A Kereszténydemokrata Mozgalomban nagyon szeretnek választani. Más életszerű magyarázata aligha lehet annak, hogy a korábban többszörös kormánypárt egy újabb választási lehetőséget adna az állampolgároknak (akik, nem tudom, mennyire akarják ezt). Már a mozgalom berkein kívül, de a pártban eltöltött két évtized KDH-s nevelésének jegyeit magán viselve ugyan már régebben, de nem olyan régen ahhoz, hogy elfelejtsük, Daniel Lipšic egyenesen azt javasolta, hogy még az ügyészeket is válasszuk, ebből gondolhatnánk, hogy a KDH-s szívben jobban buzog a választási vágy, mint másban.
A parlament szeptemberi ülésén fogja tárgyalni az ellenzéki párt azon javaslatát, hogy a települések első embereit is két fordulóban válasszák meg az állampolgárok. A javaslat értelmében, ha az első fordulóban a jelöltek valamelyike nem szerezne ötven százalék feletti eredményt, akkor kerülne sor második fordulóra, ahol már elegendő lenne az egyszerű többség. Ám ha szavazategyenlőség alakulna ki, akkor új választásokat tartanának.
A párt azzal érvel, hogy a jelenlegi, egyszerű többségen alapuló önkormányzati választási rendszerben a polgármesterek mandátuma akár gyenge is lehet. Elméletileg, ha egy település élére tíz személy pályázik, kilencen kilenc százalék körüli eredményt érnek el, egy pedig 10% felettit, akkor bizony ő lesz a polgármester, holott előnye csak leheletnyi. Ilyen szempontból valóban demokratikusabbnak tűnne, ha a két legjobb megmérettetne még egyszer, ahogy ez a megyefőnök- vagy a köztársaságielnök-választás esetében történik. E sorok írója nem akarja a településvezetők jelentőségét csökkenteni, egy jó polgármester áldás lehet a település számára, ugyanakkor cselekvési lehetősége az előbb említett két köztisztviselőhöz képest helyi szintre korlátozódik, így a helyiek felelőssége is, hogy ki fogja betölteni a tisztséget. A polgármester-jelöltek pozíciója is más. Míg Andrej Kiskát, vagy egy tetszőleges megyefőnök-jelöltet az ország/megye kisebb része látta élőben, addig egy pár száz lelkes faluban, de akár egy nagyobb, fővárosnál kisebb léptékű településen „a Józsit” mindenki ismeri. Együtt ültek vele az iskolapadban, együtt járnak szombaton a meccsre, esetleg a CSEMADOK-ba, önkéntes tűzoltó egyesületbe, templomba, vadászbálba stb., így jobban el tudják dönteni, alkalmas avagy alkalmatlan-e a tisztségre. Az lehet az egyik oka annak, amiért nincs szükség a KDH ezen javaslatára.
A pártot, és annak helyi/megyei politizálását, a városi és megyei „szlovák koalíciókban” játszott vezető szerepét ismerve attól sem tudunk elvonatkoztatni, hogy a kétfordulós polgármester-választás második fordulója könnyen „törzsi alapúvá” válhatna a programok harca helyett, ahogy azt a megyei választások alkalmával már nem egyszer láthattuk, ami a jelenlegi demográfiai viszonyok mellett a még megmaradt városaink többségében egyértelműen a magyar jelölt esélyeit csökkentené.
Nem tudni, hogy a KDH koncepciója mennyire rokon a választási rendszer egységesítésére egyelőre csak verbálisan törekvő Smerével, s számíthat-e az egyedül kormányzó párt támogatására, de valószínűbb, hogy nem, mint igen. S ez esetben talán most jobb is így.
