Ezen a hétvégén nem volt lovi Pozsonyban, így T-vel lementünk Pestre, az ügetőre. Soha nem voltam még ott előtte, ez volt az első túrám a Kincsem Parkba. Előtte soha nem jártam még ott. Mert nekem elég a ligetfalui pálya, meg Pardubice.
Relatíve könnyen odataláltunk az Albertirsai úti pályára. A régi épület elé felbasztak egy modern, hangulattalan épületet, ami olyan, mint egy focipálya tribünje. Lent nagyon piszkos büfé, Pesthez képest korrekt árakkal, és hangulattalan csarnok, ahol fogadni lehet. Ami rögtön látszik, hogy a pálya nagyon messze van a lelátótól. A pálya túlsó fele mér nagyon rosszul látszik.
Ami a legszomorúbb volt, az a kihaltság a lelátón. Szombat délután volt a kétmilliós nagyvárosban, és legfeljebb 100 ember lézengett a hatalmas tribünön. Ennyire nem érdekel senkit a lóverseny Magyarországon? Vasárnap galopp volt, az egyik verseny a St. Leger volt, lehet, hogy azon többen voltak, nem tudom. De ez így nagyon lehangoló volt. Csupa mosdatlanszájú, megfáradt öreg, akik a legválogatottabb trágárságokat kiabálták a hajtók felé.
Pardubiceről ne beszéljünk, mert az szakrális tér, földi dolgokkal nem hasonlítható. De Pozsonyban a lovi még a gyengébb versenynapokon is tele van, noha a szlovák főváros jóval kisebb, mint a magyar. Az épület nem kő, csak ilyen pléh, meg hegesztett vas, de a hangulat sokkal nagyobb. A lovak nem messze, a halál faszán futnak, hanem ott a nézők előtt, ha esős nap után van a verseny, az első sorokban ülőkre fölszökik a sár. A pálya tele van gyerekekkel, akik lovagolhatnak, vagy különböző hülyeségek megvételére vehetik rá a szüleiket. Mozgás van, élet van stb. A Kincsem Parkban - szeretném hangsúlyozni, hogy ezen az egy szombaton, tehát, lehet, h az év többi szombat-vasárnapján tömegek tombolnak itt - nem ez volt a helyzet. Kár.
Relatíve könnyen odataláltunk az Albertirsai úti pályára. A régi épület elé felbasztak egy modern, hangulattalan épületet, ami olyan, mint egy focipálya tribünje. Lent nagyon piszkos büfé, Pesthez képest korrekt árakkal, és hangulattalan csarnok, ahol fogadni lehet. Ami rögtön látszik, hogy a pálya nagyon messze van a lelátótól. A pálya túlsó fele mér nagyon rosszul látszik.
Ami a legszomorúbb volt, az a kihaltság a lelátón. Szombat délután volt a kétmilliós nagyvárosban, és legfeljebb 100 ember lézengett a hatalmas tribünön. Ennyire nem érdekel senkit a lóverseny Magyarországon? Vasárnap galopp volt, az egyik verseny a St. Leger volt, lehet, hogy azon többen voltak, nem tudom. De ez így nagyon lehangoló volt. Csupa mosdatlanszájú, megfáradt öreg, akik a legválogatottabb trágárságokat kiabálták a hajtók felé.
Pardubiceről ne beszéljünk, mert az szakrális tér, földi dolgokkal nem hasonlítható. De Pozsonyban a lovi még a gyengébb versenynapokon is tele van, noha a szlovák főváros jóval kisebb, mint a magyar. Az épület nem kő, csak ilyen pléh, meg hegesztett vas, de a hangulat sokkal nagyobb. A lovak nem messze, a halál faszán futnak, hanem ott a nézők előtt, ha esős nap után van a verseny, az első sorokban ülőkre fölszökik a sár. A pálya tele van gyerekekkel, akik lovagolhatnak, vagy különböző hülyeségek megvételére vehetik rá a szüleiket. Mozgás van, élet van stb. A Kincsem Parkban - szeretném hangsúlyozni, hogy ezen az egy szombaton, tehát, lehet, h az év többi szombat-vasárnapján tömegek tombolnak itt - nem ez volt a helyzet. Kár.
