Barack Obama első, 2008-as választási győzelme kapcsán irányult masszívan a figyelem a közösségi média politikai célú felhasználására. Elemzők szerint egyértelmű, hogy Obamának az interneten sikerült legyőznie John McCaint, de a Facebook és a Twitter később Mitt Romney legyőzésében is sokat segített neki.
A 2008-hoz a legközelebb eső szlovákiai voksolás az elnökválasztás volt 2009-ben. Az amerikaihoz képest ezt mintha a kőkorszakban játszódott volna, Ivan Gašparovičnak egyértelműen hagyományos eszközökkel sikerült legyőznie közösségi médiát egyébként jobban használó Iveta Radičovát.
A közösségi média kampánycélú felhasználása először a 2010-es parlamenti választások során volt intenzívebben érzékelhető, a 2012-es előrehozott választások során pedig már valószínűleg rendeltetésszerűnek is nevezhetjük azt. Ennek fényében kimondhatjuk, a tizennégyből az a két elnökjelölt, aki saját honlap nélkül vág neki a 2014-es államfőválasztásnak biztos kudarcra van ítélve. A kommunisták jelöltjéről, Ján Jurištáról, és Stanislav Martinčekről, egy parlamenten kívüli, nemrég alakult párt jelöltjéről beszélünk. Nyilvánvaló, hogy még az elfogult közvélemény-kutatók sem mérik őket a második forduló közelében, de akkor is jelzésrétékű, hogy még a saját domain lefoglalására sem fordítottak tizenegynéhány eurót. A jurista.sk-n az ismert szélvédőszerviz honlapja található, a janjurista.sk pedig nincs lefoglalva. Hasonló cipőben jár Stanislav Martinčko, aki róla akar olvasni, az őt indító Szlovákia Állampolgárainak Koalíciója párt honlapjára kell látogatni, a martincko.sk domain szabadon regisztrálható. Ha tehát valaki megvásárolja ezt a két domaint, majd a forgalmat egy felnőttoldalra irányítja, azzal kellemetlen perceket okozhat ezeknek az uraknak, akik amatörizmusuk miatt kétségkívül meg is érdemelnék ezt! A többi elnökjelöltnek van saját honlapja. Értelemszerűen, tennénk hozzá, de nem tehetjük.
A következő platform, ahol a jelöltek az őket feszítő tömegekhez szólás igényét kielégíthetik, a már sokszor temetett, de magát köszöni szépen, még mindig jól érző blog. Ezzel az elnökjelöltek kétharmada él, illetve ennyiük nevén van saját honlapon, vagy nyilvános platformon regisztrált blog. Igaz, némelyikük csak egy-két bejegyzésig jutott, ami a blogolvasó közönség szemében sokkal negatívabban csapódik le, mint ha bele se kezdtek volna, látszik ugyanis, hogy csak divatbloggerek. A blogoszférában viszonylag régi arcnak számít a jelöltek közül Robert Fico, bár blogját valószínűleg ghostwriter írja; és Radoslav Procházka. Mivel csak öten vannak, akik nem blogolnak, egyszerűbb őket felsorolni: Stanislav Martinčko, Ján Jurišta, Milan Melník, Jozef Šimko és Bárdos Gyula nem akar magának bloggeri babérkoszorút.
A két honlaptalan jelölt a legnagyobb közösségi hálózaton, a Facebookon sem aktív, Jozef Šimkónak sincs rajongói oldala. Persze, az oldal megléte önmagában még kevés. Ha az utolsó tartalom január 21-én került fel, mint mondjuk Milan Melník, vagy január 19-én, mint – döbbenetes módon – Robert Fico esetében, az annyit ér, mint kandisznón a csöcs. A Facebookon Andrej Kiska nyerné a választásokat, tegnap 47 300 rajongójával, de ha összeadjuk az összes jelölt összes lájkját, az eredmény 94 ezer lesz, ami a választásra jogosultak számához képest még mindig döbbenetesen alacsony szám.
E sorok írója más fórumokon már többször hangoztatta, hogy a Twitter nem tudott meghonosodni a Facebook által „egyeduralt” szlovákiai közösségimédia-térben. A 140 karakteres üzenetek írásár lehetővé tevő, az Arab Tavaszban és a londoni zavargások idején is lényeges szerepet kapó mikroblog használata ugyan a progresszió jeleként értékelhető, de ezt a választást biztosan nem fogják vele megnyerni. A jelöltek közül Viliam Fischer, Jozef Šimko, Milan Melník, Helena Mezenská, Pavol Hrušovský és Andrej Kiska sem él vele; de a többiek is csak kampánycélokra használják, egyedül Procházkának volt már a választási hadjárat előtt is Twittere, e kézirat leadásakor 439 követővel – összehasonlításként: az Új Szónak 499 van – félszeműként király a vakok között.
A jelöltek közül, meglepő módon sokan vannak jelen a Szlovákiában kevésbé felkapott Googlo+-on, a Youtube csatornája is annyi jelöltnek van, amennyinek Twittere: tíznek. Az Instagramon és a Pinteresten viszont csak Radoslav Procházkát találjuk meg.
A közösségi média használata a kampányban viszonylag tág téma, és a választásokig még bő két és fél hetünk van, ami alatt a stratégia és a felhasználás intenzitása még változhat is, az összesen 94 ezer lájk azonban jól mutatja, Szlovákiában a közösségi média még messze nincs olyan pozícióban, hogy választásokat lehessen nyerni vele.
Az Államfőválasztás 2014 sorozat minden posztja.
