Bármelyik pillanatban betoppanhat az iskolákba Dušan Čaplovič oktatási miniszter, hogy a helyszínen tájékozódjon az oktatás aktuális helyzetéről, valamint az iskolákat és a pedagógusokat nyomasztó problémákról.
A történészből lett politikust valószínűleg Mátyás király példája inspirálhatta, bár igaz, ő nem álruhában akarja molesztálni az oktatási intézmények vezetőit és tanári karát. Hasonló törekvésre már volt példa, az előző Fico-kormány idején Ján Packa országos rendőrfőkapitány állt meg olykor-olykor egy-egy rendőrőrsön, körzeti rendőrkapitányságon, halálra rémítve az ügyeletes tisztet, mert faluhelyen azért ritka a tábornok… A rendőrségben az ilyesfajta ellenőrzés esetlegesen helyénvaló is lehet, mert a testületben parancsnoki lánc van, az oktatásban azonban rendszerhibáról árulkodhat.
Szó se róla, jó buli, ha az iskolába betoppan egy miniszter, a felső tagozatosok biztosan készítenének vele pár selfie-t, ha nyitott lenne erre, amit aztán ki lehetne posztolni a Facebookra, ám az oktatáson ez vajmi keveset segítene. Amúgy is, egy miniszter ne járjon üzemszerűen az iskolákba, ez ugyanis a minisztériuma által fenntartott tanfelügyelet feladata. Most képzeljük el, ha a védelmi miniszter kivenné a fegyvert egy sorkatona kezéből, és egy órát ácsorogna a minisztérium épülete előtt, vagy a környezetvédelmi miniszter olykor-olykor kiszaladna a közeli Duna partra, hogy a vízmérce-leolvasók munkáját ellenőrizze.
Olyan aránytévesztés ez Čaplovič részéről, mint amikor Ivan Gašparovič köztársasági elnök arról hadovált, hogy nem vágyik semminemű luxusra, elég neki egy rezsó, hogy a vacsoráját megmelegíthesse. Hát azért az elnök már mégis csak táplálkozzon rendesen – gondolhattuk akkor. Egy miniszter pedig éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a hivatala biztosít neki. Ha nem tud a szolgálati úton tájékozódni, le is lehet ám mondani.
Látleletként is tekinthetünk azonban a miniszteri bejelentésre, lassan félidejébe ér a tanársztrájkokkal súlyosbított kormányzati ciklus. Azt, hogy melyek az oktatásügy problémái, a szakma képviselői már elmondták. Sokszor. Botorság tehát azt várni, hogy holmi miniszteri látogatástól ezek más megvilágításba kerülnek. A kétségbeesett intézkedés mintha tehetetlenségről árulkodna.
Csak azt remélhetjük tehát, hogy a hirtelen felindulásból tett miniszteri nyilatkozatot ezúttal nem fogja tett követni. Azt pedig még inkább, hogy a kabinetben nem talál követőkre, mert annak beláthatatlan következményei lennének.
