A héten szemtanúi lehettünk, hogyan omlott össze pár órán belül a kormány korrupcióellenes kommunikációs stratégiája. Hétfő délelőtt Robert Fico kormányfő kedvenc belügyminiszterével, Robert Kaliňákkal mutatta be az elektronikus közbeszerzési rendszer egy újabb modulját, a közbeszerzéseknél tapasztalható korrupció elleni keresztes hadjárat eszközeként prezentálva. A kormányzati kommunikáció irányítói ezzel akarták pozitívra hangolni a heti kommunikációs tervet, a korrupcióellenes harc mindig jól jön, elvégre annak az egész társadalom a szenvedő alanya. Aztán jött a CT vizsgálat...
Még aznap este minisztert menesztett Robert Fico, ám a történteket mégsem nevezhetjük vezéráldozatnak. Zuzana Zvolenská ugyanis csak névleg volt tárcavezető. Valójában annyira vezethette az egészségügyi minisztériumot, mint annak idején Magyarországon a jobboldali sajtó kedvelt céltáblája, Göncz Kinga külügyminiszter a Kovács-katonákkal teli Külügyminisztériumot. Hadsereg nélküli tábornok volt, s mint ilyen, könnyen feláldozható. Ez lett a veszte, miként Fico egy másik miniszterének, Tomáš Malatinskýnak, akiről ma legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy a csokornyakkendőt preferálta. Ugyanezen a héten a parlament smeres többsége nem szavazta meg, hogy rendkívüli ülést tartsanak a gazdasági minisztérium által felügyelt MH Development állami vállalatról. Ennek az állami cégnek a vezetője bérelt autót saját magától, illetve fizette ki közpénzből a rá kiszabott bírságot. A kormánytöbbség azonban mégsem akarta, hogy nagy nyilvánosság előtt beszéljenek arról, milyen üzelmek is folytak ennél az állami vállalatnál.
A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. Ez nem a lernéi, hanem a szlovákiai korrupciós hidra két feje a számtalan közül. A test közös a víz alatt. Az MH Developmentnél egyelőre csak az autóbérlési ügy bukott ki,de az előző Fico-kormány idején is egy smeres prominens vezette, így a napokban akár újabb csontvázak is előkerülhetnek. Ladislav Košecký esete az ugyanilyen ügybe, csak más állami cégnél belebukó Jozef Medveďéhez hasonlóan a telhetetlen csinovnyik példája. Ezt már ismerjük a múltból, ők azoknak a tsz-elnököknek a szellemi unokái, akik az aratásból hazatérő traktorokról a saját házuk előtt is lerakattak egy-két zsákkal. Annak ismeretében, hogy mennyi állami vállalat vagy állami fenntartású intézmény van, még belegondolni is félelmetes, mi bukna ki, ha valaki ezzel komolyan kezdene foglalkozni.
A CT-ügy viszont rendszerhiba, bár az indíttatás ott is hasonló: meggazdagodni az állam, tehát a köz kárára. Hogy didaktikus, populista és irritáló legyek: az ön adójából. Ha a korrupció az, amit eltitkolni próbálnak, felmerül a kérdés, a most éppen kibukó pöstyéni kórházi CT berendezés ügyét korrupciós ügynek tekinthetjük-e, ha annak minden részlete nyilvános? Az interneten bárki számára elérhető Központi Szerződés jegyzékben a színén kívül mindent megtudhatunk ama bizonyos tomográfról, még azt is, hogy legfeljebb 204 kilós pácienst lehet beletuszkolni, és az asztal 185 millimétert mozdul másodpercenként. Épp hogy csak a színe nincs ott.
Ha alacsony a vérnyomásunk, és több időt szentelünk a jegyzék tanulmányozásának, megállapíthatjuk, hogy egy bizonyos számítástechnikai óriás a többieknél jóval sikeresebb az állam számítógépekkel való ellátásában, egy másik cég pedig a takarításban. A szerződések formailag rendben vannak, a közbeszerzési eljárás is - főként, ha csak egy pályázó indult -, de… És itt az a de, amely első körben éppen az állam által fenntartott, úgymond független ellenőrzési mechanizmusok felelősségét veti fel, másodsorban a sajtóét és a civil szféráét. Mert amit most látunk, az a korrupciós jéghegy csúcsánál is kevesebb: ez mind hivatalosan, „lepapírozva“ történik. Így csak találgathatjuk, mekkora is lehet a korrupció valódi mértéke.
Happy end nincs, nem jön Héraklész, hogy agyonverje a hidrát. Amíg a kormányzat érdeke ennek a rendszernek a fenntartása, lehet, hogy egy-két hálapénzt átvevő orvos, vagy az ügyintézés felgyorsítását borítékért ígérő hivatalnok mutatóba lelebukik, de érdemi változás nem várható.
