Vártam ezzel a bejegyzéssel, vártam, de nem kerültem ihletettebb állapotba (az ihlet a lusták mentsvára). Először azt gondoltam, hogy halálhírének közzététele napján, november 9-én írok róla.
A Magyar Írószövetség fájdalommal tudatja, hogy 2008. november 8-án elhunyt Czigány Lóránt író, irodalomtörténész.
Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvű kötet szerzője. Kimagasló jelentőségű műve (a The Oxford History of Hungarian Literature – From the Earliest Times to the Present) 1984-ben jelent meg. Az angliai magyar emigráció intellektuális fórumának, a londoni Szepsi Csombor Körnek (1964–1989) is az elnöke volt. Írok, tehát vagyok – Emigráns napjaim múlása, 1971-1981 című önéletrajzi írása 2005-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg.
Czigány Lóránt temetéséről később gondoskodnak.
Aztán sok volt a meló, a napi is, meg a nagy F-projekt, meg minden. Mert ezt a bejegyezést nem lehet úgy megírni, mint valamelyik másikat. Gondoltam, hogy majd a temetés napján
"mind vándorok és jövevények vagyunk e földön" (Szent Pál levele a zsidókhoz 11.13)
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Czigány Lóránt író, irodalomtörténész 2008. november 8-án, 74. életévében elhunyt. Búcsúztatása a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában lesz, november 21-én, pénteken, 12.45 órakor.
Aztán ez is elmúlt, de csaknem volt időm olyan hangulatba kerülni, hogy méltathassam a jeles literátust. Czigány Lóránt érdemei a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén elévülhetetlenek. A hivatalos irodalom biztosan ekként méltatja őt.
A blog azonban egy szertelen műfaj, emlékezzünk meg róla, mint a Pajzán Toldi tudós szerkesztőjéről. Aki keresni kezd a weben, hibázik, ott ugyanis csak a brutális, szövegromlásos verzió érhető el. A Pajzán Toldi szövegileg leghitelesebb változata ugyanis csak az általa szerkesztett, és a Kortárs kiadónál napvilágot látott könyvecskében érhető el. Ennek főbb könyvészeti mutatói a következők:
Főcím:
Pajzán Toldi : a szexuális őserő eposza ; [a fellelhető kéziratos, nyomtatott és hangszalagon megőrzött forrásokból készült kritikai kiadás] / Czigány Lóránt
Megjelenés:
Bp. : Kortárs, 1997
Dokumentumtípus:
könyv
Formátum:
127 p. ; 14 cm
Nyelv:
magyar
Tárgyszó:
Magyar irodalom — erotikus — 20. sz.
ISBN:
963 8464 08 9
Elment hát Czigány Lóránt. Emlékére álljon itt pár passzus a jeles írásműből, melyet ő tett élvezhető formában elérhetővé az utókor számára (csak pár passzust idézünk, melyet emlékezetből tudunk, a könyv ui. otthoni könyvtáramban van, én meg nem otthon írom ezt a posztot).
Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy beteg borjú fingik néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Jaj de régen volt már, mikor itt még basztak.
Haj magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi,
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?
Csótáros lováról pattant Miklós lábra,
Felgerjedt haragja horgadt mérges lángra,
Égnek álló fasszal Pisa tornyát verte,
Élő bizonyság rá, hogy még ma is ferde.
Koporsó fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszor felállott.
S rácsapott a nádor rücskös valagára,
Aki ijedtében…
Lekortyolt egy liter rumos kávét zaccal,
S nekirugaszkodott kevély magyar daccal.
Nem tud itt már dugni, csak néhány kun, s pár móc,
Bukjék ki a ködből faszod, mint az árboc.
Szaladj öreg tökös, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg ez utolsó, e leghősibb tornát.
Kedves Czigány Lóránt, öreg tökös, ki az egész SSPESZK úri közönségének szereztél feledhetetlen perceket egykor: nyugodj békében!
A Magyar Írószövetség fájdalommal tudatja, hogy 2008. november 8-án elhunyt Czigány Lóránt író, irodalomtörténész.
Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvű kötet szerzője. Kimagasló jelentőségű műve (a The Oxford History of Hungarian Literature – From the Earliest Times to the Present) 1984-ben jelent meg. Az angliai magyar emigráció intellektuális fórumának, a londoni Szepsi Csombor Körnek (1964–1989) is az elnöke volt. Írok, tehát vagyok – Emigráns napjaim múlása, 1971-1981 című önéletrajzi írása 2005-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg.
Czigány Lóránt temetéséről később gondoskodnak.
Aztán sok volt a meló, a napi is, meg a nagy F-projekt, meg minden. Mert ezt a bejegyezést nem lehet úgy megírni, mint valamelyik másikat. Gondoltam, hogy majd a temetés napján
"mind vándorok és jövevények vagyunk e földön" (Szent Pál levele a zsidókhoz 11.13)
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Czigány Lóránt író, irodalomtörténész 2008. november 8-án, 74. életévében elhunyt. Búcsúztatása a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában lesz, november 21-én, pénteken, 12.45 órakor.
Aztán ez is elmúlt, de csaknem volt időm olyan hangulatba kerülni, hogy méltathassam a jeles literátust. Czigány Lóránt érdemei a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén elévülhetetlenek. A hivatalos irodalom biztosan ekként méltatja őt.
A blog azonban egy szertelen műfaj, emlékezzünk meg róla, mint a Pajzán Toldi tudós szerkesztőjéről. Aki keresni kezd a weben, hibázik, ott ugyanis csak a brutális, szövegromlásos verzió érhető el. A Pajzán Toldi szövegileg leghitelesebb változata ugyanis csak az általa szerkesztett, és a Kortárs kiadónál napvilágot látott könyvecskében érhető el. Ennek főbb könyvészeti mutatói a következők:
Főcím:
Pajzán Toldi : a szexuális őserő eposza ; [a fellelhető kéziratos, nyomtatott és hangszalagon megőrzött forrásokból készült kritikai kiadás] / Czigány Lóránt
Megjelenés:
Bp. : Kortárs, 1997
Dokumentumtípus:
könyv
Formátum:
127 p. ; 14 cm
Nyelv:
magyar
Tárgyszó:
Magyar irodalom — erotikus — 20. sz.
ISBN:
963 8464 08 9
Elment hát Czigány Lóránt. Emlékére álljon itt pár passzus a jeles írásműből, melyet ő tett élvezhető formában elérhetővé az utókor számára (csak pár passzust idézünk, melyet emlékezetből tudunk, a könyv ui. otthoni könyvtáramban van, én meg nem otthon írom ezt a posztot).
Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy beteg borjú fingik néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Jaj de régen volt már, mikor itt még basztak.
Haj magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi,
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?
Csótáros lováról pattant Miklós lábra,
Felgerjedt haragja horgadt mérges lángra,
Égnek álló fasszal Pisa tornyát verte,
Élő bizonyság rá, hogy még ma is ferde.
Koporsó fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszor felállott.
S rácsapott a nádor rücskös valagára,
Aki ijedtében…
Lekortyolt egy liter rumos kávét zaccal,
S nekirugaszkodott kevély magyar daccal.
Nem tud itt már dugni, csak néhány kun, s pár móc,
Bukjék ki a ködből faszod, mint az árboc.
Szaladj öreg tökös, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg ez utolsó, e leghősibb tornát.
Kedves Czigány Lóránt, öreg tökös, ki az egész SSPESZK úri közönségének szereztél feledhetetlen perceket egykor: nyugodj békében!
