Lemond párttisztségéről, az SDKÚ alelnöki posztjáról Martin Fedor. Nem indul többet az SaS elnöki székéért Richard Sulík. Két hír tegnapról és tegnapelőttről. Újabb ceruzavonások a hazai jobboldal válságához.
Martin Fedor középkáderként kezdte a pártban. A második Dzurinda-kormányban Juraj Liška lemondása után rövid ideig betölthette a védelmi miniszteri tisztséget. Radičová kormányában nem kapott szerepet. Relatíve fiatal kora ellenére nem tekinthető kezdő politikusnak, hiszen már 1998-ban a kormányfő irodavezetője volt. Talán azért, mert a közérdeklődés perifériáján levő védelempolitikai kérdésekkel foglalkozott, sosem sikerült igazán a középpontba kerülnie. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a legutóbbi, 2012-es parlamenti választások során csak 11 435 preferenciaszavazatot tudott szerezni. Mondhatnánk, nem egy csúcspolitikus hagyja el az SDKÚ-t – mert a párttisztségről való lemondást valószínűleg valami ilyesmi is fogja követni –, de hát olyan már lassan nem is maradt az egykor szebb napokat látott, háromszoros kormánypárt háza táján. Ráadásul Fedor a negyedik, aki ebben a választási ciklusban távozik.
Richard Sulík, az SaS alapító elnöke sem akar már sokáig liberáliskodni. Tegnap jelezte, 2017 – két elnöki ciklus – után már nem akar újra indulni a pártvezetői tisztségért. A liberális pártok Szlovákiában általában „egyszerhasználatosak” voltak, az SaS ilyen szempontból egyelőre kivétel, még ha jelenleg nem is áll túl jól a szénája. 2017-ig még lesz egy parlamenti választás, s ha a jelenlegi tendencia folytatódik, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy 2017-ben Sulíknak még lenne minek az élén állni. Robert Ficót számtalan bírálat érte – jogosan – amiatt, hogy az egyre kényelmetlenebb miniszterelnöki széket a kényelmes államfői pihenőhelyre akarta cserélni. Nos, Richard Sulík is Brüsszel felé kacsingat, pártja listájának harmadik helyéről. A liberálisoknak minden józan becslés szerint legfeljebb egy politikust sikerülhet kijuttatni. Más esetében a harmadik hely nehezen lenne befutónak nevezhető, ám a párt arcát lehet, hogy „felkarikázzák”. Ez esetben ő is hagyná a pártvezérkedést másra.
A szlovák jobbközépen tehát nincs új a nap alatt, integráló tendenciáknak nyoma sincs, csak az erózió folytatódik. Nem csoda hát, hogy ebben a vigasztalan helyzetben könnyű Hálóba fogni a szavazókat.
