Az év végi-év eleji uborkaszezonban a hírügynökségek évértékelőkkel, prognózisokkal próbálják áthidalni a számukra, sajtómunkások és hírfogyasztók számára egyaránt kellemetlen, állóképszerűvé dermedt, eseménytelen időszakot.
Az egyik ilyenben – kínjukban? – a szlovák nemzeti párt elnökét is megkérdezték, hogyan látja pártja helyzetét. Ami meglepő, Andrej Danko a terjedelmes interjúban csak egyszer „magyarozott”, és egyetlenszer sem cigányozott, elődje, Ján Slota ezt biztos nem állta volna meg. Mint minden megkérdezett pártelnök, Danko is elmondta, mit vár a 2015-ös évtől. Hogy terveiből mit sikerül valóra váltani, az leginkább attól függ, hogy sikerül-e újra megtalálni és visszaédesgetni a választóit?
A Szlovák Nemzeti Párt a slotai időkben, ha kormányzati szerepbe került, (szerencsére) mindig erősen alárendelt pozícióban volt, előbb Vladimír Mečiar, majd Robert Fico mellett (vagy, ha akarjuk, alatt). A 2006–2010-es időszakban Robert Fico eleve kínos, egyenlőtlen helyzetbe hozta két koalíciós pártelnök partnerét, azzal, hogy semmilyen kormányzati vagy parlamenti pozíciót nem kaptak, hanem egyszerű képviselőként töltötték – igaz, a törvényhozást nem sűrűn látogatva – azt a négy évet. A ciklus vége felé az SNS-t még meg is alázta, amikor szó szerint elvette tőle a környezetvédelmi minisztériumot, és egy ízig-vérig profi kommunikációs stratégiával a nemzetiek nyakába varrta az összes lehetséges korrupciós ügyet, kivéve a mezőgazdasági tárcáéit, azokat a HZDS-ébe. Ennek következtében a párt 2010-ben a valaha mért legalacsonyabb eredményével, az 5 százalékos küszöböt csak 7 század százalékkal meghaladva került be a törvényhozásba, 2012-ben pedig kívül maradt, a bejutáshoz 0,45 százalék hiányzott. Hová lettek az egykor közel 12 százalékos párt támogatói?
Ha arra kérném a politikával nem hivatásszerűen foglalkozó olvasókat, nevezzenek meg legalább három dolgot az SNS korábbi programjaiból, valószínűleg bajban lennének. A képlet ugyanis egyelőre az, hogy amikor Ján Slota volt a pártelnök, akkor bejutottak a parlamentbe, amikor pedig a belharcok ideiglenesen félreállították őt, akkor nem. Az SNS Ján Slota pártja volt, akik rá adták voksukat, azok az ő primitív, zsigeri nacionalizmusára voltak vevők. A programot, ha volt is, valószínűleg nem olvasták. Ezen választók egy részének az új vezetés már nem volt elég radikális. Ők Kotlebához pártoltak át. A többiek vagy otthon maradtak, vagy a Smert támogatták, amely egy kis nacionalizmusért szintén nem megy a szomszédba, ha érdekei úgy kívánják.
Aki egyszer kikerült a parlamentből, annak mindig nehezebb oda visszakerülni. (Szlovákiában ez egyelőre csak az SNS-nek sikerült.) A „régi”, Danko előtti SNS-nek nem lehet egyértelműen megrajzolni a profilját a jobb–bal tengely mentén, mivel sosem ez, hanem a populista nacionalizmus volt az, ami meghatározta. Ha egyszer az életben a programjával akar diadalmaskodni, akkor a standard pártok mezőnyében kell megmérkőznie, és a márkahű választók ezt valószínűleg nem fogják megenni.
