Három ellenzéki honatya azt szeretné, ha a speciális ügyészt leválthatná a parlament, ha az nem teljesíti a törvényben foglalt feladatait. A jogszabály-módosítást Daniel Lipšic, Richard Vašečka és Ľubomír Galko kezdeményezte. 
Galko, az egyik kezdeményező
A Smer még szimbolikus kérdésekben sem adott zöldet az ellenzéki törvénymódosító javaslatoknak, a kormányzati ciklus végéhez közeledve tán’ a fél kezünkön össze tudnánk számolni, hány ellenzéki indítványnak adtak helyet az elmúlt években, nem is beszélve a 2006–2010 közötti időszak HZDS-szel és SNS-szel kiegészült „bunkókoalíciójáról”. Így, jelen helyzetben az sem túl sanszos, hogy egy olyan érzékeny területhez, mint a speciális ügyészség, közel engednének ellenzéki képviselőket. Dušan Kováčik speciális ügyész a blatterizmus jeles szlovákiai képviselője. Egészségtelenül hosszú ideje vezeti az általa reprezentált intézményt, melynek élére a kétségek ellenére is újraválasztották. Kováčik az örök speciális ügyész. 2004-től két ötéves ciklust töltött a legsúlyosabb bűncselekmények vizsgálatát felügyelő intézmény élén, ahova 2014-ben is újraválasztották, immár hét évre, úgy, hogy a tisztségre ő volt az egyedüli pályázó, ami ugyan abszolút törvényes, ámbátor az igazságszolgáltatási rendszeren belüli egészségtelen viszonyokról is árulkodhat. Az ellenzék a speciális ügyész fejére olvasta több, politikailag kényes ügy elsimítását, a törvénymódosítás is minden bizonnyal ennek a folyamatnak a következménye lehet. A törvényalkotással egyidős az a dilemma, hogy a törvényeknek mennyire kell általános érvényűeknek lenniük, és mennyire kell adott, speciális helyzetekre reagálniuk. A szlovák jogalkotás történetében már arra is volt példa, hogy választott képviselőink egyetlen ember kedvéért módosítottak törvényt, hogy megakadályozzák szabadulását a rácsok mögül. Történetesen ezt az embert Mikuláš Černáknak hívják, és a módosításra az igazságszolgáltatási rendszer impotenciája miatt volt szükség, így elsősorban azt kellett volna működőképessé tenni, amire ott és akkor nem volt lehetőség – azóta sem –, de hát hova jutna az ország, ha minden lakos egyedi igényeire törvénymódosítással reagálna a parlament?
Ugyanezt a célzatosságot érezhetjük a három honatya módosító indítványában. És nem ez lenne az első „célzott” ügyészségi törvény. Azt, hogy a főügyész csak egy cikluson át láthassa el tisztségét, nem a közjó vagy az általános érvényre törekvés okán fogadta el a parlament, hanem éppen Dobroslav Trnka miatt. A speciális ügyészt viszonylag nehéz, már-már lehetetlen meneszteni. A fegyelmi vétség esetét leszámítva a speciális ügyészt csak akkor hívhatja vissza a parlament a főügyész javaslatára, ha egészségi okokból fél éven át nem tudja ellátni tisztségét. Az még akár a következetesség egy formája is lehetne, hogy a speciális ügyészt, ha a parlament választja, akkor a parlament is menessze. De, ahogy az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásakor is láthattuk, a parlamentben általában többségi döntés születik. Ha megszavaznák a láthatóan Kováčikra szabott módosító indítványt, az más parlament és más speciális ügyész esetében akár ellenkező hatást is eredményezhetne. Vagy akkor hoznának egy újabb, személyre szabott törvénymódosítást?
2015. 06. 01.
