Találtam egy glosszát az oktatási törvényről:
„Gond nélkül ki tudom jelenteni, hogy Szlovákia a hazám, de kérdés, hogy önök is úgy gondolják-e, hogy ez a mi hazánk is…”
Berényi József, az MKP elnökhelyettese az oktatási törvény vitájában
Michael Ende Végtelen története kutya füle az úgynevezett tankönyvbotrányhoz képest, melyet tegnap ugyan felemás, a szlovákiai magyarok számára mégis nyilvánvalóan a kisebbik rosszat jelentő formájában fogadott el a szlovák törvényhozás, igaz, a nemzetiek kivonultak az ülésteremből. A döntés értelmében a nemzetiségi iskolák tankönyveiben első helyen az adott kisebbség nyelvén fognak szerepelni a földrajzi nevek, majd ezt követően zárójelben államnyelven. A problémát némileg leegyszerűsítve: több mint negyedéves harccal, melynek során Brüsszeltől Budapestig mindenkit mozgósítottak, és annyi cikk született a tankönyvekről, mint talán a rendszerváltás óta összesen nem, sikerült elérni, hogy a magyar gyerekek könyveiben a földrajzi nevek magyarul legyenek. És ennek még örülnünk is kellene!
A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.
