A hírlapíró és a halál

Épp ma mondtam Tizedes kollégának, hogy a nagy F-projekt miatt már hosszú ideje nincs időm egy normális bejegyzést írni, csak fragmentumok vannak. Mert ahogy a Toldiban olvashatjuk - nem a Pajzánban, az AJ-félében - most van a dandárja réten a munkának. Az általam végzett tevékenységi formák közül pedig csak egy atemporális.

***

Faszás a tankönyvek körül a parlamentben és a kormányban. Ezt ma több tételben boncolgattam. Így aztán irritáló volt este a tévében is újra végighallgatni azokat a buta politikusi nyilatkozatokat. Színtiszta nyelvi imperializmusra való törékvés.

***

A tankönyvügyben nyilatkozó Berényi Jóska arca alá a Joj ma esti híradójában azt írták, hogy Bérényi. A kurva életbe, ez az ember 19 éve ott van a politikában, és a Number 2 kertévében nem tudják a nevét rendesen leírni. Ez nem az első eset.

***

Holnap reggel áll a törvényszék elé az Adamčo-fiú és Balogh József, alias Jotyu, a hidasi gyilkosok. Kevesen tudják, hogy ez utóbbi elvált, a feleségének ítélték a gyereket, de a nagyszülők nem adták neki oda. És a környékbeli, cselekvésre jogosult szervek, nyilván Braňo szabadlábon levő cimboráitól tartva nem tesznek semmit az ügyben.

***

Ma pálcát törtek Lubomír Bulík vezérkari főnök felett. Az utód számomra egyelőre nem ismert. Bulík tkp. nem csinált semmit. De hát mit csináljon egy olyan ország vezérkari főnöke, mint Szlovákia?

***

Ez az egyik kedvencem a mai bulvárhírek közül: Nem kért személyi igazolványt a nemi aktus előtt a mucsényi (Losonci járás) 25 éves Peter Galamb, így 6,5 évre újra a rács mögé költözhet a négyszer már büntetett férfi. A vád szerint Galamb többször szexuális kapcsolatot létesített egy kiskorúval. A cikk az eredeti helyen folytatódik.
Hát, azt hiszem, erre mondják, hogy rábaszott.

***

Fontolgatom, hogy az oldaldobozba beteszem az eltűnt személyek rendőrségi linkjét. A blog.hu-n van is egy ilyen blog, ahová valaki a keresettek fotóit nyomja ki. Ez nagyon szép, emberközpontú dolog, én nem fogom ezt tenni, e blog célja nem ez. De nagyon sok eltűnt van, a 15 éves pozsonyi buta kislányon át az alzheimeres nagymamáig.

***

***

A napokban vonaton és buszon utazva elolvastam Végh Antal Jégzajlás című kisregényét. Nekem Végh Antal a Könyörtelenült jelenti, meg az Erdőháton, Nyírent, így a kimondottan kumenista termelési kisregény óriási csalódás volt.

***

***

És akkor a mai, ugyancsak hosszúra nyúlt nap lezárásaként: There are so many things that / I need to say to you...

18 hónapos távollét után tért vissza a tévéképernyőkre Jack Bauer, az
egyetlen ember, aki sikerrel veheti fel a harcot Walker köríves
rúgásaival szemben, és a várakozásoknak megfelelően nyert is vasárnap
este: összesen 12 millió néző látta, ahogy rendet tesz egy képzeletbeli
afrikai országban.

A cikk az eredeti helyen folytatódik.

Mindenki tudja, hogy az olvasó az a szociokulturális közeg, amely bla-bla-bla. Mindent az olvasókért, nézőkért, hisz az ő újságosbódéban hagyott aprójuk, kattintásuk, távkapcsológomb-nyomásuk hozza a reklámot, mely aztán eltart bennünket. Néha azonban a szerkesztőnek jogosan van tele a töke a hülye olvasókkal. Hangsúlyozom, nem az olvasókkal, a hülye olvasókkal, akik:
- szóvá tesznek egy vesszőhibát. (Igen, annak nem kéne ott lenni, de a nagy nyomtatott lapokban is van, pedig azok alkalmaznak korrektort. Egy bizonyos hírmennyiségnél előfordul, még ha küzd is ellene az ember.)

- faszságokat üzengetnek a kommentekben, vagy a szerkesztőségi üzenődobozban, és azt hiszik, hogy viccesek. (A kollégák 100%-os fordulatszámon pörögnek, nincs idejük a faszságaidra, köcsög.)

- folyton azt kérdezik, ti valami honlapról szeditek le a híreket? (Nem, a hír épp olyan áru, mint a Tesco gazdaságos savanyú uborka. Hírügynökségek árulják, kilóra, mint a burgonyát.)

- és még sorolhatnám.

Néha pedig úgy látom, hogy a kommentezés egyenesen a barmok előjoga. Egy-egy hírportált Xezren olvasnak, miért van az, hogy 60-80%-ban csak a varÁNUSz fajta olvasó hagyja ott a lenyomatát?

Aki magára ismert a leírásban, annak küldeném a következő dalocskát:

Vártam ezzel a bejegyzéssel, vártam, de nem kerültem ihletettebb állapotba (az ihlet a lusták mentsvára). Először azt gondoltam, hogy halálhírének közzététele napján, november 9-én írok róla.

A Magyar Írószövetség fájdalommal tudatja, hogy 2008. november 8-án elhunyt Czigány Lóránt író, irodalomtörténész.
Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvű kötet szerzője. Kimagasló jelentőségű műve (a The Oxford History of Hungarian Literature – From the Earliest Times to the Present) 1984-ben jelent meg. Az angliai magyar emigráció intellektuális fórumának, a londoni Szepsi Csombor Körnek (1964–1989) is az elnöke volt. Írok, tehát vagyok – Emigráns napjaim múlása, 1971-1981 című önéletrajzi írása 2005-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg.
Czigány Lóránt temetéséről később gondoskodnak.

Aztán sok volt a meló, a napi is, meg a nagy F-projekt, meg minden. Mert ezt a bejegyezést nem lehet úgy megírni, mint valamelyik másikat. Gondoltam, hogy majd a temetés napján

"mind vándorok és jövevények vagyunk e földön" (Szent Pál levele a zsidókhoz 11.13)
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Czigány Lóránt író, irodalomtörténész 2008. november 8-án, 74. életévében elhunyt. Búcsúztatása a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában lesz, november 21-én, pénteken, 12.45 órakor.

Aztán ez is elmúlt, de csaknem volt időm olyan hangulatba kerülni, hogy méltathassam a jeles literátust. Czigány Lóránt érdemei a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén elévülhetetlenek. A hivatalos irodalom biztosan ekként méltatja őt.
A blog azonban egy szertelen műfaj, emlékezzünk meg róla, mint a Pajzán Toldi tudós szerkesztőjéről. Aki keresni kezd a weben, hibázik, ott ugyanis csak a brutális, szövegromlásos verzió érhető el. A Pajzán Toldi szövegileg leghitelesebb változata ugyanis csak az általa szerkesztett, és a Kortárs kiadónál napvilágot látott könyvecskében érhető el. Ennek főbb könyvészeti mutatói a következők:

Főcím:
    Pajzán Toldi : a szexuális őserő eposza ; [a fellelhető kéziratos, nyomtatott és hangszalagon megőrzött forrásokból készült kritikai kiadás] / Czigány Lóránt

Megjelenés:
    Bp. : Kortárs, 1997

Dokumentumtípus:
    könyv

Formátum:
    127 p. ; 14 cm

Nyelv:
    magyar

Tárgyszó:
    Magyar irodalom — erotikus — 20. sz.

ISBN:
    963 8464 08 9

Elment hát Czigány Lóránt. Emlékére álljon itt pár passzus a jeles írásműből, melyet ő tett élvezhető formában elérhetővé az utókor számára (csak pár passzust idézünk, melyet emlékezetből tudunk, a könyv ui. otthoni könyvtáramban van, én meg nem otthon írom ezt a posztot).

Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy beteg borjú fingik néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Jaj de régen volt már, mikor itt még basztak.

Haj magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi,
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?

Csótáros lováról pattant Miklós lábra,
Felgerjedt haragja horgadt mérges lángra,
Égnek álló fasszal Pisa tornyát verte,
Élő bizonyság rá, hogy még ma is ferde.

Koporsó fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszor felállott.
S rácsapott a nádor rücskös valagára,
Aki ijedtében…

Lekortyolt egy liter rumos kávét zaccal,
S nekirugaszkodott kevély magyar daccal.


Nem tud itt már dugni, csak néhány kun, s pár móc,
Bukjék ki a ködből faszod, mint az árboc.
Szaladj öreg tökös, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg ez utolsó, e leghősibb tornát.

Kedves Czigány Lóránt, öreg tökös, ki az egész SSPESZK úri közönségének szereztél feledhetetlen perceket egykor: nyugodj békében!

A hétvégén alkalmam nyílt megismerkedni egy kelet-szlovákiai, magyar anyától és szlovák apától származó fiatalemberrel, akit a családi élet Budapestre vetett, és ott a szlovák gimnázium tanulója lett. Mivel Budapestre kerülését megelőzően szlovák közegben élt, a magyart akcentussal, de jól beszéli, kb. úgy, mint amikor egy magyar szlovákul beszél. Elmondta, hogy amíg a szlovmagy kapcsolatok nem éleződtek ki ennyire, addig az iskolában mindenki a románokat - azaz a Romániából jött szlovákokat - utálta. Amióta ez a helyzet tart, azóta a szlovák gimnáziumban a szlovákiai szlovákokat basztatják. Az ilyesmitől nagyon szomorú tudok lenni. Zsolnán sose volt a legényke, Slotát csak a tévében látta, ő aztán végképp semmiről nem tehet, és mégis ő szív. És persze számos szlovák iskolába járó magyar gyerek, főként ahol kevesen vannak, így kicsi az érdekérvényesítő képességük. De ez akkor is olyan abszurd, tekintve, hogy cseppet sem vidám történetünk színhelye egy szlovák gimnázium...Találkozás egy fiatalemberrel

Szabad-e elhinnünk azt, amit egy párt sosemvolt szakmai hitelét rég eljátszott udvari újságírója ír meg? Érdekesmód sokkal jobban zavar, ha ilyesmi a "nemzeti oldalon" történik.

 

Azt hiszem, most nagyon messzire mentek a fiúk.

Divat a marketingeseket és a HR-eseket szakmányban szidni. Ezzel nem tudok teljes mértékben azonosulni, mivel normális HR-est már láttam. Hármat. Na de marketingest…

Tegnap egy magyarországi postásautón elborzasztó feliratot véltem felfedezni. Tisztelt Vezérigazgató Úr! Jól tenné, ha azonnal kirúgná a Magyar Posta reklám- és marketingigazgatóját, vagy ha külső cégnek adják ki a marketingdolgokat, és ön nem a tarkónlövés mellett dönt, akkor minimum bontson velük szerződést. Mert aki ezt leírja, az akár az árvaházi gyerekek vacsorapénzének elsikkasztására is képes. A felirat így festett: A Posta házhoz megy.

Döbbenet! Hát mégis, hova a faszomba menjen? Jól is néznénk ki, ha nem házhoz jönne. Gondolom, egy copywriter meg felvett egy valag pénzt érte, és még vállon is veregette a kreatív teamleader: jó volt Bélám, ez aztán a szlogen. Demagóg utóhang: és mindezt a magyar adófizetők pénzéből.

Egy nyári depresszív posztomban arról írtam, hogy a Felvidékit csak kegyeleti okokból nem vettem ki az oldaldobozból. Nos, bevallom, mikor ezt leírtam, nem gondoltam volna, hogy ugyan nem fehér lovon, de novemberben a Felvidék(i) visszatér (Az információ forrása a Komáromi blog. Azt mondják, hogy a Gyurcsán-Ficón látták őt. Csessze meg, hogy én is ott voltam, én meg nem láttam...). Úgy tűnt el, mint a kevés időt megért, a dizájnjából nem bizonyosan heteroszexuális beállítottságra következtetni engedő, olvasmányos Szlovákia blog. Nyomkereső szerint egy újvári arc írta. (Forrás: szóbeli közlés itt )
A Felvidéki most kicsit patetikusra sikeredett belépővel ugyan, de újra itt van. Nem tudom ki, de (talán) nem is lényeges. A régi blogjában kemény dolgokat mondott ki. Vajh’ az archívum nem tér vissza valamilyen formában?
Most már csak Polit várjuk a fedélzetre... (Ő azonban nemigen akar jönni.)