsi! 

Öregszem?

"Ha szarból építkezünk, lehet, hogy összedől, lehet, hogy nem dől össze, de akkor is büdös marad."