A hírlapíró és a halál

A hétvégén alkalmam nyílt megismerkedni egy kelet-szlovákiai, magyar anyától és szlovák apától származó fiatalemberrel, akit a családi élet Budapestre vetett, és ott a szlovák gimnázium tanulója lett. Mivel Budapestre kerülését megelőzően szlovák közegben élt, a magyart akcentussal, de jól beszéli, kb. úgy, mint amikor egy magyar szlovákul beszél. Elmondta, hogy amíg a szlovmagy kapcsolatok nem éleződtek ki ennyire, addig az iskolában mindenki a románokat - azaz a Romániából jött szlovákokat - utálta. Amióta ez a helyzet tart, azóta a szlovák gimnáziumban a szlovákiai szlovákokat basztatják. Az ilyesmitől nagyon szomorú tudok lenni. Zsolnán sose volt a legényke, Slotát csak a tévében látta, ő aztán végképp semmiről nem tehet, és mégis ő szív. És persze számos szlovák iskolába járó magyar gyerek, főként ahol kevesen vannak, így kicsi az érdekérvényesítő képességük. De ez akkor is olyan abszurd, tekintve, hogy cseppet sem vidám történetünk színhelye egy szlovák gimnázium...Találkozás egy fiatalemberrel