Végzetes kimenetelű gyermekbalesettel kezdődött a nyári szünet, a vakáció első napján egy teherautó halálra gázolt egy hétéves kisfiút.
A rendőrség a tanév utolsó napján célzott ellenőrzést tartott az iskolák környékén, ahol eleve ildomosabb óvatosan közlekedni. A rendőrök nem bújtak a bokrok mögé, az ellenőrzés hírét a sajtóban is közzétették, ennek ellenére is több mint ötszáz szabálysértést jegyzőkönyveztek, ezek egy része gyorshajtás volt.
A belügy a héten jelentette be, emelkedik a helyszíni és a szabálysértési eljárás során kiszabható pénzbírságok összege. Nem egy népszerű intézkedés. A bejelentést követően a közösségi médiában azonnal mindenki rendőri korrupciót kezdett emlegetni (érdekesmód, mindenkinek van legalább egy története, de vajon hányan fordultak a rendőrség belső ellenőrzéséhez?), vagy kongó államkasszát, melyet így próbálnak feltölteni. Holott a közlekedési bírságok központi gyűjtőhelyre történő utalása az egyetlen módja annak, hogy a helyi rendőrség ne legyen közvetlenül érdekelt a bírságolásban.
Az is nagyban segítene, ha a rendőrök a feletteseiktől nem kapnának iránymutatást arra nézve, mennyi begyűjtött bírsággal kellene befejezniük egy-egy szolgálatot.
Persze, hivatalosan azt állítják, nincs ilyen, de az évről évre kiszivárgó belső rendőrségi utasítások másról tanúskodnak. Ennek azonban semmi köze a mostani szigorításhoz.
Az utakon az életünkről - családunkéról és másokéról - van szó. A gépjárművezetők pedig nehezen nevelhetők. Annak ellenére, hogy a rendőrség rendszeresen jó előre bejelenti az átfogó közúti ellenőrzéseket, a szabálysértő sofőrök száma nem csökken. Sőt, amióta tavaly júliusban bizonyos bírságok összege csökkent, romlottak a baleseti mutatók. Ez is jól mutatja, közvetlen összefüggés van a szabálykövető magatartás és a bírságok összege között. A sofőrök többsége nem azért vezet óvatosan, vagy legalább a törvényes keretek között, mert tapasztalati úton belátta, hogy ez így helyes, hanem azért, mert fél a büntetéstől. Egyszerű ez, mint a faék. Azon minden jóérzésű ember, vagy legalábbis az, akinek vidéken él a nagypapája, felháborodik, amikor a rendőrök a könnyű préda reményében a helyi kocsmából egy sör vagy fröccs után hazatekerő nyugdíjasokat vegzálják, de azt, aki lakott területen száznál többel megy, igenis vágják meg jó alaposan. Ha szeretnénk elkerülni a horribilis közlekedési bírságokat, annak van egy nagyon egyszerű módja. Menjünk lassan!
