Kisebb átrendeződést hozott a hazai politikai palettán a nemrég lezárult államfőválasztás. Még az esetek nagy többségében következmények nélküli Smerben is lemondott alelnöki tisztségéről a kudarcért kampányfőnökként politikailag felelőssé tehető Marek Maďarič, Robert Fico közeli embere, és ez akár a párton belüli erőviszonyokban is változást hozhat, ha az új alelnököt a párt üzleti szárnya fogja adni.
Lemondott a sikertelen kereszténydemokraták egyik alelnöke is, Pavol Hrušovský pedig távozott a frakcióvezetői tisztségből. A közös jelölt kudarca az SDKÚ-ra és a Hídra nem volt hatással. Ez utóbbi sorait a kiugróan jó teljesítményt elérő Radoslav Procházka bontotta meg, azzal, hogy elvitte a szlovák szárny ikonjaként prezentált Andrej Hrnčiart, aki ráadásul sikeres regionális politikus is. Helye annak a Pfundtner Editnek jár, aki időközben kilépett a pártból, így csekély a valószínűsége, hogy a törvényhozásba való visszatérése után újra annak sorait fogja erősíteni. Így Bugár Béla pártja Hrnčiar távozásával egy képviselői helyet vesztett/veszthet, ami egy 83 fős frakcióval bíró pártnál nem lenne érzékelhető veszteség, de egy 13 fősnél igen. Lucia Žitňanská kooptálása ebben a helyzetben logikus lépésnek tűnik. Ha Pfundtner mégis úgy döntene, hogy egykori pártjában fog politizálni, akkor még növelték is a létszámot, ami menet közben azért keveseknek sikerül, általában az ellenkező előjelű tendencia a jellemző; ha mégsem, akkor legalább szinten tartották.
Žitňanskával Bugár Béla pártja erős játékost igazolt le. A legutóbbi parlamenti választáson a párt elnöke 121 000 preferenciaszavazatot kapott, míg Žitňanská az SDKÚ listáján 103 ezret, úgy, hogy pártján belül Mikuláš Dzurindát, Ivan Miklošt, és a későbbi pártelnök Pavol Frešót is kilométerekkel előzte meg. Igaz, ez csak a jelölt népszerűségéről árulkodik, bár a politikában ez sem utolsó szempont. Ami viszont ennél sokkal fontosabb lehet, az az új párttag szakmai tapasztalata. Kétszeres igazságügyi miniszterként a párt legfelkészültebb politikusa lett egy nagyon érzékeny, a sajtóérdeklődés homlokterében levő területen. Leigazolásával a párt a 103 ezer „karikázó” legalább egy részének átcsábulásában is reménykedik. A Híd tehát biztosan jól járt.
Lássuk, mit hozhat a belépés Žitňanskának. Frakciótagként tágabb lehetőségei lesznek a törvényalkotói munkában. Ha 2016-ban a Híd eléri az 5 százalékos küszöböt, ő pedig megőrzi korábbi karikavonzó potenciálját, akkor biztos képviselői helye van, akár a lista 150. helyéről is. Hát, kb. ennyi.
Žitňanská a Hídba „felülről” lép be. Bugár tehát hasonló „személyzeti politikát” folytat, mint hosszútávfutó politikai harcostársa, Dzurinda, aki a választások előtt a lista előkelő helyeit adta olyan jelölteknek, akik nem hosszú évekig tartó partmunkával dolgozták fel magukat, hanem csak jól hangzó nevük volt. A pártstruktúra ezt később megbosszulta. Žitňanská is hátország nélküli, légüres térbe érkezik, és gyakorlatilag alanyi jogon kap egy alelnöki posztot. Ez esetlegesen visszatetszést válthat ki a pártban.
Egyelőre tehát úgy tűnik, a belépéssel a Híd járt jobban. Žitňanská szakmai munkájából azonban mindannyian profitálhatunk.
