Egy vasárnap, megbízható ügynökség – sajnos, már ezt is le kell szögezni, mivel a választások előtt egyre-másra alakulnak a különböző kamuügynökségek – által közreadott felmérés szerint a lakosság közel negyven százaléka egyetlen eseményt sem tart pozitívnak a hazai és külföldi közéleti történések közül. Ez már majdnem a lakosság fele. Ha hozzácsapjuk azt a 11,3 százalékot, amely a kormány menekültekkel kapcsolatos intézkedéseire tekint pozitívumként, majdnem meg is van az 50%. Egyben ez – a migránskérdésre adott válasz – az egyetlen – a nem tudom, és az egyéb mellett –, amely kétszámjegyű eredményt ért el a pozitív mezőnyben… Elgondolkodtató. Valóban ennyire rossz évet hagynánk magunk mögött?
Az instabil Közel-Kelet problémáira a közép-európai ember vajmi ritkán tekint fő preferenciaként. Most, amikor az évek óta dúló szíriai polgárháború következményeit menekültáradat formájában észleljük, felértékelődött ez a terület. A menekültválság egyértelműen az év meghatározó problémája volt (és a jövő éveké is lesz, ha az integrációt is ide értjük, akkor évtizedeké), a migráns – vagy, ahogy egy csallóközi településen hallotta e sorok írója: migráncs – jó eséllyel pályázhat az év szavára. A migránsok beáramlása a lakosság 38,8, Angela Merkel általi meghívásuk 12,5 százalékát „nyomasztja”.
Fico nem véletlenül jutalmazta parlamenti befutó hellyel a Smer kommunikációjának vezetőjét: a „migráncsozás” bejött. Vagy hirtelen annyira européerek lettünk, hogy mélyen magunkénak érezzük ezt az egyelőre csak Európa más részeiben manifesztálódó problémát, vagy hatott a „kormányzati kommunikáció”, a magyar médiát fogyasztó felvidéki magyarokra kétszeresen is. Mert menekültből tájainkon továbbra is csak mutatóba akad.
Emellett a párizsi terrortámadásokat jelölte meg negatívumként a lakosság ötöde. Azaz a lakosság hetven százaléka külpolitikai problémák miatt hajtja búra a fejét… Mint ha itthon minden rendben volna.
Ha elvonatkoztatunk a két, egyébként valóban szörnyű külpolitikai jelenségtől, semmi olyan nem marad a listán, ami már tavaly nem lehetett volna rajta. Az állandósult korrupció, a munkanélküliség, a kormány tevékenysége, az életszínvonal csökkenése, új politikai pártok alakulása, az árak emelkedése, a parlament tevékenysége, az egészségügyi és oktatási minisztérium ügyei, a romló közbiztonság, a roma problematika. Ezek közül az árak emelkedése szimpla megszokásból történő nyavalygás, idén az üzemanyagárak és az élelmiszerárak is csökkenő tendenciát mutatnak a statisztikai hivatal adatai szerint, az infláció átlagos mértéke az év első 11 hónapjában 0,1 százalékos volt. „Rosszkedvünk naplójában” tehát kevéssé indokolt sorok is akadnak. A többi pedig régi ismerős... Állandósult, akár a korrupció.
Remélhetőleg a felmérés eredményei miatt senki se megy a jeges Dunának. Most olyan két hónap következik, melynek során többen meg fogják ígérni, hogy a fenti problémákat gyökerestül felszámolják, tehát legalább az év első két hónapjában lesz okunk egy kevés kincstári optimizmusra. Emellett bízom benne, a lassan elmúló esztendő magánéleti történései között mindenki talált legalább annyi pozitívat, mint amennyi negatívat a közéletben.
