Ezen a blogon a törzsolvasók gyakorta olvashatnak fegyveres testületekről, egy fajta fegyverest sújt a szerző megvetése, ez pedig a vadász. Ennek ellenére most nem kívánunk arról értekezni, a lipicai ménes tenyészrészlegének mely részét kínálnánk fel a sajtóba eperjesi medve néven bevonult mackót kilövő Slavomír Petraninnak, illetve, hogy milyen egyéb lehetőségeik lettek volna a medve nem elpusztítására. Csak egy ékezet kapcsán merengenénk el, kelet felé fordulva.
A vérszomjas Slavomír Petranin a helyi Borkut vadásztársaság tagja, derül ki a hírekből. Borkut. Első hallásra semmi. Keleten vagyunk, ott élnek ruszinok és ukránok is, lehet, hogy ez a Berkut (kőszáli sas) neve a helyi tájszólásban. Aztán, ahogy érkeztek a hírek, ügyeletbe kerülhetett egy olyan helyi tudósító kolléga is, akinek a nagyszülei még beszéltek magyarul, és a Borkutból máris Borkút lett. Így már van értelme, ugye?
Borkút a Pallas Nagylexikon szerint sinos fekvésü savanyukút Sáros vmegyében, Eperjes mellett. A települést később a városhoz csatolták a körzetesítés során. Eperjesnek ma ezek az egyéb, közigazgatási szempontból városrészként számon már nem tartott, de a köztudatban még élő részei vannak: Delňa, Dúbrava, Kalvária, Rúrky, Soľná baňa, Šarišské Lúky, Širpo, Šidlovec, Táborisko, Teľov, Vydumanec, Borkút, Kúty, Surdok.
Még kihalnak az utolsó Zeman-kortársak, és akkor szimbolikusan is elveszítjük ezt a várost. Is.
