A hírlapíró és a halál

Amint azt már korábban jeleztem, augusztus 21-22. táján új háziállattal gazdagodtunk. Eleinte tovább akartuk passzolni, mert már van egy macskánk, de végül  megtartottuk. Aztán kiderült, van egy ilyen nevű település is.
Csicsóka mára öntudatos kamasszá lett, téli szőrt növesztett, eszik, mint a gép, súlya már legalább két kg. Ennek a továbbiakban még lesz jelentősége. Ma reggel Csicsóka bekéredzkedett az előtérbe, és ott egy új élőlényt látott, a fagy elől bemenekített kínai rózsát. Nosza, gondolta, közelebbről is szemügyre veszi. Azt nem tudtam lekapni, amint a körmeit köszörülte a szárán, de aztán magabiztos mozdulattal felugrott a tetejére. A növény imbolygott, mert nem nagyon bírta a terhelést. A növény gazdája ezt persze nem díjazta, ennek ellenére mégsem verték agyon az anyám tyúkja státuszban levő négylábút, aki utána bűnbánó arccal leült a növény tövébe. Hát lehet rá haragudni?

Nem is tudom, milyen jelző illenék leginkább a www.s-corp.sk oldal projektjére. Tegnap egy fővárosi villamosmegállóban lettem figyelmes egy falragaszra: Fotky revizorov: www.S-Corp.sk Ennyi volt rajta. És tényleg.

Nos, a teljes adatbázist esélyük sincs ezzel a formával begyűjteni, és ebben a „szakmában“ nagy a fluktuáció, így könnyen meglehet, hogy aki ott díszeleg ellenőrként, az egy hónap múlva már a Tesco rekeszraktárában ténykedik.

Amúgy meg mindenki vegyen jegyet.

Ma két blogos dologról. Az egyik.
A minap az i-do-web blogon olvastam a Veszélyes blogolás című bejegyzést, melynek egy bekezdése kitér a babablogokra. Nos, valóban: "mit fognak szólni a gyermekek ahhoz, amikor 10 év múlva szembesülnek azzal, hogy szüleik mit írtak róluk. Ráadásul az örökkévalóságnak." Szerintem nagy hiba írástudatlan gyermekünk helyett blogot vezetni, kb. akkora, mint magzatunk ultrahangképét regisztrálni egy közösségi portálon. Mert milyen alapon dönti el egy szülő, hogy gyermeke 18 évesen fogja-e akarni, hogy a wilághálón csupasz seggel bilin ülő felvételek jelenjenek meg róla, ha valaki beírja a nevét egy keresőbe? (Pláne, ha még viszi is valamire.) Melyikünk szerette, ha anyánk az itthoni bemutatásig eljutott barátnőinknek elkezdte mutogatni azt a fekete-fehér féynképpaksamétát, amely pelenkában stb. ábrázolt bennünket...

A másik téma,
mely most izgalomban tartja a magyar blogoszférát, az a blog.hu-n a reklámok kérdése. Gondolom, mindenki tudja, miről van szó, aki nem, azoknak egy összefoglalás itt . Vagy aki nem akarja végigolvasni: aki nem enged reklámot elhelyezni a blogjára, nem kerülhet ki az indexre.

A blog.hu kezelőfelülete nem jobb és nem rosszabb a freeblognál, az egyetlen pozitívum, amit a kicsit unalmas, ritkán frissülő, és a freebloggereken kívül mások által nemigen látogatott freeblogos címlappal szemben kínálni tudtak, az az index címlapjára való kikerülés. S bár a szerkesztők a főoldali blogok egy részét egy szűk körből válogatták, a "kisblogoknak" is volt esélyük a maguk 15 perc hírnevére, s egy-egy ilyen kikerülés után lehet, hogy valaki 
beletette őket a gugliríderébe, vagy alkalmanként visszajárt. Ezért volt csábítóbb a blog.hu-n blogolni azoknak, akik kifejezetten arra mennek, hogy minél többen olvassák őket.

Namost itt ez a reklámdolog. A blogger sztem alapvetően azt gondolja, hogy az én blogom az enyém, ne tegyen rá senki semmit. Igen ám, de freeblog/blog.hu anyánktól ingyen kapjuk a lehetőségét a blogolásra. Nem kerül semmibe.

Akinek borsódzik a háta a gondolattól, hogy egy új szerelmet megéneklő blogbejegyzése felett egy akciós vécétisztító hirdetés fog megjelenni, esetleg egy  méretes vibrátor, az nyugodtan regisztrálhat saját domainnevet, vagy kereshet olyan szolgáltatót, amely (még) reklámmentes. Van ilyen.  (Persze nagy kérdés, hogy a politikai hirdetésekkel mi van, mert abban a pillanatban költöznék, ha egy SNS-hirdetés megjelenne a blogomon.)

S ne feledjük a Tankcsapda intelmét: Semmit nem adnak ingyen, akinek semmije nincs, mi a faszban higgyen. Az index nem = a karitásszal, a netes szolgáltatásnak pedig bizony ára van. 

A Riperterek Határok Nélkül tájékoztatása szerint Qari Muhammad Shoaibot, a pakisztáni Khabar Kar regionális lap munkatársát pakisztáni katonák lelőtték. Aki vele volt az autóban, azt állítja, hogy a katonák figyelmeztetés nélkül nyitottak tüzet. A hadsereg szerint az újságíró a figyelmeztető lövések ellenére sem állt meg, a biztonsági erők ennek következtében nyitottak tüzet. A kollégának két feleségétől hat gyermeke született. Egy olyan országban, mint Pakisztán, kétlem, hogy valaha kiderül az igazság.  

Ehhez képest kutyafasza, hogy Polgár Gézát, a Fókusz riporterét a hosszú, kínkeserves munkával megszervezett, rejtett kamerás, korrupcióellenes riportja miatt rabosították. Mert - mint a fenti példa mutatja -, akár le is lőhették volna. De a tendencia mindenképp figyelemre méltó. Azt üzeni a nézőnek/olvasónak, hogy ha korrupciót látsz, hajtsd le a fejed, ne próbálj tenni ellene, mint köcsög Imre a Barátok köztben, mert majd téged is jól rabosítanak, és ott majd análisan inzultálnak az ózdiak.

Egy másik webhelyen már közreadtam ezt a videót, s a blogom látogatottsága annak csupán (jó, ha) tizede, de azért betesszük ide is, mert zseniális. Épp olyan egyszerű, a tábortűznél való közös éneklés illúzióját keltő dalocska, mint a MaSZoP Igen-igen nótája. Egy tegnapi hír szerint 600 ezren látták. Nos, mára ez a szám 700 felett van. Letelt a munkaidő(m), énekeljünk együtt: O'Leary, O'Reily, O'Hare and O'Hara/There's no one as Irish as Barack O'Bama:).
Az opus a Hardy Drew and the Nancy Boys számlájára írható.

Mintegy 15 perce jöttem el a Szinnyei József Könyvtár Nádor utcai részlegéből, ahol egy - ha jól láttam Sony mini DV-s - kamerával felszerelt faszi forgatott Habodász Istvánnal. Előbb nézelődnie kellett a könyvek között, majd pár könyvvel a kezében végigmenni a folyosón. Valszeg vágóképek lesznek, mert hangot nem játszottak fel, ill. nem láttam külső mikrofont.

Aki látta tegnap az egyébként általában jó Paľba című műsort a Markízán, s benne Lenka Dale riportját a DAC-Slovan labdarúgó mérkőzésről, az könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy a vezető kereskedelmi televízió a kormány szekerét tolja.

Minden héten megnézem a Paľbát, és még a múlt heti adás végén jelezték, hogy ez lesz a téma, így gondolom, többen látták, mint egyébként. Hisz ez a téma kis túlzással most már mindenkit érdekel, a blogon, és egy sokkal látogatottabb webhelyen is, amelyhez közöm van, ez a leggyakoribb keresőkifejezés.

Lenka Dale amúgy profi, tehát nem tudom, hogy meggyőződésből csinálta-e ezt a riportot, vagy fizettek neki érte. Az anyag látszólag rendben volt. Nagyon szépen, érzékletesen bemutatta a tüntetést bp-i szlovák nagykövetség előtt, Gyurcsányt a parlamentben stb. stb. stb.

Csak egy kérdést került, miként szűzlány a pajszert: MIÉRT? Kommandósroham, egymáson taposó szurkolók, sőt, a meccset követő hétfői lapok által bevetett "masaker" kifejezés is elhangzott. Bevágták a fotókat mutogató Kaliňákot is. De hogy miért került sor a rohamrendőrök rohamára, azt nem érintették. Lenka, eddigi munkásságát szemlélve Ön sokkal jobb riporter ennél. Nem akarok lemenni Kövér Lászlóba, de amikor reggel a borotválkozótükrébe néz, akkor nem hányja le magát emiatt az anyag miatt?

Különösen veszélyesnek tarthatjuk azt, hogy az anyag tendenciózusan arra irányult, hogy a magyszlov faszás és a balkáni háborúk között vonjon párhuzamot. Az anyag úgy a bevágott politológusi nyilatkozatban, mint a narrációban ezt a tendenciát erősítette. Így aztán a másik riport, mely arról értekezett, hogy a homoszexuálisok által kultivált anális pumpával nem lehet autót lopni, kimondottan megnyugtató volt.

A határblokád nem jó megoldás. Ha valakinek baja van Robert Ficóval, menjen el az utcájába, és blokkolja annak a két végét. Vagy a kormányhivatalhoz vezető utat. Népibb beütésűek esetleg egy pótkocsinyi trágyát is vihetnek. De azt senki sem helyeselheti, hogy munkából jövő/munkába menő, vagy éppen csak bevásárolni akaró emberek - ráadásul zömében magyarok - szívjanak a két ország közötti feszült kapcsolatokra hivatkozó demonstrálók miatt. A szlovák külképviselet előtti tüntetés - szigorúan zászlóégetés nélkül - teljesen legitim megoldás. Ez is legitim,  mert a rendőrök nem vitték el a tiltakozókat, de hogy célravezető-e, az más kérdés. Meggyőződésem, hogy nem.

 

A vizuális típusoknak néhány videó a blokád egyes állomásairól.