A hírlapíró és a halál

Korábban már két alkalommal  is érintettük azt a tényt, hogy a szlovák államfő egy fasz. Ezt mai is napnál világosabban megmutatta, amikor visszadobta az oktatási törvény módosított változatát , melynek értelmében a szlovákiai magyarok alamizsnaként megkapták (volna) az alapjogot, azt is torz formában, szlovák nevekkel a magyar tankönyvbe.

Az utolsó nacionalista senkiházi elmebeteg szerint alkotmánysértő a tankönyvtörvény módosítása. "A törvényben olyan szókapcsolatok vannak, amelyek nem világosak, nem egyértelműek, terminológiailag pontatlanok, így általánosan érthetetlenek".

Ezenfelül az elnök jogértelmezésében a módosított törvény több szakasza ellentétes a geodéziáról és kartográfiáról szóló törvénnyel és a nyelvtörvénnyel, ahhoz, hogy a földrajzi nevek a kisebbségek nyelvén szerepeljenek a tankönyvekben, több törvényt kellene módosítani.

Gašparovič eddig sem volt minden szlovákiai elnöke. Mai lépésével csak újra egyértelmű tette: a Gion-regény címétől eltérően ő nem Latroknak is játszott, hanem csak a latroknak játszik. Annak a kényelmes, biztos voksokat jelentő nacionalista rétegnek, amelyik az SNS szavazótáborát (is) jelenti. Ezzel a lépésével lemondott a magyar voksokról. Mindegy, azokkal államfőválasztást úgysem lehet nyerni. Inkább a barnák felé pucsított.

A Smer pedig visszakozik, nem egyértelmű, hogy újra meg fogják-e szavazni a módosítást. Akkor pedig szarban leszünk. Nem az MKP, mi, mezei gyalogmagyarok, egészen pontosan azok, akiknek iskolaköteles korú gyermekeik vannak, valamint természetesen maguk a gyermekek.

Kár is erre a témára a szót vesztegetni. Az alapprobléma teljesen abszurd, a (nem) megoldás pedig annyira kicsinyes, mint maga Gašparovič.

November 26-án arról értekeztünk, hogy a kormányban elhúzták Ľubomír Bulík vezérkari főnök nótáját. Nos, az öreg harcost korai volt temetni, ma az elnök ugyanis újra őt nevezte ki. Akkor ő biztos szakember, vagy a kormányjelölt kretén volt.

Az Origónak is van véleményszájtja, ez jó. Ideje volt már. Mint már többször hangoztattam, virágozzék minden virág, oszt' szagolja mindenki a neki tetszőt. Az is jó, hogy az Új Szó Online mellett van bumm, felvidek.ma, paraméter (ábécésorrendben, jó?!), meg számos más "kicsi", amit lehet, hogy csak egy falu, vagy egy szubkultúra néz, a lényeg, hogy mindenki találja meg a magáét. Hisz én sem látogatnám az általam látogatott weboldalak legalább felét, ha nem kellene "hivatalból".

Az viszont nem jó, sőt, hatalmas melléfogás, hogy a komment.hu címet kapta. Ha ugyanis azt hallom, hogy [komment], nekem biza' nem az Origo véleményoldala, hanem sixx jut eszembe, és a comment:com, az Index médiamegmondó blogja.

Nehezen hihető, hogy egy akkora kőgazdag cégnél, mint az Origo, nem tudtak volna megfizetni (vagy jobban megfizetni) egy kreatív csapatot, hogy találjon ki ennél jobb nevet. Vagy lehet, az  volt a baj, hogy egy Múzeum körúti "tarisznyás" sem ült a brigádban, a menedzserek meg nem ismerik a homonímia fogalmát (a poliszémiát már játékba sem merem hozni...).

Mindenesetre a név tévedés volt. A tartalmat meg majd meglátjuk.

Újra van PRESStige. Úgy értem, online. Ez jó. Saját bevallásuk szerint 28 napot késtek az új online "bót" kinyitásával. Nem mondom, hogy ez idő alatt nem tudtam aludni a PRESStige-nélküliségtől, de örülök, hogy összekapták magukat. A már említett JUGYIK-bálon kezembe került az utolsó előtti számuk, az elég érdektelen volt, ennyi idő távlatából a biológussal készített interjút tudom csak felidézni, mint valamennyire érdekes anyagot.

De T. azt mondta, hoz nekem egyet a legújabból. Reméljük, az izgibb lesz.

 

Sok sikert kívánunk nekik az új online-hoz, mert online lapot csinálni s/nem egyszerű dolog. Aki csak azt hiszi, hogy a paraszt ül, oszt tolja föl a híreket, nagyon téved. De ez messzire vezetve egy másik bejegyzés témája is lehetne, melyet most nem írunk meg.

Ajánlunk is belőle egy cikket:
"Bemutatta legújabb, harmadik lemezét a Kicsi Hang verséneklő együttes a nyitrai diákoknak. A koncertre a JUGYIK védnöksége alatt megrendezett Őszi Ifjúsági Napok keretén belül került sor, 2008. november 10-én, a Nyitra kollégium egyik előadótermében."
A cikk az eredeti helyen folytatódik.

A másik dolog, amibe ma a felületes netszkennelés átlagos idejénél hosszabban belegondoltam, az Francis W. Scott. Olvastam a parán  a vele készült interjút, aztán mondom ráklikkelek, ki ez az arc (van blogja is, kettő). Az írásait ismertem a mára már megboldogult  Nagyszünetből, sőt: volt egy idő, mikor hivatalból minden cikket el kellett olvasnom, így az övéit is. Nos, a húszéves fiatalember most tart negyedik könyvénél. Bár egy alkalommal egyetemi éveimben Kelemen Zoltán (akkor még) tanársegéd egy referátum kapcsán az életművek terjedelméről vitázva figyelmeztetett, hogy a tudás mértéke nem a rőf, mindenképpen figyelemre méltó a mennyiség.

A minőségről egyelőre nem tudunk értekezni, mert csak a napilapsírba haló cikkeket ismerjük, de ha a Hóhér elnyerte Grendel Lajos tetszését, akkor olyan rossz nem lehet. Azt hiszem, valamit fog kelleni olvasni tőle.

Az esemény kapcsán a szerző úgy promotálódott, mint az első szlovmagy krimiíró. Ez jól hangzik, de nem igaz. (És itt most nem Rácz Olivérre, a Puffancs, Göndör, és a többiek szerzőjére gondolok). Az első csehszlovmagy krimiíró Vécsey Zoltán (premontrei exszerzetes, tanár, hírlapíró, drámaíró és ismeretterjesztő könyvek szerzője) volt. Pater Laurentius titka c. regénye a Prágai Magyar Hírlap második oldalán jelent meg, 1932-ben, folytatásokban Sajnos, könyvben nem adták ki. Kérdés, hogy csenevész irodalmunk megengedhet-e magának ekkora luxust...

Egy általam olykor látogatott egoblogon találtam egy vállalható interjút Menyhárt Józseffel, a Kicsi Hang mindenesével. A cikk eredetileg a Diákhálózat kéthavilapjában jelent meg.

A Kicsi Hang verséneklő együttes 1999-ben alakult, Borbély Katalin és Menyhárt József ekkor még csak egy estét betöltő műsort hoztak össze. Nagy sikerük volt, újabb költeményeket zenésítettek meg. 2003 tavaszán kiadták a már meglévő dalokat, Egyszerű ez címmel. Az albumon József Attila költeményei dominálnak, de helyet kaptak más szerzők művei is. Az éneklés és a versek iránt érzett alázatuk és szeretetük nem hagyott alább, hanem újabb dalok születtek, melyekből lassan összegyűlt egy újabb cédére való anyag. Így született meg két évvel később a Ki viszi át?, melyen a magyarság-, szerelmes és gyerekverseken van a hangsúly. S most kezünkben tarthatjuk a Dúdolót. Menyhárt Józseffel, az együttes egyik tagjával beszélgettem legújabb lemezükről.

 

A cikk az eredeti helyen folytatódik.

Három videó, amiért Slavomír Repkát nem fogják szeretni a rendőrök. Mit tehetnénk ehhez hozzá? Száz Repkát, ezeret!

Közeleg a karácsony, Krisztus születésének ünnepe, mely napjainkban gyakorlatilag egy átlagosnál háromszor  négyszer nagyobb nagybevásárlássá transzformálódott. Ezekben a napokban gondolom, sokaknak fejtörést okoz, mivel lepjék meg blogger szeretteiket. Nos, a fenyőfa alatt minden egoblogger tutira örülne ennek a polónak (sic!) a Tomcat Polóboltból.

Ha így folytatom a local témákkal, még az is lehet, hogy beülök egy képviselő-testületi ülésre a laptopommal:) Na, ez tényleg egy nagyon off bejegyzés, nem tartozik a blog fő csapásirányához, de a dolog azért foglalkoztat, noha sem a konyhamalac, sem a Wittman fiúk nem én vagyok. Szal' ma egy kerületi városban jártam, Hedvigében, ahol értelmiségi látszatcselekvésként meghallgattam ennek a konferenciának egynémely előadását. Utána többedmagammal egy sétálóutcán pozicionált pizzériába tértünk. Ettem egy sonkás-gombás pizzát, amiért Komáromban 164 koronát kérnek a Luxban. A kerületi városban 135 koronába került. Pozsonyban, az Obchodnán (Széplak utca, de úgy ki tudja...) pedig 140.

A kérdés adott: mé' Komáromban a legdrágább?