Miként Jules Winnfield bármikor a lélegzetvétel természetességével tudja idézni Ezékiel prófétát, úgy tanultam meg én is Grendel Lajos (sajnos, csak) egyetemi éveimben megismert, világlátásomra nagy hatást gyakorló Rosszkedvem naplója című naplójából is az alábbi sorokat: „Itt továbbra is az a jó magyar ember, aki ezt minél hangosabban, lehetőleg teli torokból üvölti. Budapesten is inkább így tetszünk. A felvidéki magyar úgy hiteles, ha kacagányban, »bundás indulatoktól« dagadva, hatalmas buzogánnyal döngeti Versailles kapuit. Aki nem ezt teszi, az rossz, vagy legalábbis híg magyar."
Kedden a hírügynökségek kiadtak egy kormányhivatalos kisebbségi hírt, az ilyenre a magamfajta mindig felkapja a fejét. A hír címe ez volt: Kormányhivatal: a nemzeti kisebbségek rendezvényei csábítják a főváros lakóit. Nosza, ezt elolvassuk itt a nagy uborkaszezonban. „Temperamentum, szép népviseletek, zene, ének és tánc – a pozsonyi Hviezdoslav tér az elmúlt napokban a Szlovákiában élő kisebbségek folklórjával élt a Kisebbségi Kulturális Nyár 2014 fesztivál során.”
Azaz 2014-ben a többségi nemzet számára a kisebbségek továbbra is egyelőek a folklórral. A szép népviseleteinkben, zenére énekelve, táncolva, esetleg be is vonulhatnánk valamelyik rezervátumba, ahol aztán a főváros lakói tovább nézegethetnének bennünket. Esetleg pénzért. És akkor kevesebbet kellene a kormányhivatalnak kisebbségi kulturális támogatásokra költeni.
