Kiadók, civilek és szakértők egy csoportja nemrégiben úgy döntött, fellép az összeesküvés-elméleteket, burkolt orosz propagandát, vagy csak simán zagyvaságokat terjesztő weboldalak ellen. Önként vállalt feladatuk olyan, akár Héraklész küzdelme a lernéi víziszörnnyel: a konspirátori.sk azt vállalta, hogy rendszeresen listázni fogja a kétséges tartalmakat közlő honlapokat. Jó gyakran fog majd kelleni frissíteni az adatbázist…
A kezdeményezés nem önzetlen, egy reklámügynökség áll mögötte, mely elsősorban a reklámozókat szeretné megóvni attól, hogy reklámeuróikkal támogassák a kétséges tartalmú, a rákot szódabikarbónával gyógyító, vagy éppen a Krím félsziget megszállását helyeslő oldalakat. A digitális hirdetési piacokat uraló multicégek – elsősorban a Google és a Facebook – rendkívül képmutatóak, egy kelleténél szerintük kisebb fürdőruhát már erotikus tartalomnak minősítenek, és azonnal letiltják a hirdetéseket az adott oldalról. Teljesen értelmetlenül korlátoznak egy csomó területet, a pirotechnikán át a bicskákig, a különböző „gyúróporokat” forgalmazó cégek már szabályos virágnyelvet alakítottak ki, hogy átcsusszanhassanak valahogy a szűrön, és ne essenek a „ a Facebook által saját belátása szerint nem biztonságosnak ítélt táplálékkiegészítők” hatálya alá. De a zagyvaság, az mehet. Nyilván nemesebb lenne, ha valaki csak úgy, a közjó érdekében vállalná ugyanezt a feladatot, „mögöttes”, bár nem közvetlen gazdasági motiváció nélkül, de legalább az első fecske megjelent Szlovákiában is.
Az utóbbi időben a kamuoldalak ugrásszerű terjedésének lehettünk szemtanúi. Akadnak, akik már a honlapkészítésre se vették a fáradságot, csak Facebook oldalakon osztják az igét. A kamuoldalak osztódással szaporodnak, mert a ma már „alanyi jogon” járó webkettőhöz egyszerűsödött tartalomkezelő rendszerek gyakorlatilag bárki számára lehetővé teszik, hogy percek alatt létrehozzanak egy honlapot vagy blogot (ez persze előny is, de ez most nem témája a jelen írásnak). A közösségi média robbanásszerű fejlődése pedig ahhoz segít hozzá, hogy ezek a tartalmak meglehetősen széles körhöz jussanak el. Mert álelméletek az internet előtti világban is léteztek, az összeesküvés-elméletek is szinte egyidősek az emberiséggel, de míg terjedésük csak offline módon volt lehetséges, a könyv- és lapkiadás bizonyos keretek közé szorította azt. De épp a napokban jött szembe a Facebookon egy bejegyzés arról, hogy egy bizonyos könyv példányait a középkorban meg akarták semmisíteni, de egy valahogy fennmaradt, és most beszkenelik…
A fényevők, a Szíriusz gyermekei, és a gyíkemberek barátai akár meggyőződésből is készek lennének terjeszteni teóriáikat, de mennyivel jobb, ha ezt szponzorált tartalomként tehetik. Egyrészt a kamuhírgyártás komoly bevételt hoz. A kamuhírek látogatottságot generálnak, a látogatottság pedig reklámbevételt. Másrészt, a kétséges tartalmú webek geopolitikai fegyverré léptek elő az euroatlanti integrációra kihívásként tekintő Oroszország főszerkesztésében. Egy részükre csak rátelepedett az Európai Unió elbizonytalanításában érdekelt orosz propaganda, de volt, hogy nem vesződtek meglevő oldalak „bedolgozásával”, hanem saját maguk hozta létre ilyeneket. Tavaly Szlovákiában egy civil aktivista, mindenféle intézményi háttér nélkül 42 olyan honlapot azonosított, amelyek nyíltan vagy burkoltan orosz propagandát terjesztettek. A magányos harcos Juraj Smatana aktivitása után még egy év telt el, mire a kamuoldalakat gazdasági kényszerhelyzetbe hozni akaró közösségi összefogás megszületett az elborult ezotéria és a pánorosz szemlélet kényszerházassága ellenében.
Persze, ne legyenek illúzióink, Oroszországnak az információs háborúra sokkal több pénze van, mint amennyit egy szlovák vagy multinacionális cég hirdetése valaha is hozhat egy honlapnak, és az emberek valószínűleg minden időben kattintani fognak egy olyan fotóra, amely dunai krokodilt ígér. De, ha tetemes lemaradással is, legalább megindult egy szervezett, ellenkező előjelű folyamat, mely csak hosszú távon lehet eredményes. Addig is próbáljuk megőrizni józan és kritikus gondolkodásunkat.
