A hírlapíró és a halál

Inkább arról kellene írni, hogy a Lux udvarban kevés "anyag" van a sonkás-gombás pizzán, azért viszont pozsonyi árat kérnek, de ezt meghagyjuk konyhamalac kollégának.

Mai kurta bejegyzésünkben pár médiaizével fogunk foglalkozni. Régebbiekkel is, mert a héten különböző okokból kevés időnk volt.

Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke megüzente a Szlovák Televíziónak,
hogy a logója nem eléggé nemzeti. Csaca legnemzetibb honleánya azt
szeretné, ha a tévé logója nemzeti színekben pompázna. A honleány
szerint a tévé még mindig nem teljesíti közszolgálati funkcióit. A hír
forrása - mi más? - természetesen a nemzetiek honlapja.

A mediálnen olvasom, hogy elmegy a köztévéből Branislav Závodsý, aki az Öt perc
múlva tizenkettő című vasárnapi politikai vitaműsort vezette. Závodský
előtt a TA3-nál
dolgozott, és a Téma dňa című műsort vezette, ha jól emléxem. Ami
szomorú bizonyítvány az STV-re nézve: Závodský azért tiplizik, mert úgy
érzi, Nižňanský és Dobiš (ez a gyártási igazgató) alatt műsorát nem
tudja függetlenül készíteni. Závodský volt a szlovák Václav Moravec, a
magyar televíziózásból nem is tudnék hirtelen hasonló profi arcot
mondani. (Egy biztos, nem Azurák Csaba...)

De hát ki nézi ma már az STV híradóját. Én is egyre ritkábban kapcsolok
oda a 18.40 és 20. közötti szent sáv adekvát részében. Inkább a Markíza
maradékát, a Jojt és az m1-et nézem.

Ma jelentette be a HZDS, hogy megkezdte a köztársaságielnök-jelöltje számára az aláírások gyűjtését. Aki olvasóim közül nem egyetemi tanár,
és 1 hónappal ezelőtt tudta, ki az a prof. Milan Melník, annak fizetek
egy sört. Szánalmas a HZDS kapálózása, és szerencsétlen Milan Melníket
is rendkívül méltatlan helyzetbe hozza. Hát ugyan ki a tököm szavazna
már rá? Vlado meg már nem száll harcba. két gyomros sok volt. A koalíció sem állt mögé, saját pártja pedig egy Bret Easton Ellis-regény címét juttatja eszembe.

A népek inkább arra a nemzetien gondolkodó, szociálisan érző tegnap a híradókban katonai egyenruhában - hányinger! - pompázó exkommunistára fognak, aki majd jövő pénteken visszadobja a tankönyvtörvényt a parlamentbe, nyilvánvalóvá téve, hogy nem államférfi, csak egy fallosz, ahogy már korábban is jeleztük.

Látásból ismerem Tom Nicholsont, bár még soha nem beszéltünk. A Smeben dolgozik, azelőtt a Spectatorban nyomta. A fószer kanadai. Nézzük meg videokommentárját. Nagyon ül a futballpárhuzam: aki nem szurkoló, annak nem tetszik. Lehet, hogy azért tudja ennyire a tutit, mert ő is kisebbség? Kanadaiból végülis kurva kevés van Szlovákiában.

Ma a Bráner Bramer kúriában, azaz a pozsonyi szlovmagy kult múzeumában 13 órakor - hogy lehetőleg csupa nyugdíjas tudjon elmenni, dolgozó és diák egy sem - kiállítás nyílik. Ez még nem volna nagy cucc, mert a múzeumokban általában kiállítások nyílnak, de jelen tárlat az Új Szó c. szlovmagy napilap 60 évét dolgozza fel. A tárlatnyitás után ugyanitt konferencia kezdődik a lapról. Bizony.

 

 

Azt mondják az irodalomtörténészek, hogy báli tudósításban igazán Gozsdu Elek volt erős. Magunk most nem próbálunk a jeles szerző babérjaira törni, nem is tudnánk, noha mi is voltunk egy bálban a hétvégén. A nyitrai JUGYIK-bálban. A bál egészen átlagos volt.

Akik ismernek, tudják, hogy a hírlapírás mellett nyolcadik éve ténykedem egy szórakoztatóipari rétegszegmensben, is de olyant, ami ebben a bálban történt, még soha, sehol nem láttam. Egy részeg állat felborította a hangfalat, amely szerencsétlen módon éppen a félretett nagybőgőre esett. Az elkövető bizonyosan az ismert csujjogatóra gondolt, mely szerint "Az én káróm lődörgős, kapja be a nagybőgős". Az affér után ipari méretű töketlenkedés bontakozott ki.

Tegnap este nem akartam dühösen posztolni, mert annak semmi értelme, viszont ha visszagondolok a tegnap estére, dühöm semmivel sem kevesebb, így a műszakkezdetig hátralevő pár percben feltolok egy tanácsot arról, hova ne menjünk sörre, ha Komáromban vagyunk. (Van egy csomó tippem, de most csak a hetes lakótelepen, a Hajós bevásárlóközpont emeletén levő Top Presszóról szeretnék beszélni.)

Szombat este barátaimmal ezen a helyen jöttünk össze, mert szívesen fedezünk fel új helyeket. Én már párszor jártam itt korábban. A pincérnő kijön, kihozza a söröm, ami 26 koronába kerül, ez nagyon jó ár, még Komáromhoz képest is, nemhogy Pozsonyhoz. Igen ám, de amikor a következőt rendelnénk, hát a néni sehol. Nem áll a söntésnél, mintha a föld nyelte volna el. Ott ül egy asztalnál, és a vendégekkel smúzol. Jó, ha a személyzet barátságos, de munkaidőben én sem ülök le az ismerőseimmel beszélgetni.

Tekingetünk arra felé, integetünk, kacsingatunk, semmi. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő negyedóra után elszakad a cérna, átszólok neki két asztal felett, hogy én speciel egy nagysört szeretnék. Kihozza, és azt mondja, hogy máskor oda is lehet ám jönni, úgy gyorsabban lehet rendelni. Hát az eszem megáll, bazmeg! Három évtizedig abban a tévképzetben éltem, hogy a pincér arra van, hogy egy kocsmában kihozza a sörömet... Legközelebb majd bemegyek, hogy elnézését, csapolhatok magamnak egy sört?
Szívesen fedezünk fel új helyeket, de a jövő hétvégén valszeg újra ott gyűlünk össze, ahol szoktunk.

November 7-én, pénteken találkoztam ezzel a hírrel:
Hétfőn jelenik meg a Gyurcsány Ferenc 2006-2007-es blogbejegyzéseit tartalmazó válogatáskötet - közölte Földes Tamás, a kiadó cég ügyvezetője pénteken az MTI-vel. Elmondta: a blog indulásának első két évéből nagyjából 250 bejegyzést válogattak be a könyvbe.

Arányos válogatás készült. Nem a napi politikára helyeztük a hangsúlyt, inkább az elméleti jellegű írások, gondolatmenetek és a családról szóló bejegyzések kerültek a könyvbe - fogalmazott Földes Tamás. Hozzátette: a könyvben teljes terjedelemben benne van az őszödi beszéd is, hiszen az megjelent Gyurcsány Ferenc blogjában. Az ügyvezető kitért arra, hogy a könyv háromezer példányban jelenik meg, és tervezik a folytatást. (MTI)

És most pedig, hogy folynak a bemutatók, látom, hogy az egész magyar blogoszféra reagál rá. Elég beírni a minerbe.
Végül is ha könyvet írhatnak politikusok, sőt, Nobel-díjat is kaphatnak, mint mondjuk Churchill, akkor miért ne blogolhatnának, s továbbmenve: miért ne adhatnák ki a blogjukat könyvben.

Meggyőződésem azonban, hogy Ferenc testvér blogját ghostwriterek írják, vagy lehet, hogy csak egy, a stiláris konzisztencia végett. Ne csesszen fel, gyakran nekem sincs időm blogot írni, pedig töredékannyi dolgom sincs, mint egy miniszterelnöknek. Persze, ő nyilván sokkal ügyesebb nálam. Viszont engem meg kevesebben utálnak.

 Bingó, akkor volt a népszavazás a kettős állampolgárságról. A következő napon írtam ezt a kommentárt, ami eddig nem volt fent a blogon, mert... (hosszú, annak a periódusnak az írásai nem, vagy nem úgy kerültek fel).

 

 

 

 Ugye, hogy semmi sem változott azóta magyar-magyarilag?!